Hiányzó kormányzati iratok

Vannak eltérések, de sokkal több az egyezés a térség országainak állambiztonsági történeti hivatalai között, ami természetes, hiszen ugyanarra a szisztémára szerveződött az egész kommunista tábor – jelentette ki tegnap Gyarmati György történész. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója a Magunkkal hurcolt közelmúlt című, zártkörű konferencia tapasztalatait összegezte, amelyen a német, a cseh, a lengyel, a szlovák és a román társintézmények vezető munkatársai is részt vettek.

2007. 10. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gyarmati György rámutatott – s ezt a jelen lévő külföldi szakemberek megerősítették –, hogy döbbenetes a hasonlóság, esetenként az azonosság a munkadokumentáció terén. Amilyen pontokon viszont különbözőségek lelhetők fel, arra nemigen lehetünk büszkék. Mint tegnapi számunkban már hírt adtunk róla, a kommunista politikai rendőrségek állampárti irányítóinak nyilvánosságra hozatalában a térség országai előttünk járnak.
Gyarmati György történész utalt rá, hogy a levéltáruk honlapján három hónapja szereplő dokumentációval, amely a III-as főcsoportfőnökség, a titkosszolgálatok legfőbb vezetőinek listáját és életrajzait tartalmazza, némiképp még át is lépték hatáskörüket. Kiderült, főként Németországhoz és Lengyelországhoz képest igen csekély az állampolgári érdeklődés a magyar állambiztonsági levéltárban. A számok tükrében ez annyit jelent, hogy tíz év alatt mintegy húszezren fordultak információért a hivatalhoz.
Megkérdeztük, vajon nem az-e az oka a csekély számú kérelmezőnek, hogy az emberek a tapasztalatok, információk alapján kevéssé bíznak abban, hogy ha megfigyelték őket, a dokumentáció meg is található majd az intézményben. Gyarmati György elismerte, hogy a húszezer iratkérőnek csupán harminc százaléka találta meg a rá vonatkozó, illetve keresett anyagot, hisz körülbelül hatezer-háromszáz a sikeres „találatok” száma. Mint fogalmazott: ők csupán amolyan „úri szabóságként” funkcionálnak, amely hozott anyagból dolgozik, mivel csakis az állam által rájuk bízott iratokat őrizhetik s dolgozhatják fel.
Másik kérdésünkre úgy válaszolt a főigazgató, hogy a 2003. évi törvény valóban elrendelte a maradék minisztériumi, illetve titkosszolgálati iratok átadását, amelyeket viszont még nem kaptak meg. Ez azonban számításaik szerint csak tíz százalékkal fogja mennyiségileg bővíteni a dokumentációt, miután mindössze négyszáz folyóméter irattal kalkulálhatnak az eddigi háromezer-nyolcszáz mellé.
Egy másik újságírói felvetésre válaszolva Gyarmati György nem akart találgatásokba bocsátkozni azzal összefüggésben, vajon létezhetnek-e olyan „bespájzolt” iratanyagok, amelyeket időről időre meglebegtetnek a közvélemény előtt. Gyarmati György a sajtótájékoztatón leszögezte: nincs kompetenciája erre válaszolni, jóllehet ő is valószínűnek tartja, hogy vannak ilyenek. Ezekről viszont csak akkor lehetne érdemben nyilatkozni, ha a sejtés konkretizálódna.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.