Ha közelmúlt történései alapján elfogadjuk, hogy a pazar eredmények, a tavalyi világbajnoki cím és a Milan idei BL-diadala dacára az olasz labdarúgást vezetői válság sújtja, elképzelhetjük, milyenek azok a tulajdonosok, menedzserek, miegyebek, akiknek hazájukban a C ligában sem jut hely, hanem idegenbe, ráadásul Magyarországra kényszerülnek. Olyanok, amilyenek az FC Sopron új urai. Akik, miután megveszik Vízer László Máriusztól a klubot, sietve kijelentik, hogy a csapat felé fennálló korábbi tartozásokhoz semmi közük, a játékosok erőnléte roppant gyenge, Détári pedig tapasztalatlan edző.
Amúgy tényleg az. Mert még mindig nem jött rá, hogy aki a magyar labdarúgásban akar dolgozni, az olykor elvtelen és irreális kompromisszumokra is kényszerül, ő ellenben még a reálisra se mindig kapható. Szerdán, a Mór elleni MK-győzelem után például az elmaradt járandóságokat követelte. Pénzt persze nem kapott, ürügyet viszont adott az eltávolításához, hiszen nyilvánvaló, hogy bizonyos Righi elnök és Trunfio ügynök az első pillanattól ki akarta rúgni. Csütörtökön ez még nem sikerült, mert Détári elöljárói utasításával szembeszegülve megtartotta az edzést – a játékosok ebben partnerei vagy inkább szövetségesei voltak –, és kijelentette, ha nem jut hozzá a szerződésébe foglalt kártérítéshez, szombaton az Újpest elleni bajnokin is leül a kispadra. Tegnap erre fel már be sem engedték a soproni stadionba, amit ő érdeklődésünkre így kommentált:
– A biztonsági őrök megállítottak a kapunál, mert ezt az utasítást kapták. Még a személyes holmimat, a melegítőmet se vihettem el. Törjek be érte éjszaka? A klub küldött ugyan egy írást, amelyben a felmentésemet indokolják, de az nem vehető komolyan. Elsősorban nem is ezeken a neve nincs olaszokon csodálkozom, akik még egyetlen forintot sem hoztak, hanem azon, hogy máris nekik hisznek. Például a kisebbségi tulajdonos, a város vezetése, amely semmit sem tesz.
Kíváncsian várjuk tehát a hét végét, azon belül is a mai Újpest– Sopron mérkőzést és a vendégkispadot. Vajon ki ül majd rajta? És ha nem Détári, hanem a tartalékoktól egy meccsre előléptetett Végh Tibor, akkor ki játszik?
Fehérváron az edzői posztra nincs túljelentkezés, a szponzorok és a vezetők ellenben eltűntek, és elképzelhető, hogy a labdarúgók is követik őket. Legalábbis afféle ultimátumban közölték, ha péntek estig nem kapják meg járandóságukat, szombaton már el sem utaznak Paksra. Végül a sztrájk elmaradt, ahogy Koller Ákos csapatkapitány a klub honlapján fogalmazott: „Játsszunk! Újabb ígéretet kaptunk a vezetéstől. Nem szeretnénk mi lenni az FC Fehérvár fekete bárányai, megadtuk az utolsó esélyt a klubnak. A jövő hét péntek fordulópont lehet, de addig dolgozunk becsülettel.” A Paksnál is pikáns a helyzet, ma térhet vissza ötmeccses eltiltása után Tököli Attila, s debütál az új edző, Gellei Imre. A régi, Lengyel Ferenc ugyancsak ultimátumot fogalmazott, de saját magának: ha négy mérkőzésből nem szerez kilenc pontot a csapata, lemond. Aztán csak hét lett az a bizonyos kilenc, úgyhogy mehetett, miközben minden elöljárója sajnálkozott, hogy a klub történetének legsikeresebb edzője áll tovább. De az nem jutott eszükbe, hogy tartóztassák. Sőt, Lengyel mintha picit elszólta volna magát, amikor arról beszélt: a soproni döntetlen után szinte biztos volt benne, hogy mennie kell. Szinte? És kell? Önkéntes távozása mintha Majakovszkij öngyilkosságát idézné… (Az NB I 10. fordulójának szombat–vasárnapi programja a Hét végi sportműsorban.)
Gólzáporos döntetlen. Az NB I 10. fordulójának tegnapi nyitányán: ZTE–Vasas 3-3 (1-1), gólszerzők: Meyé (15., 75. – 11-esből), Tóth N. (68. – 11-esből), ill. Tóth A. (25., 83.), Sowunmi (81.).
SZDSZ, Momentum, Tisza Párt – Menczer Tamás meghúzta az egyértelmű párhuzamot
