Gyurcsányék piszkos ügyei

Ésszerűtlen lépések sorozatát produkálták az elmúlt napokban az ország vezető politikusai: a Gyurcsány, Szilvásy és Bajnai trojka a jelek szerint már nem képes felismerni a realitás határait. Pedig a képlet egyszerű: polgári demokráciákban a közszereplőknek el kell számolniuk a rájuk bízott javakkal. Ők és társaik ezt önszántukból nem tették meg, az utólagos elszámolás most a számonkérés formáját ölti. Megkezdődött a piszkos ügyek tisztázása.
A politikusok szánalmas megnyilvánulásait a Zuschlag-ügy indította el. Három ifjú szocialistát letartóztattak, tanúként pedig jelenlegi és korábbi államtitkárok mellett a miniszterelnököt is kihallgatták. Ezt követte annak a titokban készült videofelvételnek a bemutatása, amelyen Weiszenberger László volt kistérségi megbízott arról elmélkedik, mennyi pénzt kell visszaosztani ahhoz, hogy vállalkozók állami támogatáshoz jussanak. A nyilvánosság azóta több más piszkos ügyet is megismert. Zavarában a miniszterelnök Medgyessy Péter korábbi módszeréhez nyúlt: hétpontos közjogi ötletcsomagot dobott be a köztudatba. Míg Medgyessy hajdan, utolsó mentsvárként a kétkamarás Országgyűléssel, a köztársasági elnök közvetlen választásával és a közös európai parlamenti listával próbálta felkorbácsolni az érzelmeket, Gyurcsány most a honatyák elszámoltatását és összeférhetetlenségének szabályozását tűzte zászlajára. Ez a javaslatcsomag tartalmát tekintve úgy badarság, ahogy van. Amellett aljas és alkotmánysértő. A kormányfő ugyanis a Zuschlag-ügyben őt terhelő miniszteri felelősséget megpróbálja áttolni a parlamenti képviselőkre. Szem elől téveszti egyúttal a hatalommegosztás tényét, azt, hogy a kormány van alárendelve a törvényhozásnak, és nem fordítva. Nem meglepő, hogy a köztársasági elnök elhárította, hogy a hét pontról tárgyaljon, amikor Gyurcsány Ferenc a héten – nyilván nem véletlenül – megjelent a Sándor-palotában az új államtitkárok beiktatásakor. Az államelméleti kérdésekben enyhén szólva is alulképzett kormányfő egyedül maradt populista javaslatával. A hét pont nem durrant nagyot. A közpénzügyi botrány kirobbanása után Szilvásy György is meggondolatlan elterelő műveletekbe kezdett. Nyilván szíven ütötte, hogy őt is tanúként idézték a Zuschlag-ügyben. Ahelyett, hogy vallomását nyilvánosságra hozta volna, pótcselekvésként felhívta telefonon egykori beosztottját, a sajtónak nyilatkozó helyettes államtitkárt. Persze nem azért, hogy kérdőre vonja, miért állította: olykor politikai szempontok szerint kellett osztani a pénzt. Nem, nem ezért hívta fel, de hogy miért, azt nem tudhatjuk. Valószínű, hogy nem gratulálni akart a nyilatkozathoz. A helyettes államtitkár nyilatkozatát közlő újság szerkesztőjének Szilvásy személyi titkára telefonált: önként nyilatkozott-e a volt vezető, vagy felkérte őt erre a lap. A titokminiszter azóta fűnek-fának magyarázza: ő tiszta az ügyben, és nem követett el semmit.
Bajnai Gordon volt uniós kormánybiztos, jelenleg önkormányzati miniszter Gyurcsány Ferenc biztatására rágalmazás miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Szerinte a tárcát igaztalan vádak érték a Weiszenberger-féle nyilatkozat videofelvételének közzétételével. Az ügyészség a feljelentés kiegészítését rendelte el, és ennek teljesítésével a Nemzeti Nyomozó Irodát bízta meg. Az NNI a kiegészítést oly módon látta célszerűnek, hogy miként más esetekben a tetteseknél házkutatás céljából szokás, megjelent a Hír Televízió épületében, és másolatot kért a videofelvételről. A nyomozók rajtaütésszerű kiszállása a rágalmazási ügyben már önmagában is mellbevágó. Vajon miként folytatja majd a nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda, ha arra kerül a sor? Jó, ha a Hír TV szerkesztői háromnapi hideg élelemmel indulnak el reggelente a munkahelyükre.
A szólás- és a sajtószabadság megsértésének ezek a formái a megfélemlítéssel, az elrettentési kísérlettel egyenértékűek. Ilyen megnyilvánulásokat csak diktatúrákban, vagy fiatal demokráciák politikusai részéről a hatalomgyakorlás végső stádiumában lehet elképzelni. Gyurcsány, Szilvásy és Bajnai esetében valószínűleg erről van szó. Próbatétel előtt állnak: el kell számolniuk, de most már a 2002 óta tartó teljes kormányzati időszak történéseivel.
A Gyurcsány miniszterelnökségét megelőző évek eseményeiből Debreczeni József könyve jó néhány momentumra rávilágított. A hajdani KISZ-titkár a D–209-es ügynök miniszterelnök működése idején már nyilvánvalóan készült a hatalom átvételére, s ennek szolgálatába állította mindenkori pozícióit. Így az ifjúsági miniszter posztját is. A Zuschlag-ügy eddigi adatai szerint Gyurcsány Ferenc miniszter számos alkalommal írt alá olyan listákat, dokumentumokat, amelyek nyomán fantomegyesületek és -alapítványok részesültek a közvagyonból. Állami támogatásokat legalább 50 millió forint összegben olyan társadalmi szervezeteknek utaltak ki, amelyek számlájáról a pénz baloldali politikusok és híveik zsebébe vándorolt, illetve eltűnt a politika útvesztőiben. Ezek az összegek is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az ügynök-miniszterelnök távozzék, és Gyurcsányt pajzsra emeljék a vidéki pártpotentátok.
A vádemelés a meggyanúsított nyolc ifjú szocialista ügyében még nem történt meg, az ártatlanság vélelme őket is megilleti. Amellett azonban nem mehetünk el, hogy a pártembereket maffiabűntettel – bűnszervezetben elkövetett folytatólagos csalással – gyanúsítják. A bűnszervezet: minimum ötévi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények összehangolt, tervszerű elkövetése. Közkeletű megjelölés szerint az ilyen szervezet irányítója a keresztapa. Akinek tevékenységét általában tanácsadó, a konsziliére segíti. Szilvásy György Gyurcsány régi, hűséges bizalmi embere, a kilencvenes évek első felében kormányzati tisztviselőként a Szalay utcai ingatlan megszerzésében segédkezett. A Medgyessy-kormány idején a sportminisztérium közigazgatási államtitkára volt. Az államapparátus működésének elveiből következően a pályázati pénzek utalványozását együtt kellett végeznie felettesével, Gyurcsány Ferenccel. A pályázati támogatás mindenkor szerződéses kapcsolatot feltételez a pénzt odaítélők és a pénzt elfogadók között.
Amennyiben az egyik oldal részéről piszkos ügyekről, mi több, maffia-bűncselekményről van szó, a másik fél sem lehet patyolattiszta. Aki maffiózókkal üzletel, miként állíthatja azt, hogy nem tudott semmiről?
Kellemetlenül érinti az elmúlt hetekben kirobbant politikai-bűnügyi botrányok sora a fejlesztési pénzek fölött felügyeletet gyakorló kormányzati politikust, Bajnai Gordont is. Bajnai – mint Debreczeni József könyvéből tudható – Gyurcsány régi üzletfele. A legutóbbi években a Wallis-cégcsoport irányítójaként dolgozott. A Wallis résztulajdonosa volt annak a Hajdú-Bét Rt.-nek, amely nem fizette ki a libatenyésztők 13 milliárd forintját. A szerencsétlen sorsú részvénytársaságot Bajnai kalauzolta a csőd felé, hiszen ő volt a Hajdú-Bét másik tulajdonosának, a Cipruson bejegyzett Vitonas Ltd.-nek a hazai kézbesítési megbízottja is. Ő tehát már szintén bizonyított.
Most váltig állítja: a gyanús ügyek szereplői nem uniós pénzekből részesültek. Ha pedig mégis, ő arról nem tehet. Bajnai védekezésként visszamutogat elődjére, a Medgyessy-kormány államtitkáraként működő Nagy Sándorra. Fölöslegesen. Bajnai Nagy Sándor jogutódja, egyenes folytatása.
A mai időszak jellemzői: vagyonátmentés, hataloméhség, korrupció. A köz kifosztása. Másfelől pedig a kifosztottak, a jogfosztottak öngondoskodása. Vajon hogyan viszonyul majd ehhez a társadalom értékítélete?