A révész meghökken a kérdésemen, nekidől a tiszatardosi komp vaskorlátjának, megigazítja tányérsapkáját a homlokánál, s visszakérdez: – Szalmabálát? Hogy mi visszük át majd az erőművi szalmabálákat? Nem, uram, én nem hallottam erről – feleli megütközve.
– Napi ötven kamiont át tud vinni – ostromlom tovább együgyű felvetésemmel.
– Hajnaltól sötétedésig járok, de anynyit nem, mondjuk óránként hármat. Kilencszáz forint egy kamion viteldíja, de szerintem a súllyal is baj lenne, mert egy ilyen bálás kamionra nagyon sok súly rámenne, több mint 20 tonna – feleli a kérdéseimtől még fel sem ocsúdott ember.
Párbeszédünkből kiviláglik, hogy kétségtelen, az Alföld felől érkező forgalomnak vagy a tokaji hídon, vagy itt a Tiszatardos–Tiszalök közötti réven kell átjutnia. Amúgy egy kamion a réven átjutva valóban el tudná kerülni Tokajt, és Csobaj, Taktabáj, Prügy érintésével Szerencsre érhet. Azonban a komp teherbíró képessége miatt a kamionokat félig lehet megrakni, vagy teli szállítmány esetén a tiszalöki oldalon a felesleges súlyt le kell rakodni, a félig üres kamion átmehet a komppal, majd az újabb fordulónál erőgépekkel kellene a kompra pakolni a megmaradt bálákat, s a tardosi oldalon megint csak gépekkel tudnák az erőművi alapanyagot a kamionplatóra visszahelyezni. Az ehhez szükséges feltételek mindegyike hiányzik. Se gép, se hely a rakodáshoz egyik oldalon sem. A procedúra jócskán megdrágítaná a szállítást, márpedig egy vállalkozás megnézi, hogy miből sajtolhat ki hasznot.
Ennek a Tiszán közlekedő lengyel gyártmányú, egyhengeres, dízelmotoros kompnak amúgy 2010-ben lejár a mandátuma. Szemmel láthatóan is régen belemart már az idő vasfoga. Attól az évtől fogva köteles komp már nem közlekedhet, csak az úgynevezett önjáró. Márpedig ez köteles típus. Egy acélsodrony van kifeszítve a két part között, s abba „kapaszkodva” mozog a valaha jobb napokat látott vízi jármű. Szakolczai Sándor révészt rádión hívják, ha hajó közeleg, s olyankor víz alá engedi a vaskötelet. Ma is volt már négy hajó.
Szegény emberek kelnek itt át gyalogosan és biciklivel. Így ötven–száz forint a rév ára. Négy mezőgazdasági gép utazhat egyszerre rajta, vagy harminchárom lábasjószág. Mesébe illő szám, de ez itt nem lesz mese, hanem a kőkemény, riasztó valóság. Arról, hogy hogyan lehet az önös érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni.
Százhatvan méter széles, a sodrásban tizenöt méter mély itt a Tisza.
Az orosz államadósság „lebontója”
az MSZP közeli befektető
Szeptember érlel, október mézel – tartották a történelmi borvidéken, de most a szélsőséges, rendkívül meleg nyár felborította az érési folyamatokat, a napokban már szüretelőket lehetett látni a dűlőkben. És lehet, hogy az utolsó némiképpen háborítatlan gyümölcsszüret ez.
Tokaj-Hegyalja neve a minőségi borok, az aszú és szamorodni révén világszerte ismert. Különleges értékét a rendkívüli adottságú termőtáj, valamint a borok érlelésére használt, egyedi mikroklímájú pincék adják. A tokaji borvidék mint kultúrtáj kapott világörökségi rangot 2002-ben. A világörökséghez tartozó települések: Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal és Tállya; néhány sátoraljaújhelyi, sárospataki, hercegkúti, tállyai pince. Mivel manapság balti, szlovák, lengyel, román és bolgár tranzitforgalom halad Tokajon keresztül, s naponta több ezer kamion dübörög át a tokaji Tisza-hídon, a világörökségi területen, az UNESCO elismerése veszélybe került. Még inkább elmélyítette ezt a konfliktust a kamionforgalmat növelő Szerencsi Ipari Parkba, egy 6,5 hektáros területre tervezett, 49,9 MW teljesítményű szalmaégető erőmű.
Szerencs Tokaj mellett másik meghatározó városa a térségnek. E településen található az úgynevezett világörökségi kapu is, amely a Budapest felől a 37-es úton érkező turisták számára egyértelműen a világörökségi terület és Tokaj-Hegyalja kapuját jelenti. Csakhogy Szerencsen például a Tokaj felé vezető főút mentén nem találni egyetlen borozót vagy borkimérést sem, így joggal gondolhatja az ember, hogy egy munkahelyteremtő befektetés jóval fontosabb a városnak, mint a világhírrel való vonzás, turisztikai szemlélet, borokkal való kereskedés. Tény, hogy 2006. november 27-én közmeghallgatást tartott Rónavölgyi Endréné, Szerencs szocialista polgármestere, ahol meghívott előadóként megjelent a számos érdekeltséggel rendelkező, korábban az orosz államadósság „lebontásában” jeleskedő Hujber Ottó is, aki az MSZP vállalkozói tagozatát is vezette. A polgármester az ipari parkba tervezett harmincmilliárd forintos szalmaégető beruházással kapcsolatban leszögezte: 200 személyt foglalkoztatnak majd. Ezt a számot akkor az erőmű hasznait ecsetelő Hujber Ottó is megismételte.
Hujber, a beruházó BHD Hőerőmű Kft. ügyvezetője a későbbiekben több fórumon elmondta, azért választották Szerencset az építkezés helyszínéül, mert a térségi áramszolgáltatónak, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató (Émász) Zrt.-nek ott van olyan csatlakozási pontja, amelynél a hálózathoz kapcsolódhat az erőmű. Közlése szerint az erőművi épületet háromszor terveztették át, a környezetvédelmi és világörökségi igényeknek megfelelően. A létesítmény egy részét belesüllyesztik a földbe, magas földsánccal veszik körbe, amit befásítanak. Így az útról alig lehet majd látni a létesítményt. Szerinte a forgalom sem növekedik majd olyan mértékben, hogy az zavarja a helybelieket.
Hujber Ottó azt is kijelentette, ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az erőmű építése ne okozzon kárt a világörökség részét képező tokaji borvidéknek: a létesítményt mintegy elrejtik a kíváncsi tekintetek elől a tervek alapján. (Lásd a Bhd.hu-ról letöltött látványtervet.)
Az utóbbi fél évben számos egyéb csúsztatás is volt a történet lényeges pontjaiban. Hujberék először azt nyilatkozták, hogy bár a szalmabálákat az Alföldről szállítják majd, az erőmű miatt jelentősen nem fog növekedik a térségben az eddig is elviselhetetlen forgalom. A beruházás ellenzői, a hegyaljai bortársaságok, termelők, polgármesterek az erőmű kapacitási adataiból kikövetkeztették, hogy évi 270 ezer tonnányi tüzelőanyagra van szükség, melynek szállításához húszezer kamion kell, így ez a szükséglet igencsak növeli a kamionforgalmat. Erre Hujber úgy reagált, hogy a kamionok kikerülik Tokajt, s „komppal jönnek át a folyón”. Az áramszolgáltató „csatlakozási pontjáról” kiderült, hogy Hujberék az országban további kilenc helyen akarnak hasonló erőművet építeni, így még legalább kilenc helyen van hasonlóan speciális pont.
Az azóta tett nyilatkozatokból kiderült, hogy a szerencsi erőmű 133 embernek fog munkát adni. Biztosan a munkaerő minőségével van baj, hiszen Dániában egy ilyen erőműben csupán húszan dolgoznak. Ezeket a nyilatkozatokat már senki sem vizsgálja felül, a BHD Hőerőmű Kft. már jogerős építési engedéllyel és egységes környezethasználati engedéllyel is rendelkezik, így novemberben akár meg is kezdheti az építkezést Szerencsen.
Lehet, hogy nem is lesz aszúsodás
A szőlősgazdák a biomassza-feldolgozó káros környezeti hatásaitól féltik a borvidéket. Aláírásgyűjtés kezdődött a Tokaj Reneszánsz – Tokaji Nagy Borok Egyesületének szervezésében. Amióta az erőmű felépítésének terve napvilágra került, heves vitákat gerjesztett a térség különböző érdekeltségű szakemberei között. A civil szervezetek attól tartanak, hogy a település emiatt elveszíti a világörökség címet.
A tokaji borászok nem értik, nekik miért egy újságcikkből kellett értesülniük arról, hogy biomassza-erőmű épül Szerencsen. – Azonnal felvettük a kapcsolatot a céggel, de már hiába, és az engedélyezésbe sem tudtunk már beleszólni – kesereg Mészáros László, a Tokaj Reneszánsz – Tokaji Nagy Borok Egyesület elnöke, a Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet vezérigazgatója. Szerinte az utóbbi években Tokaj-Hegyalján számos olyan idegenforgalmi fejlesztés történt, amely méltó a világörökségi ranghoz. A felkapaszkodó borvidéket az erőmű visszalökné a régi világba. Sajnos ez sem elég, ma inkább a fejlődő országokra jellemző iparosodás tanúi vagyunk, létesült itt már hulladékfeldolgozó, még mindig működnek a bányák, és most erőmű is épülhet.
Mutatja az ICOMOS, a világörökség-bizottság állandó műemlékvédelmi szakértői testület magyar nemzeti bizottságának nyilatkozatát. Eszerint a biomassza-hőerőmű „megvalósítása sérti a Tokaj-Hegyalja kultúrtáj, a tokaji borvidék világörökségi területet, látványa tönkreteszi a tájat. Tüzelőanyag-ellátása csak külső területekről történhet, ami a környezetre jelent különös veszélyt.”
– Az erőmű pár kilométerre lenne a szőlőtől, ami nem úgy fog aszúsodni, ahogy eddig. A hatástanulmányok átlagos környezetre készültek, ahol nincsenek védettségre érdemes értékek, de Tokaj nem átlagos vidék – magyarázza. Egy ilyen erőmű megvalósulása veszélyezteti a minőségi szőlő- és borkészítés hagyományos környezetét, presztízsét, s ezzel együtt a tokaji és magyar borok általános megítélését. Pedig az erőmű megépítése esetén évente húszezer kamionnal több szelné át a borvidéket. – Gyakorlatilag ki sem fog látszani a szmogból a szőlőtőke. Több ezer borász, borból élő helyi lakos veszítheti el a munkáját – szögezi le a szakember.
A tokajiak nemrégiben aláírásgyűjtést kezdeményeztek, és levélben kértek segítséget az UNESCO-tól a világörökségi védettségű borvidék védelme érdekében. A szerencsi erőmű ellen eddig hiába tiltakoztak a világörökségi területen a világ legismertebb magyar termékét, a tokaji bort készítő borászok.
A zempléni térségben több olyan ökológiai probléma is van, ami a helyieket nyomasztja, így az egyik a magyar–szlovák határhoz közel létesítendő tőketerebesi hőerőmű ügye, a másik az Aranyos-völgyben tervezett szivattyús energiatároló erőmű építési terve, a harmadik ilyen ügy pedig a tervezett szerencsi szalmatüzelésű erőmű. A térségben hihetetlenül erős a kamionforgalom, a Tokaj-Hegyalján szőlőből élő közel húszezer ember pedig a tájat több szempontból veszélyeztető hatás miatt nagyon aggódik a borvidék jövőjéért.
Sólyom László október 7-e és 9-e között látogat az Aggteleki Nemzeti Parkba. A köztársasági elnök „Értékőrző tájak és emberek Magyarországon” mottóval indított országjáró túrát, amelynek során végiglátogatja Magyarország kilenc nemzeti parkját. Sólyom László az országjárással szeretné felhívni a figyelmet Magyarország egyedülálló és pótolhatatlan természeti értékeire és azok munkájára, akik a környezet megóvásában tevékenyen részt vesznek. A tokajiak az októberi látogatáson a világörökségi helyszín védelme érdekében a köztársasági elnök segítségét kérik majd – értesült lapunk.
Hujber Ottó szerint
korteshadjáratról van szó
A szalmaerőmű-építtető cég egy környezeti hatástanulmányra hivatkozva azt állítja, az erőmű működése nem befolyásolja Hegyalja mikroklímáját, ahogyan a szerencsi cukorgyáré vagy a mádi kaolin- és zeolitfeldolgozó üzemé sem befolyásolta. A környezetvédelmi minisztérium szerint „a szerencsi szalmatüzelésű biomassza-erőmű kérdése nem környezetvédelmi kérdés. Az ipari és turisztikai szempontokat figyelembe véve az erőmű megépítéséről vagy meg nem építéséről az ott élőknek kell dönteniük”. A tárca úgy látja, környezetvédelmi szempontból a tervezett létesítmény „korszerű, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő, a kibocsátott káros anyagot minimális szinten tartó erőműnek számít”.
– A beruházók ezek figyelembevételével átdolgozták a terveket, ami alapján kijelenthető, a létesítmény felépítésénél a tokaji világörökség szempontjai maximálisan érvényre jutnak, az új erőmű valójában nem veszélyezteti, hanem elősegíti a tokaji világörökség értékeinek a megőrzését – vélelmezte a kialakult helyzetet Rónavölgyi Endréné, Szerencs szocialista polgármestere. Természetesen szerettem volna megkérdezni a városvezetőt arról is, hogy az erőmű és a kamionforgalom hogyan segít a tokaji világörökség értékeinek megőrzésében, de ő egy elnyúló, kistérségi menedzserekkel folytatott beszélgetés miatt nem tudott a rendelkezésünkre állni.
Hujber Ottó megkeresésünkre annyit közölt, hogy mivel a budai Várban tartott borfesztiválon gyűjtötték az erőműellenes tiltakozó aláírásokat, gyakorlatilag korteshadjárat folyik ellene. Mivel állítása szerint annyi lapban elferdítették a mondandóját, írásban kérte kérdéseimet, azonban nem válaszolt rájuk.
A következőkre lettem volna kíváncsi: van-e összefüggés abban, hogy Szerencs polgármestere MSZP-s, és korábban Hujber Ottó is jelentős szerepet töltött be a pártban? Mi a speciális erőművi áramkapcsolat lényege, ha azt gyakorlatilag bárhol nyújtani képes az áramszolgáltató? Hányan dolgoznak majd az erőműben? Ténylegesen milyen úton és módon tervezik a szalmabálák szállítását? Saját kompjárat indítását tervezik-e?
Tiszatardos már kiesik a tokaj-hegyaljai idegenforgalmi övezetből. A komp lassan rója útját kötött pályáján. Cirkusz vert most itt sátrat. A kultúrháznál kirakott régi poszterén öles betűkkel hirdetik: erőművészek, zsonglőrök, egykerekű biciklisek, szemfényvesztők, illuzionisták.
A tervek szerint Magyarország első szalmatüzelésű erőművében 2009. szeptember 1-jén indul a próbaüzem.
Lehet, hogy a Tokaji dicső múltja ezzel véget is ér?
A Péter kertész lesz
