Hatvannégy éves korában elhunyt Bálint István rendező, színész, költő és író . Meghatározó alakja volt annak a nem hivatalos budapesti színházi műhelynek, amelyből később a New York-i Squat Színház kinőtt. 1976-ban hatósági nyomásra emigrálni kényszerült, de a rendszerváltozás után nem sokkal visszatért Magyarországra, ahol a Debreceni Csokonai Színházban és a Merlin Színházban rendezőként köszönthettük.
1971-ben lett tagja annak a társulatnak, amely a következő évtől lakásszínházként működött. Bálint István mellett többek között Breznyik Péter, Buchmüller Éva, Halász Péter, Kollár Marianne és Koós Anna dolgozott ebben a közösségben, s olyan kísérletező előadások fűződnek a nevükhöz, mint A skanzen gyilkosai, a Hét bohócjelenet, A három nővér és a Don Giovanni von Leporello. A társulat tagjainak többsége 1976-ban Bálint Istvánhoz hasonlóan elhagyta az országot. 1977-ben telepedtek le New Yorkban, ahol színházuk, a 23. utcai Squat Theatre hamarosan az alternatív színházi élet középpontja, a környék kulturális életének intézménye lett. Hozzájuk fűződik számos nagy jelentőségű színpadi, performance és multimédia-produkció, mint például a Pig! Child! Fire!, az Andy Warhol’s Last Love, a Mr. Dead and Mrs. Free, valamint a Dreamland Burns, amelyek kivívták a szakma elismerését is. Bálint István íróként és szereplőként is közreműködött Robert Frank Hunter című filmjében.
Még emigrációja előtt verseskötete jelent meg Arthur és Franz címmel, visszatérése után 1996-ban az Egy felelőtlen férfi vallomásait, két évvel ezelőtt pedig a Roskó Gáborral közös Kikötői beszélgetéseket olvashattuk tőle. Szövegíróként egy nagylemeznyi dalszöveget írt Másik Jánosnak A Másik – Peepshow-mennyország című albumra.
Ennyi volt, lemond Berg Dániel a botránya után
