Gyorssegély kontra elvonás

Hatszázhatvanmillió forint gyorssegélyt kap a magyar sport a közvetlen olimpiai felkészülésre. Ezt tegnap a Magyar Sport Házában, a Magyar Olimpiai Bizottság és a jelentősebb sportszövetségek vezetőinél tett látogatásakor ígérte meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A megnövelt támogatást megelégedéssel fogadták az érintettek, de Schmitt Pál, a MOB elnöke aggodalmának is hangot adott: egyrészt nem látható tisztán, hogy kinek, mikor és mennyi jut ebből az összegből, másrészt éveken át forrást vontak el a magyar sporttól, amit egyszeri injekcióval nem lehet orvosolni.

Talán mondanom sem kell, egy évvel az olimpia előtt minden arról szól, kik juthatnak ki Pekingbe, s milyen esélyeink vannak. A sport a nemzeti kultúra része, a hozzá való viszonyulás kifejezi, hogyan gondolunk magunkra. Az olimpián az egyéni és a csapatsikereket a magyar nemzet sikereiként éljük meg – mondta érzelemdús bevezetőjében a kormányfő. Szavai hitelességét azonban erősen aláássa, hogy tevékeny részt vállalt a magyar sport intézményi leépítésében. Annak idején sportminiszterként indult politikai pályáján, az ő átszervezései következtében a sportügyek ma csupán a szakállamtitkárság szintjén vannak jelen a kormányzatban, s finoman fogalmazva nem voltak ellenére a MOB és annak elnöke ellen indított politikai támadások. Még ennél is súlyosabb bírálatként: egész kormányzása a magyar kultúra, a magyar nemzet elleni támadásként is értelmezhető.
A magyar sport kilátásait, mindenekelőtt a pekingi felkészülést mégis hiba volna összemosni Gyurcsány Ferenc személyével. A kormányfő nem vitatja, hogy a sportsikerek a pénzügyi támogatások mértékétől is függnek. A négy évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva ő így kalkulál: Athén előtt az olimpiai felkészülésre 1,7 milliárd forint jutott, amit – ugyancsak gyorssegélyként – a kormány 530 millióval egészített ki. Most, Peking előtt a már korábban megszavazott 2,3 milliárd forintos támogatást toldja meg 660 millióval. Gyurcsány szerint tehát nettó értéken növekedett a támogatás mértéke, reálértéken – az inflációval is számolva – nagyjából szinten maradt.
Schmitt Pál, a MOB elnöke egyrészt örömmel nyugtázza, hogy a kormányzat végre rádöbbent, az eddig juttatott pénzből képtelenség tisztességgel felkészülni az olimpiára, másrészt ő úgy számol: az olimpiai bizottságon keresztül ugyanúgy 1,7 milliárd, valamint a gyorssegély jut a magyar sportra, mint négy évvel ezelőtt, azaz reálértéken durván 30 százalékos a csökkenés. A két összeg közötti 600 millió forintos különbözetet Elbert Gábor sportszakállamtitkár szerint az okozza, hogy a kormányzat ezt az összeget nem a MOB-on keresztül fordítja a magyar sportra. Schmitt Pál ugyanakkor vitatja, hogy ez a pénz eljut a sportolókhoz; szerinte tévedés a létesítmények felújítására, fenntartására fordított pénzt a sporttámogatásba beszámítani. Ennek ellenére tegnap ő is azt hangsúlyozta, végre pénz áll a házhoz, bár még mindig nem elég. „A tisztességes felkészüléshez 2,3 milliárd forintra lenne szükség, ezen-felül az olimpiai részvétel költsége – a formaruhákkal, az utazással, a kint tartózkodással együtt – további 432 millió forint” – állítja a MOB első embere.
Szélesebb összefüggésben vizsgálva a sporttámogatás mértékét, Gyurcsány Ferenc elismerte, csupán álom, hogy a sport részesedése elérje az egy százalékot a költségvetésből. Ez az arány ma alig haladja meg a 0,2 százalékot, pedig éppen Gyurcsány sportminisztersége alatt rögzítette a kormányprogram, hogy 2006-ra el kell érni a bűvös egy százalékot. No de miért éppen itt egyeznének az ígéretek a valósággal? A sportban azonban nehéz ködösíteni. Az eredmények önmagukért beszélnek. Fölidézve a kormányfő teljesítményét: bár tegnap azzal büszkélkedett, hogy valamivel több mint két óra alatt lefutotta a félmaratont, aligha bátorkodna ezt világcsúcsként hitelesíteni.