A szép és rideg pénzvilág

Egyetlen napja van a sztárbrókernek, hogy visszaszerezze a legfontosabb ügyfele számlájáról hiányzó eurómilliókat – közönyös, egykedvű versenyfutás az idővel Budapest, Berlin és Bombay között; Török Ferenc trilógiazáró nagyjátékfilmje a brókerek steril, életidegen világának gyönyörűen fotografált dokumentációja.

Ha pipafüstös férfifilm a két hete bemutatott Őszi kertek, s parfümös nőfilm a múlt heti premier, az Este, akkor a fémes Overnight nemtelen, semleges, hőmérséklete nulla fok. Kékes-jeges tónusú, geometrikus világ ez, a tőzsdeindexek és részvények között kóborló, valóságtól elrugaszkodott szájberember világa.
Bár nem annak indult, nemzedéki trilógiazáró film lett az Overnightból. A Moszkva tér lázadó közösségéből a Szezon csoportokra szakadt kispolgárain át az Overnight titokzatos brókerbirodalmának elidegenedett, magányos újgazdagjáig vezet az út. A trilógia hangulatában, vizuális érzékenységében sok kibeszéletlen igazság van a keleti blokk „felszabadult” fiataljairól, akik a konformizálódás gondtalan, de cseppet sem víg éveiben elfojtották egykori vágyaikat.
Szépen nyit a film, már az első másodpercekből döbbenetes erővel átjön, hogy az Overnight az operatőr, Garas Dániel filmje (is), minden snittje szemet gyönyörködtető, gondosan komponált, színeiben „germános”, távolságtartó, de rácsodálkozó, a díszlet minimalista, mégis részletgazdag, hipermodern, akár egy designcég prospektusa, s mindehhez olyan zene társul, amely a globalista bróker inkubátorlétének dokumentálását álomszerűen líraivá emeli. (A Bábel ilyen: Innaritu filmjének minden pillanatát egyfajta képi feszültség hatja át, amit Santaollala melankolikus zenéje ellenpontoz.)
Török Ferenc olyan érzékenységgel ügyelt a formára, hogy a tartalomra nem maradt energiája. A cselekmény döcög, érdektelenségbe fullad, az amúgy is nehezen érthető tőzsdeélet fogalmait, fordulatait fintorogva ízlelgeti a hétköznapi adófizető. Vas Péter milliomos bróker, a film központi alakja (Bodó Viktor) huszonnégy óra alatt kényszerül megoldani élete súlyos problémáit, meg kell szereznie a beígért eurómilliókat az egyik kiemelt ügyfelének, amelyhez viszont az időeltolódást kihasználva (overnight) egy kockázatos indiai tőzsdeakciót kell végrehajtania. Közben nők bukkannak fel és tűnnek el, egy borítékban pozitív terhesteszt érkezik, a feszültség nő, a szálak mégsem futnak össze, a tempó lassul, az Overnight, akár a hajnali taxi, kiszalad a semmibe.
Ha az Overnight nem egy pörgős akciómozi imázsával igyekezne felhívni magára a figyelmet, hanem a kórképfilmek visszafogott eleganciájával, talán másmilyen elvárással ülnénk be a vetítőterembe. Ez a film nem Vas Péter vívódásáról és döntéskényszeréről szól, hanem magáról a korról, amelynek antihőse elszakadt mindentől, ami természetes, mindentől, ami szívből s nem érdekből való, a korról, amelyben az idő tranzakciókban mért, amelyben a tér kreált, művi; ez a film a Mammon bekebelezte haszonember egy napjának (tehát mindennapjának) mozgóképművészi látlelete. A közhellyel, hogy a technikai fejlődés megölte a privát ént, a lelket, a társas kapcsolatokat. És a végén reménnyel, hogy a taxi, amely kiszalad a semmibe, ebből a rideg élettelenségből valójában magába az életbe visz vissza.
(Overnight, színes, magyar filmdráma, 93 perc. Rendezte Török Ferenc. Forgalmazza a Budapest Film.)