Elöregedve és elhagyatva

Egy spanyol civil szervezet, a Family Policy Institute (Családpolitikai Intézet) nemrég kibocsátott ez évi jelentésében igen sötét képet fest Európa, ezen belül különösen saját országa demográfiai helyzetéről. Mint a spanyol Lola Velarde, a Családpolitikai Intézetek Európai Hálózatának elnöke mondta a jelentés bemutatásakor: „ezekben az években a problémák, amelyekkel az európai családoknak szembe kell nézniük, súlyosbodnak, Európa vesztésre áll a családokért folytatott küzdelemben”. Melyek ezek a problémák? Mindenekelőtt a romló demográfiai jellemzők. Az utóbbi tíz évben az Európai Unió lakossága (most már a 27 országra számítva) alig nőtt, de ami növekedés volt, az nyolcvan százalékban a bevándorlásnak volt köszönhető. Míg a kilencvenes években a bevándorlók száma évi mintegy félmilliót tett ki, az utóbbi években már megközelítette a kétmilliót, és ehhez még hozzá szoktak számolni félmillió illegális bevándorlót is, amelyet a hivatalos statisztika természetszerűleg nem tartalmaz. Az unió keleti felében a bevándorlás nem pótolja a lakosság fogyását, ami különösen feltűnő Bulgáriában, ahol évi több mint fél százalékkal csökken a lakosság, de a helyzet a balti államokban, Magyarországon és Romániában sem sokkal kedvezőbb, míg a többi országban a népesség szinten marad, vagy alig növekszik.
A romló demográfiai mutatók mögött a csökkenő születésszám áll. Az egy nő életében megszült gyermekek száma (az úgynevezett teljes termékenységi mutató), amely a hetvenes években még elérte a népesség szinten tartásához szükséges 2,1-es értéket, mára uniós átlagban 1,38-ra csökkent, ami a valóságban azt jelenti, hogy évi egymillióval kevesebb gyermek születik. Ennek hatására az időskorúak (65 éves és e felett) és a fiatalkorúak (14 éves és ez alatt) aránya döntően megváltozott: míg negyedszázada a fiatalok száma csaknem negyvenmillióval haladta meg az öregekét, ma már az öregek vannak többen. Ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt a háztartások száma, ami azt jelenti, hogy egyre több az öregember és egyre többen élnek kis, csonka családban, vagy egyedül. Riasztó az abortuszok száma is, minden ötödik terhesség szándékolt abortusszal végződik, ez évi több mint egymilliót jelent, úgyhogy ez ma a népességcsökkenés legfőbb oka Európában, messze megelőzve a szívinfarktust és az érrendszeri betegségeket. A házasságok száma csökken, a válások száma növekszik. Míg a nyolcvanas években öt házasság jutott egy válásra, ma ez a szám kettőre csökkent. A gyerekek egyre nagyobb része születik házasságon kívül. Míg negyedszázada tizenkét újszülött közül csak egy született házasságon kívül, ma minden harmadik. A tanulmányírók erőteljesen kifogásolják hazájuk, Spanyolország helyzetét, ahol a demográfiai mutatók még az igen kedvezőtlen európai átlagénál is sokkal rosszabbak, és ahol alig fordítanak valamit a családok támogatására, az ötödét annak, amit a szomszédos Franciaországban, ahol sikerült is a népesség fogyását megállítani. Az országban sokan igen elégedetlenek a 2004-ben hatalomra került szocialista kormány családpolitikájával is, amely egyes kritizálók szerint agresszív családellenes politikát folytat. A kormány szemére hányják a melegházasságok legalizálását, az abortusz liberalizálását és főleg azt a rendelkezést, hogy az anyakönyvekben az „apa” és az „anya” kifejezést „szülő A” és „szülő B” kifejezésekre módosították, bár aki akarja, használhatja a hagyományos változatokat is.
Európa demográfiai helyzete az Európai Bizottság számára elsősorban mint munkaerőkérdés, illetve mint a nyugdíj-finanszírozás kérdése merül fel. Klaus Regling, a gazdasági és pénzügyi főigazgatóság (hazai fogalmaink szerint minisztérium) főigazgatója szerint nem az a baj, hogy az unió népessége csökken, hanem a romló korösszetétel, amelyben a munkaképes korúak (15–64 éves korosztályok) aránya az időskorúakéhoz képest erőteljesen csökken. Ma négy munkaképes korú jut egy időskorúra, ez az arány 2050-re kettőre mérséklődik. Mindez csökkenti az unió gazdasági növekedési potenciálját és jelentősen terheli a költségvetést. A megoldás a bevándorlás, a nyugdíjkorhatár és az aktivitási ráta növelése. A családpolitika, a gyermekvállalási szám növelésének ösztönzése fel sem merül, pedig felmérések szerint a családok saját szándékuk szerint átlag 2,3 gyermeket vállalnának, ezt csökkentik le a különböző negatív hatások 1,38-ra.
Ugyanakkor kérdéses, hogy a bevándorlás milyen egyéb társadalmi hatásokkal jár. Az már kiderült, hogy a bevándorló, főként mozlim népesség nem integrálódik az európai kultúrába. A jelenlegi demográfiai és bevándorlási tendenciák mellett a század közepére Nyugat-Európában mintegy 80 milliós mozlim népességgel számolhatunk, és a század végére számos nyugat-európai ország mozlim többségűvé válik.