Mind a regénynél, mind a filmnél egyértelműen dicsérnünk kell a keresztény humanizmus elveivel tökéletesen harmonizáló végső üzenetet. Immár csak a prózaepikai alkotás nyomvonalán haladva Susan Minot analitikus-visszapillantó szerkezetű regényben tárja elénk egy haldokló nő jelenbéli szenvedéseit és meghatározó, múltbeli élményeit. Ezeket az e világi léttől búcsúzó, olykor pokolian hagymázas, máskor euforikus állapotban lebegő ember szemével látjuk, egyszer belső monológok, máskor laza képzettársítások közvetítésével. Az írónő megjeleníti a beteg asszony hozzátartozóinak reflexióit is. Ilyenkor kilép az emlékező főhős szubjektumának erőteréből, s szenvtelenül objektivitással mutatja meg a leendő gyászolók részvétteli, aggódó, közönyös gesztusait, akár a hatvanas-hetvenes évekbeli új francia regény egy-egy szenvtelen alkotása. Minot rutinosan, könnyedén, törés nélkül váltogatja a kétféle írói alapállást. Formailag úgy tűnik, minden rendben.
A jól szerkesztett, korrekt stílusú regény mágneses központjában az elementáris erejű szerelem áll, amelyet francia, német klasszikusok egyaránt életünk nagy esélyeként emlegetnek. Minot regénye a jelen Amerikájában játszódik, gazdag, látszólag nagyon is sikeres emberek között, luxusvillák, magánpaloták, tengerparti sétányok, romantikus ligetek vonzó aurájában. A végső számadásra készülő öreg hölgy, Anna Grant képzeletében megidézi a nagy találkozást a férfival, akit neki, csak neki teremtett az Isten. Szerelmük a lány legjobb barátnőjének esküvőjén romantikus hévvel néhány pillanatra beteljesedik, ám a szó köznapi értelmében nem válhat életre szóló, boldog szerelmi kapcsolattá, hiszen a férfi már elígérkezett egy leánynak, aki már az ő születendő gyermekét hordozza méhében. A két ember nem száll szembe a rájuk szabott végzettel, amelyet nyomatékosít egy szörnyű, véletlenszerű baleset, amely a tragédia árnyát veti az esküvőre is.
A szerelmesek a szó fizikai értelmében elválnak, s mintha a szerelmi csalódás az asszony egész életét beárnyékolná. Bár tehetséges dzsesszénekes, pályája félúton megtörik, kényszerházasságai is látszólag kudarcot vallanak. Ám életének mégis értelmet adnak gyermekei. S mindenekelőtt az, hogy ama nagy szerelem élményét egész életén át megőrizte. S ez a tiszta élmény a halálát is megszépíti.
A regény egyszerre emlékeztet bennünket két régi, sikeres, ám vitatható értékű filmélményre, a Cherbourgi esernyőkre, illetve Lelouche Egy férfi és egy nő című munkájára. Tetszetősen, vonzóan, rokonszenvesen jelenik meg Minot regényében is a nagy szerelem, a valódi metafizikai és lélektani mélységek megjelenítése nélkül. Az író a két említett filmhez hasonlóan adósunk marad a pontos társadalmi analízissel is, művében csak jelzésszerűek a mai amerikai társadalom felső tízezrének életére utaló reflexiók is. A jó nevű szerző, Susan Minot a hazánkban is komoly közönségsikert kivívó Romana füzetes regénysorozat opusainak irodalmi szempontból igényes, hiteles „égi mását” készítette el. Sajnos az Este azért nem válhat valódi bestsellerré, mert a füzetes regények olvasói számára túl igényes, a nemes irodalom rajongói viszont felületesnek ítélik.
(Susan Minot: Este. General Press Kiadó, 2007. Fordította Gálvölgyi Judit.)
origo.hu
Felállították az Ország Karácsonyfáját - képek
