Cementszállítmány

Amiben biztosak lehetünk: a múlt szerdáról csütörtökre virradó éjjel F–15-ös izraeli vadászgépek – Törökországon áthaladva – behatoltak Szíria légterébe. Ezt független hírforrások megerősítették, Szíria tiltakozott az Egyesült Nemzetek Szervezeténél szuverenitásának megsértése miatt, ám korántsem olyan hevesen, mint máskor.

Nézzük végig a bizonytalanságok hosszú listáját! Hány gép vett részt az izraeli akcióban? Vajon a szír légvédelem reagált-e a légtérsértésre, sikerült-e elkergetnie a behatolókat, vagy sem? Elérték-e a vadászgépek a célt, amely gyaníthatóan Szíria északkeleti részén, Deir-ez-Zór térségében, a szír–török–iraki határ alkotta háromszögben található? Mi volt a támadás célpontja? Frissiben érkezett fegyverszállítmány, lőszerraktár, föld alatti kiképzőbázis vagy laktanya? Esetleg dúsított urán vagy Észak-Koreából jött atombomba-alkatrészek? Iráni segítséggel épülő rakétasiló? Sikerült-e elpusztítaniuk a földön lévő eszközöket, tárgyakat, vagy csupán átszálltak felettük, esetleg kémfelvételeket készítettek róluk? Történt-e más jellegű behatolás is? Egyes források szerint ugyanis izraeli kommandósok napokkal a támadás előtt elrejtőztek a célpont közelében. Ők jelölték-e meg lézersugárral az elpusztítandó célpontot? Vajon mivel indokolható a hivatalos Izrael visszafogottsága, hogy utólag egy szó nem sok, annyi magyarázat sem hangzott el az akcióról, míg máskor ennél jelentéktelenebb „haditettnek” is hatalmas feneket kerítenek?
A nemzetközi sajtó ontja a kérdéseket, mindenkinek megvan a saját teóriája. A behatolás tényét név nélkül nyilatkozó amerikai források is megerősítették. A Washington Times napilap „biztos értesülése” szerint az izraeli kabinet szűk köre döntött az akcióról: Olmert kormányfő, valamint Barak védelmi és Cipi külügyminiszter. Hát így könnyű elrendelni és – főleg – betartani a kormány titoktartását! A szűk kör nyilván azt hivatott garantálni, nehogy idejekorán kiszivárogjon az akció híre, ugyanis Izrael történetében voltak olyan haditervek, amelyek megvalósításuk előtt nyilvánosságra kerültek.
Ám arról, hogy mit támadtak az izraeli gépek Északkelet-Szíriában, a washingtoni újság is csak sejtéseket közölt. Az egyik okfejtés szerint nem véletlen, hogy az izraeli vadászgéptámadás után Észak-Korea tiltakozott leghevesebben. Mióta viseli így a szívén Phenjan a közel-keleti helyzetet? Talán csak nem érték – emberi vagy anyagi – veszteségek az izraeli akció következtében? Mindenesetre e hónap elején futott be a szíriai Tartúsz kikötőjébe egy észak-koreai teherhajó, amely a fuvarlevele szerint cementet szállított. Észak-Korea talán – most, hogy enyhülni látszik kapcsolatának feszültsége az amerikaiakkal – megpróbálja más államban elrejteni dúsított uránját és azokat az eszközöket, amelyeket eddig elkészített az atombombagyártáshoz. Más feltételezés szerint az is megeshet, hogy a kommunista állam valóban meg akar szabadulni a tömegpusztító fegyverektől, persze jó áron. Észak-koreai tudósok, mérnökök, technikusok jelenleg is tartózkodnak Szíriában, amint megerősítette egy vezető amerikai diplomata.
Egyesek Abdul Kádír Hán pakisztáni atomtudós hálózatát emlegetik, amely képes ilyen ügyletek összehangolására annak ellenére, hogy az idős és beteg Hán már felhagyott az atomfegyver-készítés technológiájának átjátszásával. Ám az ugyancsak elgondolkodtató, hogy kockára teszi-e Észak-Korea ilyen jellegű szállítmányokkal a számára jól alakuló hatoldalú pekingi tárgyalásokat, amelyek a jövő héten folytatódnak. A gyanú visszafelé is él: a Pentagon „héjáinak” már túl sok ez a megbékélés Észak-Koreával, ezért mindent megtesznek, hogy ebben az ügyben is besározzák.
Szintén amerikai katonai források szerint a műholdfelvételen hatalmas kráter látszik: annak nyoma, hogy egy izraeli gép állítólag négy rakétát indított a célra. A mezőgazdasági üzemnek, amely talán csak álca volt, mindenesetre nyomát sem lelik. Tehát – ha hivatalosan nem is – a név nélkül nyilatkozó amerikaiak azt állítják, hogy „valamit” eltaláltak az izraeliek.
Ebben biztos az izraeli sajtó is. A libanoni háború után most magára talált az izraeli hadsereg és felderítés – szólnak majd egybehangzóan az esetet kommentáló vélemények. A lapok szerint az izraeli haderő levonta a tanulságokat az egy évvel ezelőtti kudarcból, sokat változott a kiképzés, jobban fel van készülve a harcra. Az akció az első bizonyítéka annak, hogy az izraeli haderő visszanyerte elrettentő erejét. A kezdeti értesülések arról szóltak, hogy a libanoni síita Hezbollahnak szánt jelentős fegyverszállítmányt sikerült megsemmisíteniük az izraeli bombázóknak. Ez nemcsak Szíriának szóló figyelmeztetés, hanem a nemzetközi közösséggel dacoló Iránnak is, amely nem akar lemondani atomprogramjáról. Ha a közismerten jó szíriai légvédelmet így ki lehet „kapcsolni”, akkor valóban van mitől tartania Teheránnak is.
Sohasem volt béke Szíria és Izrael között, majd hatvan év óta – jelenleg is – hadiállapotban van a két ország. A viszály 1948-ban kezdődött, pár órával azt követően, hogy Izrael kikiáltotta függetlenségét; a szíriaiak mellett az egyiptomiak, a jordániaiak, az irakiak, a palesztinok sem akarták elfogadni Izrael állam létezését. A csaknem kétéves háborúban az arabok vesztettek. Hasonló sors várt rájuk egy ennél rövidebb, hatnapos összetűzésben 1967-ben, amikor Izrael két nap alatt elfoglalta Szíriától a Golán-fennsíkot. Szíria 1973-ban visszavágásra készült a jom kippur napjára időzített támadással. Ekkor a szíriai hadsereg visszafoglalta a Golánnak több mint felét, ám az izraeliek később visszaszorították. A zsidó állam 1981-ben annektálta a területet. Szíria az egész fennsíkot visszaköveteli Izraeltől, amely nemcsak stratégiai jelentőségű, de a térség egyetlen vízkészlete is itt található. A nyolcvanas évek elejétől Damaszkusz „baráti segítséget” nyújtott – a fél országot elfoglalva – a szomszédos Libanonnak, ahol gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki az Isten Pártjával, a síita Hezbollahhal, amely tavaly háborút viselt az izraeli hadsereg ellen.
Bár a közelmúltban Izrael barátságos jeleket adott Szíriának, az idén nyáron megint elmérgesedett a viszony a két ország között, egyes szakértők arról beszéltek, hogy küszöbön áll a háború. Egyébként a mostani légtérsértés nem kivételes eset Izrael részéről: 2006 nyarán Basar el-Aszad szíriai elnöknek az ország északnyugati részén található egyik palotája fölött húztak el az izraeli gépek. Négy évvel ezelőtt pedig egy Damaszkusz melletti palesztin Iszlám Dzsihád-tábort bombázott az izraeli légierő azt követően, hogy egy öngyilkos palesztin merénylő felrobbantotta magát Izraelben.
Szíriáról eddig is köztudott volt, hogy jelentős mennyiségű vegyi és bakteriológiai fegyvert halmozott fel, de atombomba gyártásának kísérleteiről szóló hírek nem érkeztek az országból. A megfigyelők épp ezért kétlik, hogy most teszi meg az első lépéseket a leggyilkosabb tömegpusztító fegyver birtoklásáért. Már csak gazdasági helyzete is kizárja ezt. „Sem Izrael, sem Szíria nem akar háborút” – vonta le szűkszavúan a következtetést Ehud Olmert izraeli kormányfő. Különösen most nem, amikor Szíria alig burkolt dicséretet kapott Petraeus tábornoktól, az Irakban harcoló amerikai fegyveres erők parancsnokától, aki a múlt héten kijelentette, hogy az utóbbi időben „csupán feleannyi” dzsihadista külföldi felkelő áramlik be Szíriából Irakba, mint korábban. Talán Szíria ENSZ-képviselője éppen ezért nem verte a nagydobot az izraeli gépek légtérsértése miatt. Fátylat rá.