Újratárgyalhatja a román igazságszolgáltatás az 1989-es forradalom egyik magyar vonatkozású perét, a köztudatba kirakatperként bevonult Agache-ügyet. A per során a román hatóságok öt kézdivásárhelyi polgárt találtak bűnösnek a székelyföldi város egyik rendőrtisztjének meggyilkolásáért; a vádlottak közül hárman 1991 óta Magyarországon élnek. Aurel Agache rendőr őrnaggyal 1989. december 22-én, a Nicolae Ceausescu diktátor rezsimjét megdöntő felkelés során végzett a népharag a céhes városban. Akkoriban senki sem csodálkozott a helyi rendőrkapitányság gazdasági osztályának munkatársával szembeni bánásmódon, az őrnagy ugyanis évtizedeken keresztül rettegésben tartotta a háromszéki település lakosságát. Agache rendszeresen, minden ok nélkül tartott házkutatásai során temérdek arany ékszert kobozott el a kézdi családoktól, a kihallgatások során fizikai erőszakot alkalmazott, nőket erőszakolt meg, másokat öngyilkosságba kergetett. Törvénytelenségeiről, túlkapásairól felettesei is tudtak, mégsem tettek semmit ellenük. Néhány székely a forradalom hevében a város főterén agyba-főbe verte a milicistát, aki a helyszínen meghalt.
Noha a kézdivásárhelyi lincselés során közel félezren tartózkodtak a téren, a román hatóságok néhány hónappal később – az áldozat idősebbik fiának feljelentése nyomán – öt ember ellen bűnvádi eljárást indítottak Aurel Agache meggyilkolásának vádjával. Közülük hármat 1991 novemberében néhány napra őrizetbe vettek: Héjja Dezső cukrászt, az akkor mindössze 25 éves Filip-Orbán Daniella Kamilla tanárnőt és Paizs Ottó fodrászt; ifj. Konrád Jánost és Reiner Antont gyanúsítottá léptették elő. Filip-Orbán Daniella és Konrád János még akkor, Paizs Ottó pedig 2001-ben Magyarországon kért menedékjogot, ahonnan azóta sem tért haza szülőföldjére. Az Agache-perből a román hatalom presztízskérdést kreált, amit bizonyít az is, hogy 1993-ban Ion Iliescu akkori államfő a forradalom mártír hősévé nyilvánította Aurel Agachét, sőt post mortem ezredessé léptette elő. Az ügyben a bukaresti legfelső bíróság 2001-ben hirdetett jogerős ítéletet, Filip-Orbán Daniella Kamillát hét, Héjját és Paizsot négy-négy, Reinert és Konrádot pedig három-három év börtönbüntetéssel sújtotta, tetemes anyagi kártérítésre kötelezve az elítélteket a rendőr családjának javára. Közülük Héjja Dezső 253, a tavaly elhunyt Reiner Antal pedig 557 napot ült börtönben, ahonnan államelnöki kegyelemmel szabadultak.
Filip-Orbán Daniella kivételével a többi négy elítélt 2001-ben a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult panasszal, mivel szerintük a román igazságszolgáltatás részrehajló volt. Ügyvédjük, Frunda György, az RMDSZ jogász-szenátora arra alapozva kérte a román állam elmarasztalását, hogy a tárgyalás során a bíróság nem tartotta tiszteletben a vádlottak jogait, nem vette figyelembe védekezésüket, és etnikai alapon diszkriminálta őket. Szeptember végén született ítéletében a strasbourgi bíróság érdemben nem bírálta fölül a kézdivásárhelyiekre szabott büntetést, megállapította azonban, hogy az ötéves büntetőeljárás, valamint a három és fél éven keresztül húzódó bírósági per túlságosan hosszadalmas egy normálisan működő igazságszolgáltatási rendszerben. Emellett Strasbourg szerint a felpereseknek nem volt lehetőségük szembesülni a bűnösségüket bizonygató tanúkkal, és ezertől négyezer euróig terjedő anyagi kártérítést ítélt meg a panaszosok számára. Frunda szerint az Agache-ügy elítéltjeinek egy hónapon belül jogukban áll kérni a per újrafelvételét, ha pedig ennek nyomán rehabilitálják őket, akkor Agache leszármazottainak vissza kell fizetniük az eddig az elítéltektől behajtott anyagi és erkölcsi kártérítést. A jelenleg Magyarországon tartózkodó három kézdivásárhelyi elítélt továbbra is csak az esetleges felmentés esetén térhet haza.
Akárcsak a marosvásárhelyi „fekete március” nyomán elítélt Barabás Ernő, akit annak ellenére letartóztatnának a román hatóságok, hogy az ügyében született ítélet immár elévült. A Maros-parti városban 1990 márciusában bekövetkezett, öt halálos áldozattal és mintegy 300 sérülttel járó véres etnikai konfliktus után a román igazságszolgáltatás kizárólag magyarokat és romákat büntetett. Közülük Cseresznyés Pálra és Barabás Ernőre szabták a legsúlyosabb, tíz-tíz év fegyházról szóló ítéletet, amelyből Cseresznyés hat évet letöltött, Barabás azonban 1992-ben Magyarországra menekült. A jelenleg Miskolcon élő, emberölési kísérlet és garázdaság miatt elítélt férfi kiadatását Románia több ízben kérte hazánktól, a budapesti Fővárosi Bíróság azonban nemrégiben született, megfellebbezhetetlen ítéletében véglegesen elutasította a bukaresti folyamodványt. Miközben a pesti bíróság a büntetés elévülésére hivatkozik, a Maros megyei törvényszék az idén nemzetközi letartóztatási parancsot bocsátott ki Barabás nevére. Az elítélt férfi fellebbezett az ítélet végrehajtásáról szóló parancs ellen, és keresetét novemberben tárgyalja a marosvásárhelyi törvényszék. Kincses Előd, Barabás védőügyvédje leszögezte: védencét sohasem idézték meg magyarországi lakcímén, nem állítható tehát, hogy megszökött a romániai büntetés végrehajtása elől, így a jogszabályok értelmében az ügyében született ítélet elévült. Barabás Ernő a kolozsvári Krónika napilapnak elmondta: ma is ártatlannak vallja magát, az ellene felhozott vádakat pedig az etnikai összetűzést provokáló román titkosszolgálat, a Securitate koholmányának tartja.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
