Igazi kaland a Börzsönyben

A nyári balatoni és tengerparti utazások után eljött az igazi túrázó-, kirándulóidő. Már nem kell hűsíteni magunkat a habokban, és az igazi kalandokhoz sem kell egzotikus tájakra mennünk, ha kellő nyitottság van bennünk, a legegyszerűbb kirándulóhely is kínálhat annyi érdekességet, mint egy kenyai szafari. Mivel kedveljük a kisvasutakat, rövid tájékozódás után a nagybörzsönyit választottuk. Mint utólag kiderült, helyesen döntöttünk, mert nemcsak egy jó kirándulás élményével lettünk gazdagabbak, hanem átélhettük egy Menzel-film igazi atmoszféráját.

A kaland már a szobi állomáson elkezdődik. Miután a Nagybörzsönybe induló buszig még bőségesen van időnk, bevetjük magunkat a restibe. Hamisítatlan hetvenes évek végi design, bár a plazmatévé kissé lerontja időutazásra vágyó hangulatunkat, de kárpótol minket a szabadnapos márianosztrai börtönőrökkel eltöltött fél óra, akiktől néhány közösen elfogyasztott pálinka után kényszerű búcsút veszünk, és már rohanhatunk is a buszhoz. A megállóban tömeg, de a Pesten megszokott lökdösődés nélkül is mindenki felfér. Az utasok szórakoztatásáról egy önkéntes áljuppi csapat gondoskodik, akik valószínűleg csapatépítő tréningre indulnak a hegyekbe, már túl vannak a feloldódáson, borzalmasnak látszó likőröket adogatnak kézről kézre, és hamisítatlan pesti szlengben adják a nagymenőt. Miután szavazásra bocsátják a kérdést, hogy lehessen a buszon dohányozni, a buszvezető vétójogával él, és a többség vele ért egyet. Egy bő óra alatt megérkezünk Nagybörzsönybe. A delet már elkongatták, tehát irány a Börzsöny vendéglő. Rövid az étlap, de egy kis helyen ez inkább bizalomgerjesztő. A szarvasgulyásban kissé sok a csont, de az íze feledteti, a flekken héjában sült krumplival viszont egyszerűségében is zseniális. Szerencsére itt is kötünk ismeretségeket, és Liba úr jóvoltából szert teszünk egy üveg helyben főzött pálinkára (ez később még jól jön). Az idő megint elszáll, repülőrajtot veszünk, hogy elérjük a kisvasutat, amely nyáron naponta négyszer közlekedik. Rohanvást megérkezünk az „állomásra”, amit egy vasutas egyenruhás fiatalember képvisel egy erdei padon ülve (kitűzője szerint az első magyar közlekedési miniszter, Baross Gábor névrokona), előtte képeslapok és ajándéktárgyak. Riadt kérdésünkre megnyugtat, a vonat egy óra múlva indul, mi is most jövünk rá, elnéztük az időt egy órával. Rövid tanácskozás után felülkerekedik bennünk a túrázó szellem, és elindulunk a következő megállóig.
Hiába az útmutatás, természetesen eltévedünk, de mikor újra megpillantjuk a völgyben a sínpárt, árkon-bokron át lerohanunk, és egy életünk, egy halálunk alapon a sínek között folytatjuk a kirándulást. A távolság négy kilométer mindössze, mi mégis úgy érezzük, már rengeteget gyalogoltunk, magunkban kezdünk lemondani az erdei vasutazásról, amikor a sín mellett feltűnik egy házikó, az udvarban emberek. Nosza, kérdezzük meg, messze-e még a megálló. Csak néhány száz méter, de ne kapkodjunk, kóstoljuk meg a pálinkájukat, és különben is nemsokára kész a vaddisznópörkölt. Utóbbit köszönettel elhárítjuk (pedig csodálatos illatok jönnek a bogrács felől), és egy udvariatlanul gyors pálinkaivás után már indulnánk is, mert mindjárt jön a vonat, de házigazdáink nem engednek, majd ők megállítják, itt a kanyarban úgyis lassít. Hittük is, nem is, de most már úgyis mindegy alapon, mi is elővettük butykosunkat, hogy megkóstoltassuk velük az igazi nagybörzsönyi pálinkát. Köszönték, és megnyugtattak, hogy ugyanabban az üstben főtt, mint a Liba úré. Közben a távolban sípolt a vonat, mi ugrottunk, ők nyugalomra intettek, töltöttek még egyet az ijedtségre, és házigazdánk komótosan kisétált a sínekig, és tényleg leintette a vonatot. Ha már ilyen emberbaráti hangulatba kerültünk, a vonaton mi is körbeadtuk az üveget, az utasok lelkesen kortyolgattak, a kalauz elhárította, és vidám hangulatban, hegyen, völgyön át befutottunk Nagyirtáspusztára. Mellesleg ez a vonatozás felülírta gyermekkori hullámvasút-élményeimet.

Tudnivalók. A nagybörzsönyi kisvasút a hazai keskeny nyomtávú vasutak között is egyedülálló: a sínek lefektetésekor csúcsfordító beépítésére volt szükség a szintkülönbség leküzdésére. Ezt – az úgynevezett Tolmács-hegyi csúcsfordítót – 1999-ben ipartörténeti műemlékké nyilvánították. A kisvasút november első vasárnapjáig szombat–vasárnap és ünnepnapokon közlekedik, Nagybörzsönyből 10, 12 órakor és 14.50-kor indul, Nagyirtásról vissza pedig 11, 13 órakor és 15.50-kor. További információk: www.kisvasut.hu/nagyborzsony.