Az olajban gazdag Arab-öböl menti országok – főként a nyersolaj magas világpiaci ára miatt – jelentős befektetendő tőkével rendelkeznek, míg a feltörekvő ázsiai országoknak égető szükségük van infrastrukturális beruházásokra. Röviden így foglalható össze a történelmi selyemút újraépítésének érdekegybeesése, mely összesen nyolc országon át vezető úthálózat felújítását és bővítését érinti. Kínán kívül az úgynevezett Közép-ázsiai Regionális Gazdasági Együttműködés) tagállamait: Afganisztánt, Azerbajdzsánt, Kazahsztánt, Kirgizisztán, Üzbegisztánt, Tádzsikisztánt és Mongóliát. Tény, hogy kevés olyan projekt van ma a világban, amelyet ilyen sok fejlesztési bank ennyire jelentős forrásokkal támogatna: európai, ázsiai és iszlám befektetési és fejlesztési bankok fogtak öszsze, hogy a Világbankkal, valamint a Nemzetközi Valutaalappal együtt áldásukat adják a hagyományos közép-ázsiai kereskedelmi útvonal újjáélesztésére. A közel húszmilliárdos befektetés 2007 és 2010 között valósulna meg. A finanszírozó bankok mögött álló országoknak egytől egyig érdekükben áll a selyemút kiépítése, a legtöbbet azonban egyértelműen a projekt élére álló Kína fogja profitálni a több évre szóló megállapodásból. Az olcsó ázsiai portékát ugyanis könnyebben juttathatja majd a nyugati és a közel-keleti piacokra, míg a fejlődéséhez alapvetően fontos olajhoz jutása is egyszerűbb lesz. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács országai szintén érdekeltek: a Bahreint, Katart, Ománt, Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségek gazdaságát összefogó szervezet külkereskedelme ugyanis egyre inkább a Távol-Kelet felé mozdul el. Egyrészt Kína rohamosan bővülő olajimportja a bevételük oroszlánrészét jelenti, másrészt a magas olajárak Ázsiában komoly fejlesztésekre adtak számukra lehetőséget, az ingatlanfejlesztésektől kezdve a kommunikáción át a bankrendszer kiépítéséig. Az olcsó ázsiai munkaerő felszippantása és a távol-keleti áruk továbbértékesítése szintén hatalmas hasznot hajt a régiónak. Becslések szerint az öbölországok nagy befektetői az elkövetkezendő években 10–30 százalékkal növelik ázsiai tőkekihelyezéseiket. Az egyre szorosabb kapcsolatokat támasztja alá, hogy míg az Arab-öböl-országokat és Kínát 2000-ben mindössze hét, napi rendszerességű repülőjárat kötötte össze, addig mára ez a szám eléri az ötvenet. A selyemút legszegényebb országainak (Afganisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán) infrastrukturális fejlesztése pedig szinte mindegyik befektetőnek érdeke. A most megszavazott források ugyanis nemcsak az úthálózat fejlesztésére irányulnak, hanem az energiaellátás és a kereskedelem akadályainak lebontását is csak ebben a térségben több mint kétmilliárd dollárral segítik. Hasonló okokból támogatja az elképzelést az ENSZ fejlesztési programja, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési bank.
Vissza a gyökerekhez. A selyemút az ókori Kínából indulva Dél-, Közép- és Nyugat-Ázsián át érte el Európát és Észak Afrikát: a 8000 kilométer hosszú kereskedelmi útvonal az időszámításunk előtti első évszázadokban, azaz a kínai Han dinasztia korában alakult ki. Az akkori fővárosból, Hsziánból kiinduló selyemút déli leágazása Afganisztánon, Üzbegisztánon, Iránon át vezetett, s végül elérte az egyiptomi Alexandriát. A selyemút északi leágazása pedig Pakisztánt, majd Afganisztán fővárosát, Kabult érintve érkezett az Arab-öböl partjához, onnan haladt tovább az ókori Rómába.
A selyemút egykoron több birodalmat is összekötött: hálózatán az ázsiai termékek, technika és kultúra is eljutott nyugatra, többek között a selyemáruk, a lakkozott tárgyak, a porcelántermékek, a lőpor, az iránytű, némely földművelési eljárás, a selyemhernyó-tenyésztés, a papírkészítési eljárások és a könyvnyomtatás technikája is.
Ukrajna
Az ablakból filmezték le az ukrán toborzók brutalitását + videó
