Felrázni a régi párnát

Titkos kísérlet. Leginkább erre hasonlít a Kossuth rádió október eleje óta forgalomban lévő új műsorrendje. Csak kiszivárogtatások vannak, és nem információk, csak homályos meghatározások, és nem pontos leírások. Keretek. A Magyar Rádió saját kiadású műsorújságja, miközben színes magazin részében külföldi sztárok portréit adja közre, egyetlen sort sem szentel a változásoknak, pedig igazán megtehetné, hiszen a közpénzen végrehajtott nagy közszolgálati takarítás végeredményét tekinthetjük meg. A kiszellőztetett stúdiókból megszólalt az új közszolgálati hang. Lássuk, mit tud!
Nincs abban semmi újdonság, hogy maradtak a műsorblokkok, a szakemberek szerint a hallgatók szeretik a kiszámíthatóságot, szeretik tudni, mikor mit kapnak a pénzükért. Azután majd eldöntik, hogy akarják-e, vagy sem. Abban meg kétségkívül megbízhatóbb is lett a nemzeti főadó, hogy sikerült egyenhangnemre váltania. A Napközben című magazinban alapvetően mindegy, hogy Érczfalvi András vagy ifjabb Tóth György épp a moderátor, ugyanaz a furcsa, nyegle stílus mindkettő. (Ez valószínűleg ki lett adva: a közrádió nem arra való, hogy bratyizzon, hanem hogy leckéztessen!) Kiderül, hogy növeli vagy épp csökkenti-e a hallgatottságot, hogy nemcsak a műsorok, hanem a műsorkészítők is tömbösültek. Ezáltal a műsorok nemcsak téma-, hanem műsorvezető-függők is lettek, a hallgatónak tehát e két szempontot kell mérlegelnie, amikor hallgat, vagy továbbáll.
Kiderül majd az is, jót tesz-e a közrádió színeinek és ízeinek, hogy napi darálóba kényszerítette a munkatársait az „aki maradhatott, dolgozzon is” jelszóval. (A munkatársak kezében stopper. Azért van rá szükségük, hogy pontosan tájékoztatni tudják a főnöküket, melyik munkafázissal mennyi időt töltöttek el. Ez a time sheet, a Bródy Sándor utcában is bevezetett új munkaszervezési csodafegyver.) Ó, régi szép idők, amikor az újságírás még szellemi tevékenységnek számított, nem gyári termelésnek! Így a főnökök azt is tudták, hogy a szerkesztő nem gép, hanem alkotó ember, akinek időnként beszárad a tintája. És ezt hagyni kell, hogy nemsokára újra dolgoztatni lehessen.
A Magyar Rádió megmaradt munkatársai most nem alkotómunkába, hanem gépsorba vannak állítva. Meddig bírja Szikra Zsuzsa a minden hétköznapi Magánhangzó készítését, mikor dől ki a mikrofon mögül Vizy Dorottya, mikor lesz elege a kiváló irodalmi szerkesztő Kövesdy Zsuzsannának, hogy naponta öt percet kell az anyanyelvről beszélgetnie? Ez persze belügy. És nem is kétséges, hogy olykor fel kell rázni a régi párnát, át kell rendezni a sorokat, még akkor is, ha az műsor- és hallgatóvesztéssel jár, ha remény van arra, hogy érkeznek a régiek helyébe újabbak. Veszteségek most is vannak. A Ki nyer ma?, bárhogy is titkolták, próbálták rejtegetni a tényt, október 1-jétől eltűnt az országos főadóról, regionális műsor lett. Nincs többé Édes anyanyelvünk és Névjegy sem, utána ment a Szabó családnak. Ahogy nem léteznek már a Petőfi hajdani műsorai és hangjai sem.
Egy korszak véget ért.