Botránypárttá válik az MSZP

Eladó az egész világ! – énekli Mefisztó Gounod Faust című operájában. A mondás olyannyira klasszikussá vált, hogy legtöbben már az eredetét sem tudják. Nem ilyen felszínesek a mai magyar műbaloldalon, ahol ha a szlogen származásával ugyan lehet, nincsenek tisztában, ám a felszólításnak annál buzgóbban eleget akarnak tenni. Sőt, a modernitás jegyében át is alakították az operaáriát, s úgy érzik, a „Miénk az egész világ!” mottó sokkal közelebb állhat szívükhöz, ízlésvilágukhoz. Az MSZP politikusai azonban egészen odáig mennek a hatalmi diktatórikus ország-életvezetési tanácsok adaptációjában, hogy a fenti két mondást ösztönösen ötvözik, s úgy vélik, ami eladó, az egyszersmind az ő jogos tulajdonuk is. Ennek a tudati elferdülésnek a legeklatánsabb megnyilatkozását Zuschlag János, a Magyar Szocialista Párt prominens ifjú politikusa prezentálta, amikor a jelek szerint rafináltan sok millió forintot síbolt el az állami pénzekből. Mindezt olyan természetességgel, nemigen létező egyesületeken keresztül tették, mintha még mindig egypártrendszer lenne, s nem tiltaná szigorúan az alkotmány, hogy állami szervet egyetlen párt irányítson. De hát ma is úgy néz ki, hogy a fejlesztési pénzekből egy kanyit sem hagytak (copyright: őszödi Gy. Ferenc) a minisztériumoknál, hanem központosították. S vajon ki az, akinek a kezébe került a halom pénz, ha nem az egyszemélyes szocialista Bajnai Gordon?
Ne emeljük azonban még negatív piedesztálra se Z. Jánost, a MSZP kiskunhalasi üdvöskéjét: a költségvetés, vagyis mindannyiunk pénzét sajátjukként kezelő szemlélet úgy hatja át az MSZMP utódpártját, mint kiömlött tinta az itatóspapírt. A szocialisták láthatóan képtelenek felfogni, hogy rájuk ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint az egyszerű földi halandókra. Az MSZP-sek úgyis imádják a felnőtt-gyerek relációjú gügyögő hasonlatokat: valahogy úgy vannak ezzel, mint a párttitkár gyereke, aki, mivel büntetlenül rugdoshatta az óvodában kis társait, meg van rökönyödve, ha ezt nem teheti meg felnőtt korában is mindenkivel. Úgy gondolják, az a világ természetes rendje, hogy minden hatalomnak ők a törvényes letéteményesei. És mondjuk meg kendőzetlenül: joggal hihették ezt, hiszen az égadta világon semmilyen retorzió nem érte őket a rendszerváltás óta – egy-két kisebb súrlódást leszámítva úgyis csak a kisebb halak, mellékszereplők akadhattak horogra.
Lendvai Ildikó azért is tanúsított komolyabb együttérzést Zuschlag iránt, és fogadta parlamenti rezidenciáján a teli szájjal röhögve zsidózó pártbeli társát, hisz a szocialista frakcióvezetőnek is hűvösre irányították volt kampányfőnökét. Bizonyára ezért is fogadta a zsigeri antiszemitizmusát eláruló kollégát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Nikolits István volt titkosszolgálati miniszternek is börtönre ítélték az exkampányfőnökét, Veres János pénzügyminiszternek pedig volt üzlettársát próbálják éppen rács mögé dugni, valósággal elharapódzó jelenségről is beszélhetünk a Titanicként süllyedő álbaloldal háza táján. Úgy is fogalmazhatunk: veszélyes divattá kezd válni a rovott múlt az MSZP berkeiben. „Na és?” – vallhatnák öntudatosan Horn Gyula örök érvényű mondásával. Ebben azonban megakadályozhatja őket, hogy a volt miniszterelnök mintha feketelistára került volna, mióta saját hetvenötödik születésnapi ünnepségén tréfásan kritizálni merészelte magát méltóságos Gyurcsány Ferencet.
A „Miénk az egész világ!” jegyében más veszélyes divatok is szokásba jöttek a szocialistáknál. Hámori Csabát, a Baloldali Tömörülés Platform volt alelnökét pár hónapja felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert vadászat közben ráfogta élesre töltött fegyverét egy földtulajdonosra, miután életveszélyesen megfenyegette. Nemrégiben pedig – nomen est omen – egy volt MSZP-s kormánybiztos, Vadász János fenyegetett meg egy biciklis pizzafutárt fényes nappal a főváros szívében. Most fehéren feketén kiderült, hogy az MSZP-s potentát nem játék fegyvert dugott a biciklista orra alá, hanem élesre töltött pisztolyt. Úgy tűnik, egyre plasztikusabban rajzolódik ki egyfajta markáns Hámori–Vadász–Zuschlag-tengely. Maradva a recepteknél: bízvást megspékelhetjük mindezt Veres János pénzügyminiszter és nyírségi MSZP-s góré csemetéinek nyírbátori strandbüfést zsaroló, védelmi pénzt szedő, elképesztő rémsztorijával, s máris készen áll az a megemészthetetlen, romlott szocialista kotyvalék, amit nem tudnak már lenyomni az ép erkölcsi érzékű társadalom torkán.
Minden hatalmat a szovjeteknek! – adta ki a jelszót Lenin jó régen, az 1917-es orosz forradalom („nagyoktszocforr”) idején, ám mintha bizonyos körökben máig nem kopott volna meg a parancs varázsa. A közszolgálati televízió előtt bizonyosan nem. Reggeli hírműsorában kétségbeesetten igyekeznek bagatellizálni a Zuschlag nevével fémjelzett gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi botrány jelentőségét. A bemondónő lelkesült KGST-s retrópillantásainak kereszttüzében arról értesülhettünk, hogy bűnszövetkezetben elkövetett csalással és más kisebb (!) bűncselekményekkel vádolják csupáncsak a Bács-Kiskun megyei szocialista tótumfaktumot.
Bizonyos emberek, így Lendvai Ildikó is, elképesztő bravúrokra képesek. Nekik még Zuschlagról is a Fidesz jut az eszükbe. A frakcióvezető asszonyt kifejezetten nehéz volt megfékezni, és emlékeztetni arra a Kereszttűzben, hogy ne az ellenzéki párt és szövetségeseinek vélt múltbeli dolgaival akarjon foglalkozni. Ugyanígy az egyik kereskedelmi csatorna magát magas intellektuális röptűnek tartó műsorvezetője is láthatóan indignálódott volt tegnap, amiért Zuschlag János kapcsán nem tudja a polgári politikusokat rágalmazni. Az MSZP-s agitpropos hölgy egyébként a közhiedelemmel ellentétben csak annyit mondott, hogy „talán okosabbak, megfontoltabbak lehettünk volna” Zuschlag kapcsán, így egyáltalán nem ismerte el, hogy bármiben is hibázott volna a nagyobbik kormánypárt. Saját pártja és a kiskunhalasi MSZP-elnök (merthogy máig rengeteg funkciója van Z. Jánosnak) hibájául inkább csak azt rótta fel, hogy „ezt ő is elügyetlenkedte, és mi is elügyetlenkedtük”. Tehát nem is az a gond, hogy folyamatosan bűnözött, csalt valaki bűntársai segítségével, csupán az, hogy nem volt elég ügyes. Ő ezek szerint nem tudta „trükkök százait” bedobni, mint a Nagy Őszödi Böszme, hogy ne derüljön fény a disznóságokra, s csak ezért kellene párttagságát felfüggesztenie. Hisz kiderült az is, hogy az ifjú baloldaliak nem csináltak titkot a fiktív egyesületek alakítása körüli nagy bizniszből párton belül sem. Még külön formanyomtatványt is köröztek ebből a célból. Akkor viszont Lendvai, Gyurcsány és a többiek akár tudhattak is az üzelmekről. Úgy is mondhatjuk: ha nem tudtak róla, az a ciki, ha meg igen, akkor az – és úgy hívják, hogy bűnpártolás. Gyurcsány a „trükkök százai” kapcsán talán erre is gondolt, „amiről jobb, ha nem tudtok”. De hát egy miniszter hogy ne tudott volna arról, mi zajlik a rábízott intézményben, illetve saját dolgozószobájában? A felelős miniszteri poszt ugyanis éppen ezt jelenti: felel beosztottjainak, főleg államtitkárainak munkájáért. Hívják az illetőt akár Szilvásy Györgynek. Aki (állandó jellegű) főnökéhez hasonlóan soha, semmiért nem vállalja a felelősséget.