Jólét – német néptársaknak

A XX. század nagy humbugjai közé tartozik az 1949-től 1989-ig létezett NDK azon ideológiai alapja, miszerint a szovjet bábrezsim volt „az első német földön alapított munkásállam”, hiszen Hitler felfogása szerint is a nép és a munka volt a német nemzetiszocialista állam fundamentuma. A náci párt, az NSDAP a nevében is munkáspárt volt. Nemzetiszocialista mivoltát ugyan élesen megkülönböztette a mozgalom nemzetközi változatától, de az ország vörös zászlajától kezdve a munka fedezetű nemzeti fizetőeszközig a (német) munka májusi ünnepének hagyománya is ezt jelezte.
Jellemző, hogy a volt NDK-ban a kommunista párt által is szorgalmazott FKK – szabadtest-kultúra – mozgalom éppúgy a harmincas évek szüleménye és a hitleri egészségprogram része volt, mint a Német Munkafronton (DAF) belüli KdF mozgalom, amelyet „öröm révén nyert erő”-ként fordíthatnánk magyarra. Az egész lakosságra kiterjedt program része volt a rendszeres testedzés, az egészségmegőrzés, a szabad idő pihenésre, szórakozásra, művelődésre való kihasználása. (Érdemes megjegyezni: a hitleri Németországban indult először szervezett kampány a dohányzás ellen.) A sport ügyének hatalmas tápot adott az 1936-os berlini olimpia. Az „osztályok nélküli társadalom” gyakorlata volt a KdF üdültetési programja, amelyben a háború kitöréséig a dolgozók és vezetőik közösen töltötték nyári vagy téli vakációjukat a tengerparton, a hegyekben vagy éppen földközi-tengeri hajókiránduláson. A DAF kebelén belül külön hivatal ápolta a munkakörülmények „szépségét”, azaz a zaj, a por, a füst, az ívfény és más egészségkárosító hatások felszámolását. 1936-ban, amikor az 55 ezer tonnás Gustloffot építeni kezdték, Németországban már nem a munkanélküliség, hanem a munkaerőhiány volt a gond. A DAF rendszerében különleges szerepet, pontosabban feladatot kaptak a nők, akiknek a legfőbb dolguk volt, hogy minél több gyermeket hozzanak világra. „Nem akarok mást tenni, mint minden lehetséges feltételt biztosítani a családalapításhoz és a gyermekszületéshez, mert népünknek mindenekelőtt rájuk, a gyermekekre van szüksége” – idézi a Führert Martin Roberts az Akadémiai Kiadónál 1992-ben megjelent Európa történetében. „A nácik nőpolitikája általában meghozta a remélt sikereket” – állapítja meg a brit szerző.
Érdekes adalék mindehhez az angol BBC-nek a náci birodalom hétköznapjairól készített filmsorozata, amelyben olyan magas színvonalú állami lakásépítés, családtámogatás és szociális gondoskodás képsorait lehetett látni, hogy ezek ma nemhogy a volt szovjet tömb nyomorgó tömegeit, de a nyugati kisemberek millióit is zavarba hozhatják. Tízezrével épültek egészséges városi és falusi lakások fiatal házasoknak, ami mutatta, hogy a náci állam komolyan vette az általa meghatározott jóléti terveket is. (Más kérdés, hogy mindezt milyen céllal tette, és milyen tervek szolgálatába állította.) Ideológiájában fő helyen szerepelt a Volkswohl – szó szerint népjólét – program, amely minden társadalmi körről gondoskodott. Gondoskodás járt az első világháborús rokkantaknak és árváknak, a szülőföldjükről elüldözötteknek; az egyedül maradt idősek ellátására a harmincas években épült Lebensabendheimek valóban az élet alkonyának otthonai voltak, még most is a legszebb épületek közé tartoznak sok német városban. Vagy éppen heti ötmárkás részletre lehetett népautóhoz, az F. Porsche által tervezett Volkswagenhez jutni.
A legtöbb jóléti intézkedést a háborús erőfeszítések közepette is konokul fenntartották. Igaz azonban – és ez már a program elfogadhatatlan árnyoldalához tartozik –, hogy mindez csak az úgynevezett „német néptársaknak” (Volksgenosse) járt.