Álfelháborodás, megfélemlítési szándék

Bár több mint három hete, hogy elhangzott az a rövid parlamenti beszéd, amelynek első felét „izraelita és zsidó származású honfitársaihoz”, másik felét az SZDSZ-hez intézte Semjén Zsolt, némely sajtóorgánum azóta is antiszemitázza érte a KDNP elnökét. Weisz Péter, a Magyar–Izraeli Baráti Társaságok Országos Szövetségének elnöke szerint ezeket a válaszreakciókat nem a zsidók féltése, hanem a jobboldal megfélemlítésének igénye váltja ki.

Főként a Népszava nem tud napirendre térni Semjén Zsolt kereszténydemokrata pártelnök-frakcióvezető szeptember 10-i beszéde felett. Napi rendszerességgel ontja az „ügyre” visszatekintő kolumnáit, sőt: az orgánum legutóbbi hét végi melléklete négy teljes oldalt szentelt a beszéd nyelvészeti elemzésére. Talán nem érdektelen, hogy a szerző az a Kálmán László nyelvész, aki a Fidesz kezdeményezte népszavazási kérdéseket igyekszik obstruálni saját, hasonló tárgykörökben megfogalmazott népszavazási kérdéseivel. A publicisztikák és elegyes Semjén-ügyi összeállítások megegyeznek abban, hogy a (Magyar Nemzet szeptember 13-i számában teljes egészében közölt) hozzászólás a pártját szerintük a katolikus egyház lándzsahegyének tekintő Semjén súlyos mértékű antiszemitizmusáról tanúskodik. Egy kivétel van ez alól, Szabó Zoltán MSZP-s országgyűlési képviselőé, aki ezzel a címmel publikálta idevágó írását: Nem antiszemita – roszszabb. Cikkének lényege, hogy a beszéd ugyan nem antiszemita, ám Semjén az antiszemitizmus-gyanúval vonja be politikai ellenfeleit. (Szabót itt többek között az háborította föl, hogy a KDNP-elnök azon hazai kommunisták utódaiként láttatta az MSZP-t, akik a zsidók vagyonát is államosították, és Izrael-ellenesek voltak.) Meg kell jegyezni, hogy a témához más orgánumokban hozzászóltak mérsékelt jobboldali személyiségek is, cáfolva az antiszemitizmus-vádat. Elek István például, bár bírálta a beszéd időzítését és színvonalát, abszurdumnak nevezte, hogy az antiszemita lett volna. Az antallista Granasztói György pedig a Magyar Nemzetben nyilatkozta: „Kiállok Semjén Zsolt mellett.” A volt brüsszeli nagykövet úgy vélte, nincs kivetnivaló a megválasztott stílusban sem, mert Semjén mindenki számára közérthető akart lenni.
– Mérhetetlenül aránytalan a reagálásözön a kereszténydemokrata politikus parlamenti hozzászólására, többnyire sajnos álfelháborodásról van szó – vélekedett megkeresésünkre Weisz Péter, a Magyar–izraeli Baráti Társaságok Országos Szövetségének elnöke. Weisz, aki nemrégiben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) alelnöke is volt, a Debreceni Zsidó Hitközség élén pedig nyolc évig – 1999–2007 között – tevékenykedett, nem gondolja, hogy a Népszava típusú támadásokat a hazai zsidó közösség iránti féltés váltotta ki. – A válaszreakciók messze nem rólunk, zsidókról szólnak, a szerzők többsége éppenséggel a másik politikai oldalt kívánta megfélemlíteni, elnémítani. Annál is inkább, mivel valójában nagyon is megértették Semjén Zsolt lényegi kívánalmát, nevezetesen, hogy a baloldali–liberális oldal bizonyos szereplői vonják ki az antiszemita-kártyát a forgalomból – fogalmazott. Weisz szerint a 30-35 ezer holokauszttúlélő félelmére inkább úgy kellene tekintettel lenni, hogy a kifejezetten újnácik többé ne vonulhassanak fel a budai Várban vagy a Hősök terén.
A jobboldallal jó kapcsolatokat ápoló Weisz Péter a Semjén elleni hadjáratot kapcsolatba hozza azzal a jelenséggel, hogy „a politikai antiszemitizmus mellett az utóbbi időkben megjelent a politikai filoszemitizmus is”. Méghozzá az antiszemitizmushoz hasonlóan a társadalmi feszültségek levezetésére és figyelemelterelésként. Mint mondta, általában abból a körből kerülnek ma ki a zsidóságot érintő megnyilvánulásokra kórosan érzékeny emberek, amely körnek a rendszerváltozás előtt egészen más volt a zsidósággal és Izraellel kapcsolatos véleménye. Az általuk művelt, úgymond politikai filoszemitizmus napi politikai célokat, pártérdekeket szolgál. Weisz szerint éppen ezt utasította el Semjén, amikor felrótta a politikai élet bizonyos szeplőinek, hogy eszközként tekintenek a zsidóságra. A zsidó felekezethez tartozó közéleti szereplő számára az a féltés hiteles, ami egy életút alapján alakul vagy változik. Bajcsy-Zsilinszky Endrét említette, mint aki „a magyar történelem egyik legfajvédőbb, legzsidóellenesebb politikusának indult, ám már 1935-ben visszaadta a tíz évvel azelőtt kapott vitézi kardot náciellenessége miatt”.
Weisz Péter szerint a mai Magyarországon nem az antiszemitizmus, hanem a bármely oldalról érkező intolerancia ellen kell harcolni. Úgy látja, „ma a zsidó szó kiejtése attól számít helyeslendőnek, illetve pejoratívnak, antiszemitának, hogy a megszólaló melyik oldalon ül egyazon ülésteremben”. Weisz Péter rosszallja, hogy nálunk tabutéma: lehet-e egy zsidó nemzeti vagy éppen kozmopolita. Kitért többek között 1848–49, valamint 1956 zsidó hőseire, mondván, „minden oldalról fel kell és fel lehet vállalni bennünket”. Kárhoztatta azt az érvelést, hogy a KDNP első embere a zsidókat, úgymond mint kisebbséget szólította meg. A volt Mazsihisz-alelnök és debreceni hitközségi vezető leszögezte: ő – mint magyar zsidó – csak annyira kisebbségi, mint a reformátusok vagy a további négy történelmi felekezet bármely tagja a katolikussághoz képest. – Hogy ne lehetne egy olyan magyar társadalmi réteget megszólítani, amely lényegileg semmiben nem különbözik a többi társadalmi rétegtől? – vetette föl Weisz Péter, aki szerint a magyar közéletnek meg kellene érnie arra, hogy a helyén kezelje a zsidó honpolgárokat. – Semjén Zsolt éppen ezt próbálta előmozdítani szeptember 10-i felszólalásával – szögezte le az országos zsidó civil szervezet elnöke.