Beszélő újság

Vadonatúj szolgáltatás szenzációja töltötte meg a Budapest című képes politikai napilap 1893. február 18-i számának címlapját: három nappal korábban, február 15-én reggel kilenc órakor a telefonhírmondó megkezdte első hivatalos adásnapját. Tegyük hozzá, egyszer s mind vezetékes rádióként egészen az 1967-ig tartó folyamatos működését. Erről beszél az egész főváros – lelkendez az újság riportere –, a kávéházi urak uzsonna közben, a képviselők a parlamenti folyosó szivarfüstjében, a dámák a fodrászszalonban a hajszárító bura alatt és a börzelovagok a körmüket vájkálva. A hírlapi rajzoló mindent megtett, hogy precíz illusztrációk segítségével elmagyarázza a műszaki találmány működési elvét, gyakorlati hasznát a tisztelt olvasónak, az elektromos vezetéken keresztül megszólaló emberi hang csodáját azonban csak az tudta felfogni, aki a saját fülével hallotta.
Eleinte kevesek részesülhettek e szerencsében. 1893-ban csak 500 előfizetője volt a hangos hírmondónak, akik a hetven kilométer összhosszúságú horganyzott acél légvezeték-hálózat révén hallgathatták a közvetítést. A belvárosi Magyar utca 10. számú ház egyik nyolcszobás lakásában berendezett telefonhírmondó központból az alábbi híreket adták az első napon:
A pápa a jubileuma alkalmából kiküldött rendkívüli követeket a jövő héten fogadja Rómában. Más – e szócskát használta az úgynevezett kimondó a hírek közben –: a pétervári francia nagykövetség tegnapi bálján jelen volt a császári udvar, a diplomáciai kar és az állami méltóságok. Más. A Duna az éjszaka óta megint áradt, és reggelre nagyobb jégcsuszamlás történt. A víz állása az éjjel 440 centiméter volt, és így csak 60 cm hiányzik a veszedelmet jelentő 500 centis magassághoz. Esztergomnál 15 centimétert emelkedett; Pozsonynál erősen áradt, az este 572 centimétert mutatott a dunai vízmérő. Más. Távirat jelentette, hogy Eszéken az elmúlt éjjel földrengés volt, amelyet mennydörgésszerű robaj kísért. Pár másodpercig tartott, az alvókat felriasztotta, de kárt szerencsére senkiben sem tett. Más. Farsang vége: az éjjeli élet fő vonalán, a Kerepesi úton és a Király utcán még éjfél után kettőkor is olyan volt az élet, mintha csak a nap világítana, nem pedig az éjjeli kávéházak vörös lámpásai. És így tovább, a hamarosan kialakult órarend szerint reggel 9-től hazai, bécsi és külföldi hírek, éjjel jött táviratok, telefonértesülések, tőzsdei jelentések, hírlapszemle, helyi és színházi hírek, sport. Déli 12-től országgyűlési, udvari, politikai, katonai és törvényhatósági hírek, táviratok; fél 2-től az addig olvasott fontosabb hírek ismétlése, 4 óra után tőzsdejelentés, a bécsi lapok hírei, pénzügyi és gazdasági hírek. Délután 5-től a színházak, sport, művészet, a divat és irodalmi élet aznapi hírei, majd este pontban 7-től az Opera vagy a Népszínház műsorának élő közvetítése. Az első felvonás utáni szünetben a frankfurti, berlini és párizsi tőzsdezárás hírei, az előadás végén napi híröszszefoglaló, végül az éjféli műsorzárásig katona- és cigányzene volt hallható. Ez volt az első magyar hírműsor több mint száztíz esztendővel ezelőtt. Sok újat azóta sem találtak ki a médiatudósok.
Alig egy hónappal az első adásnap után, 1893. március 16-án a telefonhírmondó közölte elsőként a gyászhírt: Hungária szállóbeli lakásán reggel fél kilenckor meghalt Puskás Tivadar. Negyvenkilenc évet sem élt. Ő volt a telefonhírmondó megteremtője.
Gyorsan népszerű lett a Puskás-féle telefonhírmondó, 1895-re megtízszereződött az előfizetők száma (4915). Később beállt hat-nyolcezres nagyságrendbe, 1930-ban 8868 előfizetőt tartottak nyilván. Ekkor azonban már ötödik éve működött a Magyar Rádió. Műsorát a telefonhírmondó is átvette az esti opera- és színházi közvetítésekkel együtt, ezenkívül a vezetékes rádió hálózata továbbította a pontos időt, és kezelte az utcákon, tereken és nyilvános helyeken lévő elektromos órák egységes hálózatát. A Rákóczi út 22. szám alatti központból az 1920-as évektől 196 úgynevezett főórát és 655 mellékórát szabályoztak naponta hatszor alapvető közszolgáltatásként. (Érdemes volna összeszámlálni, ma hány nyilvános óra van Budapesten.)
A vezetékes rádió érdekes történelmi körülmények között szinte újjászületett 1951-ben. Ekkor alakították meg a Vezetékes Rádió Üzemi Vállalatot mint a telefonhírmondó szocialista utódját. Az akkori rendszerben biztonságosabb volt, ha a kedves hallgató csak egyféle, ellenőrzött híradást hall, és nem tekergeti a világvevő rádióját a nyugati kapitalista propaganda hullámhoszszaira. Igaz persze, hogy az 1950-es években még sok helyütt villany sem volt az országban, nemhogy rádiókészülék a falusi, tanyasi házakban, munkáslakásokban. A szegény nép egészen 1967-ig hallgathatta a Kossuth és a Petőfi rádió műsorát havi hat forint díjért a vezetékesen, sokuknak ez volt az egyetlen szórakozásuk.
Az idén 115 éve nyújtotta be találmányát védelemre Puskás Tivadar. Ebből az alkalomból emlékkiállítást rendeztek a Magyar Szabadalmi Hivatal székházában (Bp. V. ker., Garibaldi u. 2.). A bemutatott tárgyak és eredeti dokumentumok közt láthatók a Puskás találmányának védelmét egy sor külföldi országban kiterjesztő szabadalmi okiratok, az 1880-as és 1890-es évekből származó műszaki ritkaságok – köztük az I. Ferenc József császár részére a millenniumi kiállításra készített aranyozott fülhallgató – és sok érdekes, felnagyított archív fotó. Talán a legszebb az a rendezett sorokkal írt levél, amelyet Thomas Alva Edison küldött Európába a híres New York-i Menlo Parkból. My Dear Puskas – szólítja meg barátját, aki hozzá hasonló jelentőségű feltaláló volt. Csak nem amerikai, hanem magyar…
A kiállítás október 3-ig munkanapokon 9 és 16 óra közt tekinthető meg, díjtalanul.