Amatőrként is hideg fejű profi

V Í V Á SA csapatban számára ezüstöt hozott athéni olimpia után majdnem abbahagyta a vívást, Pekingbe viszont a férfi párbajtőr egyéni regnáló világbajnokaként érkezhet Kulcsár Krisztián. A kvótája mindazonáltal hivatalosan még nincs meg, ám a szentpétervári vb vasárnapi csapatversenyében gyakorlatilag ezt is megszerezheti.

(Szentpétervár)
Azt ígérte, csütörtökön kijön a csarnokba, mégse láttuk. Ilyen hosszúra nyúlt az ünneplés? – kérdeztük tegnap reggel az újdonsült világbajnok Kulcsár Krisztiánt.
– Dehogy, a szállodában fél 11 után koccintottam a többiekkel. Vagyis teljesen „civilizált” módon ért véget a nap, és nem azért maradtam a szobámban, mert az éjszaka következményeit kellett kipihennem. Az viszont kétségtelen, hogy a pihenés rám fért, emésztgettem a történteket.
– Mire jutott?
– Arra, hogy még mindig ülepedniük kell a dolgoknak. És egyelőre nem is akarom átadni magam annak az érzésnek, hogy én vagyok a világbajnok. Előbb várjuk meg a vasárnapi csapatversenyt! Ha bejutunk a négy közé, akkor gyakorlatilag kint vagyunk az olimpián, és számomra most ez a legfontosabb.
– Jobban is örülhetett volna, amikor a döntőben bevitte az utolsó tust a francia Boisse-nak. A viselkedése alapján úgy tetszett, mintha az ötödik vb-aranya után a hatodikat nyerte volna.
– Mindig csak a következő mozdulatomra koncentráltam a páston, így az utolsó tus előtt is. Minden gát nem szakadhat fel egy pillanat alatt az emberben. Volt már rá példa, hogy érzelmileg túlfűtötten, begőzölt aggyal küzdöttem végig egy egész versenyt, és meg is nyertem, ám ez most nem ilyen volt. Abszolút hideg fejjel vívtam, valószínűleg ezért is tudtam sorban egyetlen tussal nyerni az asszóimat.
– Bár csapatban számos eredménye van, egyéniben eddig csak egy Eb-bronza volt, az is 2000-ből. Mit gondol, eddig miért nem nyert világversenyt, és miért éppen most, 36 évesen tudott győzni?
– A vívás alapkérdéseit feszegetjük, hosszasan lehetne boncolgatni a témát. Röviden csak azt a sablont mondhatom, hogy végre kijött a lépés. Van, aki egymás után háromszor jut vb-döntőbe, ám egyszer sem tud nyerni, és akad olyan, mint én, akinek elsőre sikerül. Tény, erre az eredményre sokat kellett várnom, de csapatban olimpián kétszer voltam ezüstérmes, 1992-ben és 2004-ben, két-két vb- és Eb-aranyam van, most egyéni világbajnok lettem, és ha húzok egy vonalat, már nem lehetek elégedetlen azzal, amit elértem.
– A vb előtt hogy kalkulált, Szentpéterváron mit érhet el?
– Csak a csapatversennyel foglalkoztam, az egyénivel egyáltalán nem. Szerettem volna helytállni, hogy ha majd jönnek sorban az ellenfelek, minél többet megverjek közülük, de olyasmi például meg sem fordult a fejemben, hogy nekem márpedig be kell jutnom a nyolc közé, különben borzalmas kudarc ér. Amikor az érem már biztos volt, bevillant, hogy ez így már szép munka, az arany közelsége azonban akkor sem érintett meg, amikor már vívtunk a döntőben.
– Három éve majdnem abbahagyta a vívást…
– Nos, igen… Az athéni olimpia után nem jelentettem be ugyan, hogy befejezem, de erre készültem. Ezt az időszakot afféle levezetésnek fogtam fel, és csak akkor mentem edzésre, amikor olyan kedvem támadt. Aztán a fiúk elkezdték pedzegetni, mi lenne, ha visszamennék közéjük, és amúgy is hiányzom. Nagybátyám, Kulcsár Győző (a négyszeres olimpiai bajnok egyben a párbajtőrözők szövetségi kapitánya – a szerk.) ugyancsak kapacitált, és végül úgy döntöttem, megcélzom a pekingi olimpiát is. Tavaly ősszel belevágtam a munkába, és leadtam tizenhárom kilót. Persze, ma már nem úgy edzek, mint 25 évesen, már csak azért sem, mert a munkahelyi elfoglaltságom prioritást élvez, abból élek. Egy bankban vagyok főosztályvezető. A Honvédban amatőr státusban vívok, mindössze a Gerevich Alapítványtól kapok juttatást, havi ötvenezer forintot, köszönhetően annak, hogy idén már ott voltam az Európa-bajnok csapatban.
– Világbajnokként hogyan változik meg az élete?
– Sehogy, minden marad a régiben. Kedden reggel ugyanúgy megyek be dolgozni a bankba, ahol általában este hatig, hétig ott is vagyok. S majd a munka után indulok edzésre.

Tízen túliak. Tegnap a csapatversenyek első napján férfi tőrözőink a 32 között legyőzték a hollandokat (45-28), majd a papírforma alapján kikaptak az olaszoktól (31-44), ezután nyertek az osztrákok (45-41) és az ukránok ellen (45-22), az oroszokkal nem bírtak (33-40), így a 10. helyen zártak. Mivel a pekingi olimpián férfi tőrben csak egyénit rendeznek, tét nélkül vívhattak. Nem így női kardozóink, akik a 16 között a kvótáért folyó versenyfutásban létfontosságú találkozón alulmaradtak az olaszokkal szemben (34-45), a folytatásban verték az azerieket (45-38), kikaptak a britektől (43-45), majd a 11. helyért legyőzték a japánokat (45-37), de csak halvány esélyük maradt arra, hogy kijussanak az olimpiára.