A rét rejtélye

Ma Magyarországon sem a kémia, sem a biológia nem kötelező érettségi tárgy, s a közgondolkodásban szinte sikk nem érteni a természettudománnyal összefüggő legegyszerűbb törvényszerűségeket. Ám a jelek szerint ez nem kezdi ki a tehetséges fiatalok és az őket inspiráló tanárok kutatókedvét. A Magyar Innovációs Szövetségnek tizenhatodik éve hagyománya, hogy segíti eljuttatni munkáikat hazai versenyekre és nemzetközi fórumokra. Az idén három középiskolás diák pályázata került ki a spanyolországi Valenciába, az Európai Unió fiatal tudósainak versenyére. Nem kellett szégyenkeznünk.
A dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban tanuló Búza István mindössze tizenöt éves. Ő az Európai Szabadalmi Hivatal különdíját nyerte el. Témája: mozgásminták felismerése a számítógép segítségével. Az első díjat Spohn Márton, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium érettségi előtt álló diákja hozta haza. A kémia és biológia határterületén mozgó tanulmányában azokat az összefüggéseket vizsgálta, miképp képes a növények egy csoportja bizonyos szaganyagokkal elriasztani a kártevő rovarokat. Első hallásra talán nem érthető, mi ebben a szenzáció. Ám ha arra gondolunk, hogy a mezőgazdaságban helyettesíteni lehet egy ilyen mesterségesen előállított anyaggal számos eddig használatos vegyszert, már másképp vélekedünk.
Az öreg kontinens országaiból az idén harmincezer tizenöt és húsz év közötti fiatalnak a fantáziáját mozgatta meg a kiemelkedésnek ez a lehetősége. Közülük 124-nek a pályázatát fogadta el a nagy tekintélyű tudósokból álló bizottság. De ez csupán az első stáció volt, hiszen a verseny négyfordulós. Az első kettőt mindig a sikeres pályázót indító országok bonyolítják le. Az itt kiválasztott legjobb két-három pályamunkából tízoldalas angol nyelvű összegezést készítenek a nemzetközi zsűri számára. Majd egy háromnapos, kiállítással egybekötött prezentáció következik, ahol a jelöltekkel való személyes konzultációk alapján alakul ki a végleges sorrend.
Harmincegy ország 81 pályázója közül első helyezést elérni nem mindennapos történet – jegyzem meg, amikor Spohn Mártonnal találkozom. Amint érzékelem, inkább a további teendői izgatják, mint a dicsőség meg a médiaszereplés. Az igazat megvallva, már nem bánná, ha visszatérhetne a hétköznapi kerékvágásba. Ez pedig számára a diákélet, a kutatás, a gondolkodás izgalma – jegyzi meg.
Hogy milyen hatások ösztönözték az utóbbiakban eddig, arról csupa egyszerű dolgot említ. A természet szeretete nyilván abból adódik, hogy kisgyermekként s később is rengeteget kirándult a szüleivel. Érdeklődő természete pedig annak is köszönhető, hogy édesanyja révén, aki légiutas-kísérő, bejárta Európa országait, sőt a tengerentúlra is eljutott. Szereti összehasonlítani a különböző kultúrákat, szokásokat és megkeresni az összefüggéseket, legyen szó a történelem nagy eseményeiről vagy a természetben lezajló, mások számára talán jelentéktelen mozzanatokról.
– Én csak felfigyeltem valamire, ami, úgy látszik, eddig elkerülte mások érdeklődését, aztán a kíváncsiság nem hagyott nyugodni – próbálja immár itthon leegyszerűsíteni a másfél éves „keresési” időszakot, illetve azokat a hónapokat, amikor megszállottan dolgozott a laboratóriumban. – Éppoly jól éreztem magamat ott, mint a suliban vagy a barátaim között. Egy biológiatáborban kezdődött az egész 2006-ban. Már magam sem tudom, miért téptem le azt a bizonyos vadvirágot a réten. Hirtelen megcsapott a furcsa szaga. Utánanéztem, hogy az említett növény az ajakosvirágúak egy csoportjához tartozik, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy bizonyos vegyületek kibocsátásával elűzik az őket veszélyeztető rovarokat. Azon kezdtem töprengeni, milyen jó lenne tudni, miként működnek ezek az önvédelmi funkciót ellátó vegyületcsaládok – magyarázza.
A Fazekas-gimnáziumban természetes, hogy a legvadabbnak tűnő gondolatokat, ötleteket is meg lehet osztani a tanárokkal. Későbbi konzultánsai, tanárai, Riedel Miklósné és Hobinka Ildikó is bátorították. A kísérletek egy részét a gimnázium laboratóriumában végezte. A bonyolultabbakhoz már igen drága műszerre, spektroszkópra volt szüksége, ebben az ELTE volt segítségére.
– Izgatott, hogy milyen vegyi folyamatok, mechanizmusok teszik lehetővé az említett növény önvédelmi mechanizmusát. Például azt, hogy az amúgy lassan képződő ellenanyagot a veszély érzékelése idején ki tudja bocsátani. Ez a mozzanat valahogy kimaradt az eddigi kutatásokból – utal a kiindulópontra Márton.
Pályázatának összegzésében az olvasható, hogy speciális módszerekkel és eszközökkel (kromatográffal és spektroszkóppal) vizsgálta a növényi kivonatokat, majd számítógépes modellszámítást és szövettani mikroszkopikus elemzést végzett.
– Ez egy alapkutatás volt, amelyben egy növényt vizsgáltam. A továbblépés mindenképpen 80–100 növény elemzése lenne, és már a gyakorlati kutatások területét érintené. Most az a kérdés, hogy miként lehetne hasznosítani az eddigi eredményeket, milyen találmányok származhatnak belőlük. Alapvető szempont, hogyan lehet mesterségesen előállítani az elriasztó szaganyagot. Ha sikerülne, gyökeres szemléletváltást hozna a mezőgazdaságban és a környezetvédelemben. A kutatás folytatása – az említett nagyobb lépték miatt – már meghaladja a gimnáziumi laboratórium lehetőségeit. Mindenképpen szükségem lenne egy új eszközre, amelyet eddig nem használtam. A spektrofotométer ára két, két és fél millió forint. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb meglesz. Hiszen egy ilyen nemzetközi elismeréssel tágulnak az ember lehetőségei. Vannak olyan többmilliós pályázatok, amelyeket multicégek a fiatal tehetségek számára írnak ki. Most éppen az egyik ilyen anyagon dolgozom – magyarázza.
Szívesen beszél magáról, a gondolatairól is. Baráti körében hasonló, természettudománnyal foglalkozó „őrültek” vannak, akikkel mindig meg tudja beszélni, ami foglalkoztatja. Minthogy kutatásának végső célja összefügg a környezeti károk mérséklésével, óhatatlanul szóba kerülnek a globális felmelegedés okai, a túlfogyasztás s a borúlátó előrejelzések a Föld jövőjével kapcsolatban. Nevetve mondja, mindig lesz élet rajta, csak legfeljebb más formában, hiszen a változás állandó. Nem híve a szélsőséges környezetvédelmi irányzatoknak, úgy gondolja, kevesebbet kell fogyasztani, ám egy bizonyos kényelmi szintet fenn kell tartani. Szerinte mindenkinek jó lenne, ha az egyéni tehetség, elképzelés, kreativitás egy pontban futna össze. Ami a közeljövőt illeti: decemberben a Nobel-díj kiosztása alkalmából rendezett ünnepségre hivatalos, aztán jön az érettségi. Bár a gondolat még nincs kiforrva, elképzelhetőnek tartja, hogy külföldön folytatja tanulmányait.
Búcsúzik, felpattan a biciklijére, s indul haza, Pestszentimrére.