Erős reggeli, híg témák

Bár a kereskedelmi adók többségében napközben gyakorlatilag műsor nem tapasztalható, csak a „most még több zene, még kevesebb szöveg” jegyében olykor egy-egy felejthető mondat hangzik el, a reggeli indulást mindenki fontosnak tartja. A felmérések nyilván azt igazolják, hogy aki ott kezdi a napot, többségében – kényelemből vagy figyelmetlenségből – ott is marad. A kereskedelmi rádiózásban tehát reggelre kellenek az erős emberek. Kibogozhatatlan rejtély, mitől lesz valaki menő egy rádióban. Miért, hogy Boros és Bochkor például a saját népe, tehát a hívek előtt is megbukott minden televízióban, de a Slágeren töretlenül népszerű? S miért, hogy a reggel egyre kevésbé bírja el az értelmes beszédet? Annak idején Jakupcsek vagy Gundel Takács nem tudott olyan álmos lenni a Danubiuson, hogy ne mondott volna érdemeset is. Ott is hagyták, talán tényleg nem volt igény arra, amit csináltak. Talán a magyar ember reggelente hahotára vágyik meg jó nagy baromságokra. Ezt kell kielégíteni.
Kicsit nehéz most a Danubius reggeli Csili című műsoráról szólni, mert e sorok írásakor már semmi nem érvényes, mivel október 1-jétől megújult a műsor – Lovász László (nem a friss Bolyai-díjas!) mellől Amerikába távozott ugyanis Garami Gábor, s érkezett Vágó Piros és Rákóczi Ferenc. Őket a Danubius-hallgatók bizonyára jól ismerik. Most adjunk esélyt nekik, hogy emelik a műsor színvonalát, hisz van honnan feljönni. De a múlt ismeretében talán mégis érdemes átfutni, mit tart egy kereskedelmi rádió felvetendő témának. S vajon ezzel alábecsüli-e a hallgatóit? (Nem mellékesen október 1-jétől a Kossuth rádió is új műsorstruktúrával jelentkezik.)
A korábbi Csiliben nem nagyon értettük, mitől hirdetik csípősnek, hacsak attól nem, hogy a műsorvezetők óvták hallgatóikat az értelmes gondolatoktól, és ugyanezt kapták vissza is. Lehet beszélgetni arról, hogy tahó dolog-e, ha egy férfinak ki van borotválva a hónalja, és zoknit húz a szandálhoz, csak nem nagyon értelmes. Tahóság kérdésében ugyanis mindenki más véleményen van. És azon is lehet filozofálni, hogy hamarosan annyi meleg lesz, hogy nem lesz értelme külön melegbárokat üzemeltetni, de ez akkor is rossz üzenet, ha Lovász vagy Garami nem gondolják komolyan. Persze nem kizárólag Danubius-jelenség, hogy eltelik két-három óra egyetlen értelmes mondat nélkül, hogy kizárólag erőltetett poénkodás megy, és a vicceken rendszeresen maguk a poéngyárosok szórakoznak. Ám mégiscsak feltételeznünk kell, hogy ez a világ fejlődésének menete, máskülönben mitől kellene folyton hozni egy még a korábbinál is virgoncabb műsorvezetőt és ígérni egy még könnyedebb műsort még több meglepetéssel?
Tiszttartó Titusz, a Danubius Rádió programigazgatója azt nyilatkozta, október elsejétől a „rádiósokkal a rádiósok ellen” gondolat mentén dolgoznak. Vajon pontosan mire is gondolt az igazgató úr?
(Csili, Danubius Rádió.)