Erősebb a gyengébb nem

A kínai labdarúgás hosszú csend után először a 2002-es világbajnokságon hallatott magáról, amikor a Bora Milutinovics vezette nemzeti csapat ugyan rúgott gól és szerzett pont nélkül zárta története első vb-szereplését, a közönség szeretetét azonban elnyerte. Sőt az európai menedzserek érdeklődését is, hiszen azóta több mint tucatnyian szerződtek a vén kontinens elitbajnokságaiba.

Ázsiában először a Koreai
Köztársaságban (K-League, 1983), majd Japánban (J-League, 1993) és Kínában (1994) is elindult a professzionális nemzeti labdarúgó-bajnokság. Kínában három éve már Super League-nek nevezik az évek során 16 csapatosra duzzasztott pontvadászatot, bár a minősítés kissé túlzó. Igaz ez még akkor is, ha már Európából, Afrikából és Dél-Amerikából is igazolnak játékosokat a kínai csapatok, persze szigorú szabályok mellett. 2001-ben arról született döntés, hogy az együttesek nem szerződtethetnek külföldi kapust, s edzőt is csak úgy, ha annak kínai segítői lesznek. Az is jelzésértékű, hogy 600 ezer dollárnál magasabb összegért nem vásárolhatnak külföldi játékost.
Ez persze meghatározza a légiósok tudásszintjét, bár a francia Ouedec, a nigériai Babangida és Lawal, az orosz Kirjakov, a kolumbiai Ricard, a paraguayi Cuevas és Campos vagy éppen a csehszlovák válogatott egykori csillaga, Nemecek sem akárki. Az angol válogatott egykori fenegyereke, Paul Gascoigne azonban még itt is pórul járt, pályája lefelé ívelő, utolsó szakaszában ugyanis nem megfelelő edzettségi állapota miatt nem kapott szerződést az első osztályban.
Az igény tehát megvan a fejlődésre, ám a kommunista párt irányította nemzeti szövetség nem mindig áll a helyzet magaslatán, sokszor kaotikus állapotok uralkodnak a pályákon. A csapatok gyakran levonulnak mérkőzés közben egy-egy véleményes bírói ítélet után, de a milliomos tulajdonosok által pénzelt klubok jogfolytonosságát is nehéz követni; az elmúlt tíz évben hét bajnoki aranyérmet szerzett Dalian Shide például hétszer cserélt nevet.
Természetesen azt sem szabad elfelejteni, honnan jutottak el idáig: az ötvenes években a fegyveres erőkből verbuvált futballcsapatok még kizárólag más kommunista országok együtteseivel mérkőzhettek, ez alól sokáig a belga FC Liége volt az egyetlen kivétel, a hetvenes évek kulturális forradalma azonban megnyitotta a „nagy falat” még Pelé New York Cosmosa előtt is. Miután enyhült a szigor, a női szakág fejlődött ugrásszerűen. A válogatott az 1996-os atlantai olimpián és az 1999-es világbajnokságon is ezüstérmes lett, míg Szun Vent a FIFA az évszázad legjobbjának választotta. A férfiak részéről az áttörést a 2002-es vb-szereplés jelentette, és nemcsak azért, mert ezután több játékos igazolt Európába. Az ázsiai vb előtt 170 millió televíziót adtak el országszerte, a brazilok elleni csoportmérkőzést 400 millióan látták. Tavaly 2,23 millió néző tekintette meg a Super League találkozóit, ez 10 600-as átlag. E mutató az idén már felkúszott 16 400-ra, s az előrejelzések szerint hét év múlva 300 millióra nőhet a futballszurkolók száma. Nem is csoda, hiszen a nagyvárosok lakosainak több mint 50 százaléka a futballt jelöli meg kedvenc sportágaként, s az sem véletlen, hogy a Real Madrid, a Manchester United, a Liverpool vagy a Chelsea is előszeretettel portyázik Kínában.
A lelkesedést ugyan némileg csökkentette, hogy a válogatott nem jutott ki a 2006-os németországi vb-re, és jelenleg is csupán 89. a FIFA legfrissebb világranglistáján, miközben 1998-ban 37. is volt. A visszaesés okainak feltárására specifikus antropológiai és személyiségi vizsgálatokat végeztek, hosszabb tanulmányt szenteltek annak is, a kínaiak miért nem tudnak jól futballozni.
A külső segítséget elsősorban Európából várják. Az elüldözött holland Arie Haan helyét a szerb Vladimir Petrovics vette át a szövetségi kapitányi poszton, az olimpiai csapat élére pedig honfitársa, a korábban a ghánai válogatottat is irányító Ratomir Dujkovics került. Az ötkarikás játékokra készülő együttes nyáron Olaszországban edzőtáborozott, ahol megmérkőzött a Juventusszal és az Internazionaléval is. Oliver Kahn a Bayern Münchenből pedig egyenesen házhoz megy, hogy tehetséges kapusok után kutasson.
Tekintve az 1,3 milliárd lakost, válogatási lehetőségnek senki nem lesz híján.