Hét személy kezében az ország vagyona

A miniszterelnök megnevezte azt a hét személyt, akik a következő hat évben a nemzet vagyona felett korlátlan rendelkezési jogot kapnak. Ez azt jelenti, hogy bármit, amit a szeptember 25-én hatályba lépett állami vagyonról szóló törvény üzleti vagyonná tett, szabadon bérbe adhatnak, megterhelhetnek, eladhatnak. Minisztériumi épületek, állami tulajdonban álló kórházak, egyetemek épületei, eddig törvénnyel védett társasági részesedések, termőföldek várnak a hét személy alkotta Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (tanács) döntésére. Tőlük függ például, hogy a regionális vízi közművek állami tulajdonú társasági részesedését eladja-e az ország, s hogy esetleg külföldieknek fogunk-e ezért vélhetőleg erősen megemelt vízdíjat fizetni. Tőlük függ, hogy a kormányzati negyed felépítése miatt eladandó minisztériumi épületeket csomagban, vagyis feltehetőleg erősen értékük alatt, vagy külön-külön, a valós forgalmi érték körüli áron veszítjük el. Tőlük függ az, hogy a termőföldek értékesítésénél a magyar őstermelő gazdák erősíthetik-e meg életlehetőségeiket, vagy menthetetlenül kiépül az új nagybirtokos réteg Magyarországon.
De vajon valóban tőlük függ? Kik ezek az emberek, akikre olyan felelősségteljes feladat hárul majd hat évig, ami egy ország jövőbeni sorsát is eldöntheti? Nos, nem a személyek magánélete vagy eddigi karrierje az, ami döntő ebben a kérdésben. Hanem az a tény, hogy a tanács tagjai a jogszabályokon, és az alapító okiraton kívül kizárólag a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. feletti részvényesi joggyakorló határozatainak vannak alávetve, aki írásban utasíthatja is őket. Igaz, ebben az esetben a döntésért való felelősségük megszűnik. A részvényesi joggyakorló pedig nem más, mint a pénzügyminiszter, aki a kormány tagja, s akit a miniszterelnök utasíthat, mint a kormány vezetője. A tanács tagjaiból ketten jelenleg a Pénzügyminisztérium felső vezetői, többen a magyar privatizációs szervezet, az ÁPV Zrt. döntéshozó szervezetének a tagjai.
Vajon nem egyértelmű-e a tagok függősége a kormánytól? Vajon mennyire képes az ilyen öszszetételű tanács az állami költségvetési, napi pénzügyi elvárásokon felülemelkedni, és csak a nemzet érdekét képviselni? Vajon milyen üzenete van annak a ténynek, hogy a tanácsba a miniszterelnök által javasolt egyik személy kifejezetten a bankvilág ismert személyisége? Vajon tévesen következtetünk-e mindebből arra, hogy az utasítás nem a vagyon megőrzésére, hanem eladására szól majd? A valódi kérdés tehát nem az, hogy milyen tervei vannak a nemzet vagyonával a tanácsnak. Hanem az, hogy mire készül mindnyájunk vagyonával összefüggésben a kormány. Mire készül a pénzügyminiszter és mire a kormányfő? Igaz, most már látszólag a köztársasági elnök is érintett lehet a vagyoni ügyekben. Mert bár az elnök visszaküldte a parlamentnek átgondolásra a vagyontörvényt, ennek azonban csak annyi eredménye lett, hogy a tanács tagjainak a miniszterelnök javaslatára történő kinevezését a köztársasági elnökhöz telepítette a parlament. Az elnöknek pedig az új döntést alá kellett írnia. Forró krumplit az elnök kezébe! Legalább rá lehet majd mutogatni, ha valami nem stimmel, vagy esetleg „zuschlagosul” a nemzeti vagyon sorsa is. A törvény az elnök általi kinevezési jog gyakorlásának körülményeit természetesen nem szabályozza, így legalább lehetőség nyílik az Alkotmánybíróság munkájának folyamatos biztosítására. Mert ha az elnöknek nem tetszene a miniszterelnök által javasolt névsor, talán megtagadhatja a kinevezést, de a végső megoldás megint csak az lehet, ha az Alkotmánybíróság dönt majd. Ugyanúgy, mint abban a kérdésben, hogy az elnök megtagadhatja-e a miniszterelnök által javasoltaknak az állami kitüntetések átadását.
De térjünk vissza a vagyontörvényre. Nem árt tudni, hogy a rendkívül sietős hatálybaléptetés miatt több mint egy hete a nemzeti vagyon gazdátlan. A törvény szerint ugyanis az állami tulajdon felett a tulajdonosi jogokat a tanács gyakorolja, az állami vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban pedig az államot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. képviseli. Ez azt jelenti, hogy amíg nincsenek ilyen szervezetek, addig az állami vagyonnal kapcsolatban nem lehet például szerződést aláírni, nem lehet érvényes jognyilatkozatot tenni, nem lehet perben eljárni, nem lehet felelősségre vonni hanyag gazdálkodásért a vagyon kezelőit. Márpedig a törvény hatálybalépése óta nincsenek ilyen szervezetek. Sem tanács, sem zrt. Igaz, a törvényből következően az év végéig még regnáló három szervezet, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, illetve az ÁPV Zrt. a saját szakterületén elláthatja ezeket a feladatokat december 31-ig, de a törvény értelmezéséből következően csak akkor lehetnek az állam képviselői, és a jogokat csak akkor gyakorolhatják, ha a tanács erre felhatalmazza őket. De ha valami nem létezik – márpedig a tanács ma még nem létezik –, nem adhat felhatalmazást sem. Így aztán az államot a több tízezer milliárdos nemzeti vagyont érintően már több mint egy hete nem képviseli, s a tulajdonosi jogokat a tanács megalakulásáig nem gyakorolja senki. Lehet, hogy a köztársasági elnök hamar kinevezi a tanács tagjait, de úgy gondolom, ezt a törvényen kívüli állapotot jogállamban egy percig sem engedhette volna meg az Országgyűlés, illetve a törvényt megszavazó kormánykoalíciós többség.
A törvény hatálybalépése a Magyar Közlönyben való megjelenés napjától függött, és valamilyen oknál fogva rendkívül sürgős volt a közzététel. A köztársasági elnök által a parlamentnek meggondolásra visszaküldött vagyontörvényt az elnöknek az ismételt elfogadástól számított öt napon belül, azaz szeptember 15-ig, szombatig alá kellett írnia. Az aláírásról a sajtó szeptember 18-án adott hírt. A vagyontörvény a Magyar Közlönyben – bár az ott történő megjelenésre általában heteket is várnia kell a jogalkotónak – már szeptember 17-én, hétfőn közzétételre került. A nyomda minden bizonynyal vasárnap is dolgozik. Vagy netán a győzelem teljes tudatában a Magyar Közlöny már kinyomtatott állapotban várta a parlament döntését?
De van érdekes kérdés ezen kívül is. Vajon telekkönyvileg ma kié az állam ingatlantulajdona? Szeptember 25-ig az állami tulajdonban lévő ingatlanok esetében a három említett szervezet valamelyikének a neve szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, mint tulajdonosi joggyakorló vagy vagyonkezelő. A törvény szerint szeptember 25-től ezen szervezetek helyett az MNV Zrt.-t kell vagyonkezelőnek, tulajdonosi joggyakorlónak tekinteni. Egy olyan szervezetet, amely még nem létezik. Vagyis az állami tulajdonban álló ingatlanoknak, a termőföldeknek már több mint egy hete nincs gazdája a telekkönyvben sem, s addig nem is lesz, amíg az MNV Zrt.-t be nem jegyzi a cégbíróság. Vajon hogy áll a zrt. alapító okiratának előkészítése? És kinél?
Úgy tűnik, mintha a vagyontörvény megalkotásakor egy parancs is érkezett volna valahonnan: a jogállamiság, a jogalkotás, a jogbiztonság alapelveit sürgősen el kell felejteni, elvégre ilyen zavaró tényezők előírásainak betartásával nem lehet olyan jogot alkotni, amely nem a nemzet, hanem kizárólag a kormány és a kormánykoalíció érdekét szolgálja.

A szerző a Kincstári Vagyoni Igazgatóság
volt vezérigazgató-helyettese