Kapcsolat

Digitális rózsafüzér, amely egy miatyánk és három üdvözlégy „elmondására” képes Vatikán, 2007. szeptember

SZŐLŐ, fn. tt. szőlő-t. 1) Szélesb ért. bizonyos növényeken fürtösen termő bogyóféle gyümölcsök, milyenek ebszőlő, czigányszőlő, farkasszőlő, medveszőlő, varjuszőlő. 2) Szoros és szokott ért. fürtös bogyói azon cserjés száru növénynemnek az öthimesek seregéből és egyanyások rendjéből, melynek levelei nyelesek, karéjosak, szögletekre kikanyargatva; minden levéllel általellenben egy kocsány, a mely vagy termő, vagy meddő, amaz billenges fürtté lesz, emez két águ kacscsá válik. Mivelés által csaknem számtalan fajtái lettek. Ezeknek bogyóiból szürik a szoros értelemben vett bort. Némely fajoknak országosan közös, többeknek különféle tájnyelv szerént más-más hazai neveik vannak. Bajor, bakator vagy bakar v. bákor, Bálint v. (?) balafánt, bojár v. bolyár, cseke, czilifánt, v. szilváni v. szilifánt, Dávid, dinka, eperízű, ezerjó, Fábián, fehér, fehérsár, fehérzöld, fekete, formint, fűrmony, gacsal, gersely, gohér, gyöngy, hajnos, hárslevelű, járdovány, juhfarkú, kadarka, kecskecsöcsü, kéknyelű, kolontár, bajor, leánycsöcsű, malozsa, mézes, muskatály v. szagos, nagyszemü v. ökörszemü, olasz v. petrezselyem, porhajas, purcsin, rak, ropogós, romonya, rózsa- v. rózsaszemű, sárfejér, sárfekete, som, szilva, tök, tulipiros szőlő stb. Apró, töpött, aszuszőlő. Édes, savanyú szőlő. Holdvilágnál nem érik meg a szőlő (Km.). 3) Azon cserjés növény, mely ily bogyókat terem. Szőlőt ültetni, bujtani, dönteni, kapálni, kötözni, karózni. 4) Ilyetén növényekkel beültetett hely, telek vagy kert. Szőlőbe menni. Szőlők lábába ültetett szilvások. Szőlőben épitett ház, pincze. Szőlőben mulatni. – Ezen szó, alakjáról s a nyelvhasonlat nyomán itélve, részesülőnek látszik, s gyöke valószinüleg: szűr ige, melyből eredett szűrlik, azaz, szürékeny tulajdonsággal bír, s innen szürlő, szüllő, szöllő, szőllő, fejlődött ki, mint: köröl körölő, körlő kürlő küllő, orló olló, tarló talló, sarló salló. Ezen hasonlat szerént két l-lel kellene irnunk: szöllő, de az egyik l-t pótolja a megnyujtott ő, s leszen szőlő, ámbár terjedelmes, csaknem általános népszokás szerint így ejtik: szőllő. Lugossy József véleményéből azt gyaníthatni, hogy szőlő annyi volna, mint szövűlő (t. i. felfutó növény), valamint szulák am. szövőlék, mely értelem lappangana az ih-szalag- v. juh-szalagban is. Pesti Gábor meséiben: szőle. V. ö. SZŐLŐFEJ.
SZŐLŐBÖNG, ösz. fn. Kis szőlőfürt, biling. Vö. BÖNG.
SZŐLŐBÖNGÉSZ, (szőlő-böngész) ösz. fn. Személy, ki a megszedett szőlőben elmaradozott böngéket, bilingeket keresgéli, s leszedi; kórész.
SZŐLŐCSŐSZ, (szőlő-csősz) ösz. fn. Csősz a szőlőhegyeken, és szőlőkertekben, ki azok gyümölcseit a tolvajok s holmi kártékony állatok ellen őrzi.
SZŐLŐCSUTKA, (szőlő-csutka) ösz. fn. Szár, mely a szőlőszemeket, vagyis szőlőbogyókat tartja; különösen oly állapotban, midőn róla a bogyókat már leszedték, vagy ezektől akármiképpen, pl. csomoszolással, lerothadással megfosztatott.
SZŐLŐFA, (szőlő-fa) ösz. fn. 1) Magasra növelt szőlőtőke. 2) A szőlőnövénynek teste, húsa, azaz gyökere, törzse és ágai együtt vagy külön. Szőlőfából csinált bot. Szőlőfával tüzelni.
SZŐLŐTERMŐ, (szőlő-termő) ösz. fn. A min szőlőnemű bogyók tenyésznek. Szőlőtermő tőkék. Továbbá szőlőhegyekkel, kertekkel bővelkedő. Szőlőtermő vidék, ország, hegylánczolat.
SZŐLŐTŐ, (szőlő-tő) ösz. fn. A szőlőcserjének töve, derékfája, melyből a vesszők kisarjadzanak, másképp: szőlőtőke. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. (János 15. Káldi szerint)
SZŐLŐÜLTETÉS, (szőlő-ültetés) ösz. fn. Szőlőnövény tenyésztése, vesszők bujtása, döntés és más szőlőmivesi munkák által.
SZŐLŐVÁSTOLÁS, (szőlő-vástolás) ösz. fn. Szőlőmives-munka, midőn a buja sarjadzásu szőlőleveleket megritkítják.
SZŐLŐVENYIGE, (szőlő-venyige) l. SZŐLŐVESSZŐ.
SZŐLŐVESSZŐ, (szőlő-vessző) ösz. fn. A szőlőtőből kinőtt ág.
SZŐLŐVESZTŐ, (szőlő-vesztő) ösz. fn. Féregfaj, mely tojásait a szőlőlevelekre rakja le, minek következtében azok öszvezsugorodnak s elfonnyadnak.
SZŐLŐVIRÁG, (szőlő-virág) ösz. fn. A termő szőlőkocsán virága.
SZŐLŐVIRÁGZÁS, (szőlő-virágzás) ösz. fn. A szőlő fejlődésének azon foka, midőn termő kocsánjai virágoznak. Szőlővirágzáskor leszen két esztendeje.
SZŐLŐVIRICS, (szőlő-virics) ösz. fn. A tavaszkor megmetszett szőlőből kifakadó víz.
SZŐLŐZÖLD, (szőlő-zöld) ösz. mn. A szőlőlevelek szinéhez hasonló, friss, eleven zöld.
SZŐLŐZSÍR, (szőlő-zsír) ösz. fn. Szőlőbogyókból készített kenőcs, az ajkak fölcserepedzése ellen.
(Czuczor Gergely–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1862)