A lakiteleki nyilatkozat hatása

Ezekben a napokban emlékezünk a lakiteleki nyilatkozat huszadik évfordulójára. A Magyar Demokrata Fórumot 1987. szeptember 27-én Lakiteleken alapította mintegy másfél száz értelmiségi. A magyarság esélyeiről szóló tanácskozás után ők bocsátották ki a nyilatkozatot. Ezzel kezdődött a hazai kommunista pártállam széthullása. Csak a következményekre figyelve ma már inkább erről beszélünk.
Holott a nyilatkozat maga elsősorban értékekről üzent – szellemi, erkölcsi, közéleti értékekről. Akkor, a szovjet birodalmi alávetettség és a kommunista pártállam szorításában a változtatásra az emberi és közösségi tudatosítás, bátorítás mutatkozott lehetségesnek és célszerűnek. Ehhez igazodott az itthon és másutt oly gyakran idézett tételmondat is: „Ezt a fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek.” A számítás bevált. Lakitelek 1987-ben szellemi és közéleti mozgalmat indított útnak. Ezt a mozgalmi utat belső és külső körülmények aztán hamarosan az ellenzéki politika irányába sodorták. A végső hatás mindenesetre a tudatosítással és bátorítással felébresztett közakaratból bontakozott ki.
Maradjunk azonban a nyilatkozat szellemi, erkölcsi és közéleti értékeinél. A mozgalom és majd az ellenzéki politika forrását bennük találjuk. A mindössze 220 szavas szöveg sorjázza az értékfogalmakat. Betűrendbe szedve egymást követi a bizalom, a demokrácia, az emberi összetartozás, a felelősség, a független nyilvánosság, a józan megfontolás, a jövőképteremtés, a közérdekű cselekvés, a közoktatás, a kultúra, a nemzeti szellem, az önazonosság, az önismeret, a véleményszabadság. Ezek együtt szerves értékcsoportot alkotnak. A lakiteleki nyilatkozat ezekről az értékekről üzent egy értékellenes rendszerben.
Nevezetesen a magyar és az európai konzervatív hagyományhoz kötődő értékekről van szó. Ezek az értékek 1987-ben tehát egyfajta hagyományos nemzeti és európai értékvilág tudatosítását, felélesztését, megújítását szolgálták. A lakiteleki nyilatkozat ezt az irányultságot ösztönözte – ösztönzi ma is.
Bizonyos, hogy akkor főleg ez az értékválasztás kelthetett igazán széles és mély hatást. Három együtt élő felnőtt nemzedékre gondolhatunk. A két idősebbet még közvetlenül érintették Trianon, a második világháborús korszak és 1956 élményei. A fiatalokat az önelnevezés szerinti „pragmatikus szocializmus” eszmény nélküli szürkesége vette körül. Ezt a saját eszmény és érték nélküli rendszert a vezető körök úgy védték, hogy minden önálló értéket elleneztek. Ebben a kiüresített közegben a lappangó, de legalább létező hagyományos emberi és közösségi értékek szerepe és vonzása megnőtt. Különösen a 40–70 év körüli nemzedékek válaszoltak befogadással és támogatással. Érthetően történt így. A személyes magatartásban náluk még éltek a konzervatív értékvilág öröklődő népi, nemzeti, polgári, keresztény-keresztyén változatai. Ebbe a körbe tartoztak az 1945 és 1956 után csalódott, kirekesztett, megsértett csoportok is. Üzenet és válasz így természetesen találkozott. A gyorsan szélesedő és mélyülő mozgalmat ez a természetes kölcsönösség táplálta.
Nagy mozgalmi erőt jelentett a nyitottság. Az alapítók kezdeményezték „különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködését”. Erre a résztvevők összetétele is példát mutatott az egyszerre demokratikus és nemzeti szellemű alapelv részeként. Ott és akkor ezeket a határokat az 1956-hoz való viszony is világosan kifejezte. A saját jogon meghívott százhatvanvalahány alapító közül csaknem harmincan szenvedtek büntetést korábban 1956-os forradalmárként. A nemzeti forradalom igazságának feltámasztását Lakitelek tette először mércévé. Amúgy a hivatalos pártállami megítélés is 1987 után változott a forradalomról és a megtorlásról.
Történelmi tény, hogy a kibontakozás ebbe az irányba haladt. A lakiteleki nyilatkozatra épülő értékrend és mozgalom végül az 1990-es szabad választásokon győztes konzervatív kormánykoalícióba torkollott. Közben ezek a tudatosító és bátorító hatások hívták életre a népi, a kisgazda, a kereszténydemokrata, a polgári konzervatív, a nemzeti szabadelvű szellemi és politikai hagyományok híveinek és megújítóinak önszerveződéseit. A kibontakozás részletezésének azonban nem itt van a helye.
A lakiteleki nyilatkozat 1987. november 12-én jelent meg a Magyar Nemzetben. Egy év alatt aztán az MDF következetesen teljesítette a vállalást: a demokrácia, a nemzeti szellem és a felelősség jegyében nyitott tanácskozásokon alapozta meg Magyarország jövőképét. Már az 1988. január 30-i budapesti állásfoglalás célul tűzte: „Az Országgyűlés alkosson új demokratikus választási törvényt. Az ennek alapján megválasztandó új Országgyűlés dolgozzon ki új alkotmányt.” Igen, az alkotmányozó nemzetgyűlés első gondolatát is a lakitelekiek fogalmazták meg. Később a miskolci, az esztergomi, a szegedi, a debreceni, a győri, a kiskunmajsai, a dunaújvárosi határozatok és tervezetek a nemzetpolitika, a sajtószabadság, a közoktatás, a kultúra, a környezetvédelem, a népesedés, a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság, a piacgazdaság, a foglalkoztatás nemzeti és európai érdekű átalakítását készítették elő. Mindez végül a vezető konzervatív koalíciós párt kormányprogramjában öltött alakot.
Záradékul a visszatekintés egyik összegező tanulsága illik ide. A rendszerváltozás korának sikerei és kudarcai azon is múltak, hogy az értékelvű közgondolkodás és közpolitika mikor milyen szerepre juthatott. Lakitelek most erre is figyelmeztet.
Székelyhidi Ágoston,
az MDF alapító tagja