A közösség alapja a közös nyelv

Az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapatának külföldi légiósai magyarul tanulnak. De már nemcsak az öltözőben, egymás között poénkodva, tévét nézve vagy a piacon vásárolva, évi százas szókincs elsajátításával, hanem szervezett formában, csoportosan, tanár irányításával. Az új vezetőedző, Mocsai Lajos által bevezetett és a klubvezetés teljes támogatását élvező módi a Bundesligában általános, itthon azonban egészen egyedi. Pedig jogosságát senki nem vitatja, hiszen nyilvánvaló sportszakmai hozadéka mellett az is egyértelmű: egy közösség létrejöttének alapvető feltétele a közös nyelv. Ami a magyar sport klasszisegyleteinél többnyire hiányzik.

Eddig Veszprémben is hiányzott. A nemzetközivé válás a 80-as évtized végén kezdődött. A katonatisztből edzővé avanzsált Valerij Melnyik távoztáig, 1991 nyaráig úgy viselkedett, mintha ő lenne a szovjet megszállók utolsó dunántúli képviselője. Egy szót sem volt hajlandó kinyögni magyarul, és mivel három honfitársa is tagja lett a keretnek, a játékosok már azt érezhették, a hivatalos nyelv az orosz. Melnyik innen Bajorországba, a Milbertshofenhez szerződött, ahol, láss csodát, pár hónap elteltével németül vezette az edzést és adta az interjúkat. Mert ott nem csak ő követelt, már tőle is követeltek.
Zdravko Zovko, a jugoszláv olimpiai bajnok játékosból lett horvát tréner már sokkal kellemesebb ember volt, de hogy csak hétévi veszprémi pályafutása utolsó esztendejében, tavaly jutott el odáig, hogy időkérésnél megszólaljon magyarul, az megmagyarázhatatlan. Pontosabban nagyon is megmagyarázható: a hozzánk érkező külföldi sportolókat, szakembereket elvétve formálja a maga képére a közeg, a folyamat inkább fordítva működik. Általánosabban ezért mondjuk, hogy befogadó nemzet a miénk. Szó se róla, Zovkót mindenki kedvelte és tisztelte, az ő személyes kapcsolatainak köszönhetően leigazolt délszláv légió nagyot lendített a csapaton, de a veszprémi vezetők nem véletlenül vallják be utólag: már-már úgy érezték, vendégek a saját klubjukban.
Mára ennek vége. Az igazi vendégek hetente egyszer, dupla órában, Polyák Gina tanárnő irányításával a házigazdák szavait és grammatikai szabályait tanulják, mert az edzés, a mérkőzés, az időkérés, egyáltalán, az érintkezés nyelve a magyar lett Veszprémben. A majdnem egy évtizedet Németországban dolgozott edző, Mocsai Lajos szerint ennek több okból is így kell lennie. „Személyes tapasztalataimat hozhatom fel példaként. Amikor 1989 nyarán a Bundesligába, a Lemgóhoz szerződtem, megkérdeztem, milyen tolmács dolgozik majd mellettem, amire azt a feleletet kaptam: ez német csapat, és mivel én lettem az edző, nekem is németül kell beszélnem. Úgyhogy már az első edzést németül tartottam, akkor persze még eléggé akadozva, de az első év során rengeteg energiát fektettem abba, hogy elsajátítsam a mély szaknyelvet is, a konyhanyelvvel ugyanis nem sokra mentem volna. Az is egyértelmű volt, hogy a közösségben mindenki a közös nyelvet beszéli, a saját nyelv használata még honfitársak között is udvariatlanságnak számított. Amit akkor elfogadtam, azt most elvárom. Az embernek, adott esetben a sportolónak integrálódnia kell abba a közegbe, ahol él, ahol a jövőjét tervezi. Meg kell ismernie a helyi kultúrát, a szokásokat és elsősorban a nyelvet, mert csak így kötődhet a régióhoz, csak így tisztelheti az országot. Különben nem lesz más, mint átutazó, haszonélvező – mondja Mocsai, aki akadémikus elme lévén a konkrét esettől rendre eljut az általánosig, mint ezúttal is, ezért azzal folytatja: – A nyugati és a skandináv kézilabdával a közép- és a kelet-európai térségben szerintem öt klub versenyezhet, az orosz Csehov, a horvát Zágráb, a szlovén Celje, valamint a Szeged és a Veszprém. Hogy tartani tudjuk a lépést, ahhoz meg kell maradnunk regionális központnak, a szomszédos országok legjobb játékosai számára vonzerőt kell jelentenünk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a már itt lévőket magunkhoz kötjük, például a nyelvünkkel is.” Mocsaiból persze előbújik a pedagógus is, ezért megemlíti, hogy Vujin és Sesum valóságos nyelvtehetség, Markovics és Cozma pedig roppant szorgalmas.
Eközben természetesen senki nem felejti, hogy az MKB Veszprém elsősorban nem a magyar nyelv ápolására szervezett és fenntartott közösség, így a csapat gőzerővel készül a német Gummersbach elleni, hét végi Bajnokok Ligája-rangadóra. A meccset idegenben rendezik, de a veszprémi kispad környéke ettől még magyar felségterület lesz.