Gyurcsány Ferenc az általa vezetett MSZP bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény gyanújával letartóztatott tagjai ügyében menteni igyekszik a menthetetlent. Az irányításával működő pártszervezet soraiban történt konkrét bűncselekmények elkövetésének gyanúját nem pártja saját ügyeként, hanem általános, minden pártot érintő problémaként tünteti fel. Ezzel nyilvánvalóan az a szándéka, hogy a bűncselekményekkel ne az MSZP-t és személy szerint annak irányítóját azonosítsa a közvélemény, hanem minden pártra potenciális bűnszervezetként tekintsen. „A magyar politikai életre a korrupció széles körben osztott gyanúja vetül” – jelentette ki ennek megfelelően Gyurcsány Ferenc.
A célját egyébként a megszokott kommunikációs profizmussal törekszik elérni: hétpontos tisztasági csomag elnevezésű javaslattal állt a közvélemény elé, és ezzel látszólag a közéletet megtisztítani szándékozók élére. A javaslat egyrészt szándékában is, másrészt a tetten érhető tartalma miatt konkrétan is szemforgató. Az előbbiről már volt szó, az utóbbira csak egyetlen példát említek.
Gyurcsány Ferenc a közhivatalokban dolgozó, egyes magasabb beosztású köztisztviselők számára általánossá, rendszeressé és kötelezővé kívánja tenni a vagyonosodási vizsgálatot, míg a pártok soraiból kikerülő országgyűlési és önkormányzati képviselők esetében ugyanezt sem általánossá, sem rendszeressé és végképp nem kötelezővé javasolja előírni, mindössze: „Felkérjük az Országgyűlést és a települési önkormányzatokat, hogy kezdeményezzék tagjaiknál, hogy azok kérjenek személyükre vonatkozó vagyonosodási vizsgálatot, és annak megállapításait hozzák nyilvánosságra”.
Tehát Gyurcsány szerint a köztisztviselők esetében fokozott a kockázata a visszaéléseknek, ezért kötelező erővel kell velük szemben fellépni. Ettől eltérően a pártpolitikusok esetében ilyen fokozott kockázat hiányában, és a közismerten működő belső erkölcsi kényszer miatt elegendő őket felkérni ugyanazokra, amelyekre a köztisztviselőket kötelezni kell. Ehhez képest a konkrét esetben előzetesben ülő, vagy gyanúsított személyek közül Zuschlag János, Weiszenberger László, Marsovszky Balázs, Katus Ferenc és Kullai Tamás nagyon is MSZP-s pártpolitikusok, és az ügyészségi gyanú szerint éppen ebből eredő kapcsolataikkal visszaélve követték el a cselekményeiket. Az eddigi ismereteink szerint a bűncselekmények egyetlen, köztisztviselői státust viselő érintettje Ocsovai Tamás helyettes államtitkár, akiről azonban Topolánszky Ákos szintén volt helyettes államtitkártól tudható az is, hogy nem klasszikus értelemben vett köztisztviselőről van szó, hanem pártküldetést teljesítő bábról: „Pártpolitikai vonalról érkezett, valószínűleg azért is választották ki, mert erre a posztra politikai marionettfigura kellett” (hvg.hu, 2007. szeptember 27.). Ezen kívül pedig nem a köztisztviselők, hanem Zuchslagék gyarapodtak az elmúlt néhány év alatt több tíz millió
forinttal.
Vagyis Gyurcsány javaslata kétszínű: az általa irányított párt korrupciós ügyeit össze kívánja mosni a köztisztviselői kar működésével, és úgy tesz, mintha ez utóbbi volna sürgősen orvosolandó. Ugyanakkor a pártpolitikusok tekintetében azt a látszatot kelti, hogy szigorú szabályok bevezetésére készülne velük kapcsolatban, holott mindössze egy kikényszeríthetetlen felkérésre futotta.
Gyurcsány Ferenc abban a szerencsés helyzetben van, hogy könnyedén tisztázhatna egyszerre két dolgot is. Egyfelől azt, hogy a most felvetett javaslatai valós szándékokon alapulnak, másfelől azt, hogy az ő személye és a közélet tisztasága között nincs eleve kibékíthetetlen ellentét. Ehhez mindössze egyetlen ponttal kellene még kiegészítenie a tisztasági csomagját: a büntető törvénykönyv arra vonatkozó módosítására tett javaslattal, hogy ne legyen alkalmazható az országgyűlési képviselők és a kormánytagok esetében az általuk elkövetett bűncselekmények büntethetőségének elévülésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés.
Így például megnyílna a jogi lehetősége annak, hogy az ügyészség a Gyurcsány Ferencet érintő, elévülés miatt megszüntetett két ügyében is lefolytassa a büntetőjogi vizsgálatot. A Nomentana Kft. esetében közokirat-hamisítás, a Szalay utcai ingatlan esetében pedig különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés bűntettének gyanúját állapította meg az ügyészség. Vádemelésre és büntetőjogi felelősségre vonásra azonban az elévülés miatt egyik esetben sem kerülhetett sor.
A kiegészült javaslatnak ezzel a 8. pontjával egyúttal kiküszöbölhetők lennének az MSZP-t irányító miniszterelnök saját maga által emlegetett – közelebbről fel nem tárt – legsúlyosabb hibái és tévedései, amelyeknek szerinte „a legfontosabb tanulsága az, hogy a legnagyobb hibák rossz kompromisszumokból, bátortalan féligazságokból és önfelmentő némaságból erednek”.
A szerző a Magyar Polgári Demokráciáért
Alapítvány igazgatója
