Van még tennivaló olimpiai téren, ezt bárki megmondhatja, aki ellátogat a kínai fővárosba, ám az is biztos, hogy a szervezők készen lesznek időre. Nem sokkal több, mint 300 nap múlva megszólalnak a harsonák, és fellobban az olimpiai láng. A monumentálishoz szokott kínaiak megtekinthetik minden idők leghatalmasabb megnyitóját, megcsodálhatják átalakított fővárosukat, ám ehhez nem elég egyszerűen hinni a szervezők tehetségében. A munkálatok ugyan biztatóan haladnak előre, ám néhány területen egyelőre nem állnak valami fényesen a kínaiak. Ilyen például a közlekedés. Bár Atlanta közlekedési káosza óta a sportújságíróknak újat nemigen lehet mutatni, azért egyikük sem vágyik vissza az amerikai nagyváros fejetlenségéhez. Jelenleg öt körgyűrű segíti Peking hárommillió autójának mozgatását, a lakosság pedig négy metróvonalon osztozik. Ígéreteik szerint az olimpia idejére megépül a hatodik körút is, valamint újabb négy földalatti vasúton hömpölyöghet majd a tömeg, ám ez a vitathatatlanul türelmes és jó szándékú kínai autósokat ismerve sem tűnik elegendőnek. Jelenleg ugyanis Pekingben szinte lehetetlen közlekedni. A belvárosból jó két órát is tarthat az út a peremkerületekbe, ha taxiba ül a látogató. A sofőrök ugyan a hangzatos sajtóközlemények szerint gőzerővel tanulják az angolt, így készülve az olimpiára érkező külföldiek áradatára, ám ez egyelőre csak propagandaszövegnek hat. A taxisofőrök a mandarinon kívül egyetlen nyelvet sem ismernek, de még csak saját városukban sem tudnak tájékozódni. Mindazonáltal igen készségesek, jóindulatúak és rendkívül olcsók, ez pedig feltétlenül a javukra írható.
A városi teniszközpont előtt mégis három taxis is visszaadta a kínaiul írt kártyát, amely a szálloda elhelyezkedését mutatta Pekingen belül, csak a negyedik volt olyan bátor, hogy ismeretlenül beleugorjon a nagy kalandba, átvágva a város délnyugati részéből északkeletre. Pedig a China Openre rengetegen voltak kíváncsiak, köztük sok külföldi, aki utána haza is akar térni a szállodájába. Jegyüzérek rohanják meg a látogatót, a biztonságiak pedig csak azt engedik be, aki megkapta a maga bilétáját vagy újságíró esetén az akkreditációs kártyát. Nyilván az összes pekingi biztonsági ember Magyar Nemzet-előfizető, hiszen a lap sajtóigazolványa előtt megnyílik a kezeslábasos emberek gyűrűje, és biztatnak, csak nyugodtan menjek be, nem törődve az üvöltő fémérzékelő kapuval. Amíg a sajtópáholyba érek, további biztonságiak és sajtószolgálatos munkatársak hajolnak meg a Magyar Nemzet logója előtt, és engednek azonnal tovább. Így, kevesebb mint egy évvel az olimpia előtt ez kifejezetten megnyugtató, és bizakodásra ad okot lehetőségeinket illetően.
Szun Vej-de, az olimpiai szervezőbizottság igazgatóhelyettese nem nyugtalankodik, amikor a felkészülést bemutatja. Tökéletesen biztos abban, hogy simán lezajlik majd a monstre rendezvény, az új metróvonalak és a türelmes autósok kisegítik az olimpiára igyekvőket. Ennélfogva szerinte semmi szükség nem lesz arra, hogy kitelepítsék a lakosságot Pekingből, mint ahogy hirtelen elnéptelenedett Moszkva 1980-ban, saját olimpiája idején. Kiadványuk is csupa optimizmus, ugyanis szerintük „Peking közlekedési és környezeti állapota egyre javul”, és megvalósítható a zöldolimpia, amely igen komoly terv a szennyezett levegője és vizei miatt ezen a téren egyre nagyobb gondokkal küzdő Kínában. A külügyminisztérium tisztviselője a megbeszélésen nagyot sóhajt, és azt mondja: „Szörnyű ez a zsúfoltság a városban. És egyre rosszabb a helyzet.” Ezután sietve hozzáteszi, hogy az olimpiára persze minden rendben lesz, a legtöbben ugyanis leteszik majd a slusszkulcsot a játékok idejére, és külön sáv is lesz az ötkarikás rendezvényre igyekvők számára kialakítva. Mindenesetre furcsa, hogy 2005-ben a nagy tülekedés ellenére folyamatos volt a közlekedés Peking autóútjain. Két éve még senki nem sóhajtozott az elképesztő zsúfoltság miatt, manapság pedig mást sem tesznek a helyszínre látogató külföldiek.
Akkor Peking éppen elkezdte a munkálatokat az olimpiai helyszíneken. A változás minden mellékzöngét összevetve lélegzetelállító. A madárfészekhez hasonlító olimpiai stadion tényleg mestermű, nemhiába fényképezteti vele magát boldog-boldogtalan, aki ellátogat Kína fővárosába. Ahogy az lenni szokott, a játékok új városrészt adnak Pekingnek. A sportlétesítmények egy részét megtartják, másokat pedig felszámolnak a rendezvények után. Azt ugyan nem mondhatnánk, hogy a tervezők fantáziája különös magasságokba merészkedett volna (bár a madárfészek és a buborékokkal díszített uszoda azért tiszteletet parancsol), a jövendő épületek ízlésesek és korszerűek lesznek a bemutatott makettek szerint. Ez a helyzet a kihelyezett versenyszámok esetén is, így a hongkongi lovas viadalok számára tökéletes lesz a kiszolgálás, főként a különleges igazgatású régiót irányítók évszázados szakértelmének köszönhetően (talán a világon senki nem foglalkozik annyit a lóversennyel, mint a hongkongiak). Ebben a kegyben részesülhetett volna Kanton is, ahová felhúztak egy nyolcvanezres stadiont 2001-ben, amely a későbbi olimpiai játékok központi arénája lehetett volna. A döntéshozók azonban Pekingbe álmodták a madárfészket, így Kanton a 2007-es kínai kisebbségi játékoknak, valamint a 2010-es Ázsia-játékoknak ad majd otthont.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
