Mindenekelőtt rögzítsük a tényeket. A költségvetési törvény szerint az idén az állami nyugdíjak fedezetéhez két és fél ezermilliárd forintra van szükség. A Horn-kormány 1997-ben, tehát épp tíz éve törvényt alkotott a magánnyugdíj-pénztári rendszer létrehozásáról, egyben a pályakezdők számára kötelezővé is tette a tagságot. Ezzel, valamint az önkéntes átlépők kieső befizetéseivel együtt 178 milliárd forint hiány keletkezett az állami kasszában. Szakértők szerint ez a döntés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország ne tudja ebben az évtizedben teljesíteni a maastrichti kritériumokat, az euró bevezetésének feltételét. Az egyenleg azóta csak romlik. Az idén a költségvetésnek már 297,5 milliárdot kell visszapótolnia a nyugdíjkasszába, és jövőre ez további harmincmilliárddal növekszik. Ami pedig még fájóbb, a nyugellátások fedezetére az idén az állam további 286 milliárd forintot csoportosít át az egészségbiztosítási alapból, tehát a tb-kasszából is. Amit kivesz az egyik kezével a nyugdíjasok zsebéből (vizitdíj, kórházi díj), azt a másikkal nyugdíj képében teszi bele.
Nincs ezen mit csodálkozni. A négymillió járulékfizetőből ma már, tíz év után, csupán egymillióan számíthatnak tisztán állami nyugdíjra. Ugyanakkor nem csökkent az állam nyugdíj-kifizetési kötelezettsége, sőt a rendszer, mondják a szakértők, a jelenlegi lehetőségek szerint erős túlígérésben is van. A 13. havi nyugdíj például, miként a minimálbér adómenetessé tétele is, nem gazdasági racionalitáson alapult, hanem par excellence politikai döntés volt. Bauer Tamás a Nyugdíjreform: maradás vagy változás? című konferencián fel is szólította Kiss Péter kancelláriaminisztert, ismerje el végre a kormány, hogy hiba volt a 13. havi nyugdíj bevezetése. A liberális közgazdász szerint a jövőre bevezetendő új nyugdíjszámítás valójában ennek a túlvállalásnak a visszavétele.
Persze nemcsak a 13. havi nyugdíj terheli túl az állami nyugdíjkaszszát, hanem azok a szociális jellegű juttatások is, amelyeket a szakértők szerint ideje lenne végre leválasztani a rendszerről. Ilyenkor olyan tételekre gondolnak, mint a rokkantsági vagy az özvegyi nyugdíj, amelyek nem lehetnek rubrikái egy olyan nyugdíjrendszernek, melyben – mint remélik – mindenki a munkája során megtermelt járulékának a hozamából részesül. Varga Mihály, az Orbán-kormány pénzügyminisztere a fent említett konferencián, miután szemére vetette a kormánynak, hogy egy esztendeje ugyanígy tétovázott, mint ma, arra hívta fel a figyelmet, ideje kitűzni a partraszállás napját, vagyis eldönteni, mikorra lehet végigvinni a nyugdíjreformot. Hisz akármelyik párt van kormányon, a lyukas zsákot mindegyiknek folyamatosan töltögetnie kell. És nem mindegy, hogy mekkora a lyuk. Vajon lesz-e bátorsága bárkinek szembemenni a tőkeérdekkel, a magánnyugdíjpénztárak erejével? Mert vannak effajta elképzelések, ha csak halkan suttognak is róluk.
A magyar nyugdíjrendszer jelenleg hárompillérű: az első pillér az állami kassza, a második a magánnyugdíjpénztár, a harmadik az adókedvezményekkel támogatott önkéntes gondoskodás intézményeit jelentő nyugdíjbiztosítás. Ez az a Világbank-ihletésű modell, amelyet Magyarországon sajátságos formában vezettek be. E sajátos állapot következménye, hogy ahogyan Bokros Lajos fogalmazott, a magánnyugdíj-pénztári tagságot sokan „megszívták”. Mindazok, akiknek még nem volt kötelező az átlépés, és nem gondolták végig, hogy megéri-e nekik. Mindazok, akik annak idején, 1998-ban nem rendelkeztek elég információval ahhoz, hogy átgondolt döntést hozhassanak, ehelyett hagyták magukat elcsábítani a pénztárak szirénhangjaitól. Ők ezzel a döntésükkel elveszítették jövendő nyugdíjuk egynegyedét abban a reményben, hogy majd a nyereséget termelő magánpénztárak kipótolják. Ahogy azonban ma áll a helyzet, derűlátásra sokaknak nincs okuk. A rendszerben ugyanis hosszú ideig kell bent lenni ahhoz, hogy érdemi nyugdíj legyen a vége. A nyugdíjpénztárak által beszedett és befektetett járulékok hozama pedig eddig erősen elmaradt a várakozástól nem utolsósorban a magas költségek és az alacsony kockázatú és hozamú óvatos befektetéspolitika miatt. Bokros szerint stagnáló gazdaságban, mint amilyen a magyar, nem is lehet magas hozamokat elvárni, a második pillér működése pedig mindig összefügg a makrogazdasági és tőkepiaci folyamatokkal. S végül: „Nincs végső garancia arra nézve, hogy a pénzünkből a magánnyugdíjpénztárak jól gazdálkodnak” – fogalmazott a közgazdász. Szép mondatok, szép kilátások.
Egy másik hazai pénzügyér kijelentése: „A demográfiai helyzet miatt a következő évtizedekben konfliktusok várhatók a nyugdíjrendszerben, ami vagy »nem megfelelő színvonalú ellátás«, vagy a korábbiaknál jóval nagyobb költségvetési kiadás mellett oldható fel.” Ezt Veres János pénzügyminiszter mondta egy szeptemberi magyar–ukrán gazdasági konferencián, és hangzik olyan fenyegetően, mint Bokros cinikus mondata a garanciát nem vállaló magánnyugdíjpénztárakról. Nyilvánvaló tehát, hogy ideje lenne már lépni, csakhogy merre?
Németh György nyugdíjszakértő szerint jó megoldás csak akkor születhetne, ha az egész mostani rendszert ledózerolnák, és helyébe egy emberöltő alatt újat építenének. Már az 1980-as évek közepétől, amikor a rendszer végképp „éretté” vált (a pályája kezdetétől szinte mindenki járulékfizetésre kötelezett és – ha elegendő szolgálati időt szerzett – jövendő nyugdíjas volt), ki kellett volna venni a nyugdíjrendszerből a szociális elemeket. Ehelyett csak foldozgatnak, nem a rendszert, hanem annak paramétereit változtatgatják, mert az illetékesek, de a kérdéssel foglalkozó közgazdászok sem értették meg, hogy új helyzet van, és ez új típusú válaszokat kíván. A 2002-es választásokat követő nagy osztogatás után most az új nyugdíj-megállapítási rendszer bevezetésével a jövendő nyugdíjasokon verik el a port, hiszen azáltal, hogy januártól a nyugdíjakat a nettó és nem a bruttó jövedelem után állapítják meg, a kormány számításai szerint hét–nyolc, az ellenzék számításai szerint tíz–tizenkét százalékos lesz a járadékcsökkenés. A 13. havi nyugdíjat tehát az ezután nyugdíjba menőkkel fizettetik meg. (Jellemző a politikai játszótérre, hogy e számítási technika alól most kivették a fegyveres erők alkalmazottait, félve attól, hogy tömeges nyugdíjba menekülésük miatt lefejeződik az állomány.)
– A makrogazdasági probléma lényege az, hogy a magyar államnak meglehetően nagy implicit nyugdíj-államadóssága van – magyarázza Németh György. – Ennek mértéke úgy állapítható meg: mekkora GDP-arányos vagyontömegre lenne szüksége az államnak, ha holnaptól nem szedne járulékot, de nyugdíjfizetési kötelezettségének eleget kívánna tenni. Mivel az államnak ez a vagyontömeg nem áll rendelkezésére – képtelenül nagy összegről van szó! –, fizetési kötelezettségének kizárólag a beszedett adókból tud eleget tenni. A legcélszerűbb és legkönnyebb, ha ezt a pénzt speciális adóként, járulékként szedi be, és a fejébe nyugdíjígéretet ad. A második pillér, tehát a magánnyugdíjpénztárak létrehozása azért volt hiba, mert az állam szempontjából kellemesebb, kiszámíthatóbb kötelezettségnek tekinthető implicit államadósságot explicitre konvertálták, vagyis megnőtt az államháztartási hiány és az államadósság, és azt próbálták törleszteni ahelyett, hogy a pénzügyi erőfeszítések az explicit adósság törlesztésére irányultak volna. A liberális gazdaságpolitika jelentése ebben az esetben az implicit államadósság gigantikus mértékű explicit államadóssággá konvertálása. Ez nemkívánatos a magyar államháztartásnak és pénzügyi stabilitásnak, szembemegy a maastrichti kritériumokkal is, csak azoknak jó, akik e konverzió lebonyolításával keresik a kenyerüket. Csakhogy ami nekik jó, az nem jó az országnak és lakóinak.
Ha az állam holnaptól nem fizetne nyugdíjat, a folyó fizetési mérleg egy csapásra megjavulna, növekednének a megtakarítások, sok öreg éhen halna, ami miatt csökkennének az egészségügyi kiadások, viszont nőne az egy főre jutó GDP, aki pedig bírna, az az éhhalál elől visszamenne akár fillérekért is dolgozni, ami növelné az ország versenyképességét. Láthatjuk: ami a legelőnyösebb gazdaságilag, az egyúttal a legbarbárabb is. Vezérelvnek tehát olyan gazdaságon kívüli fogalmat kell tekintenünk, mint a tisztesség. A maastrichti kritériumok mielőbbi teljesítése érdekében a hiperracionális megoldás a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése lenne, hiszen akkor ezek visszaadnák vagyonukat az államnak, amely ebből csökkenthetné adósságát (amelyet a magánpénztárak megalakulása után növelni kényszerült a kieső járulékok miatt), a volt tagok megtakarításait az állam saját adósságának ismerné el, és egyéni számlán vezetné, amely úgy kamatozna, mint bármely adóssága. Mindez csak spekuláció ugyan, de tisztán gazdasági szempontból ez lenne a legjobb megoldás.
Németh György szerint az igazi kérdés az, mi történjen az első pillérben. Az lenne a kívánatos, ha az Országgyűlés olyan zöldmezős nyugdíjrendszer bevezetése mellett döntene, amelyik az új belépőknek, tehát a pályakezdőknek egészen új szabályokat állapítana meg. Lényege, hogy mindenki önmagának teremti meg időskori megélhetése fedezetét. Ennek módja, hogy jövedelmei egy részét megtakarítja, és ezt a megtakarítást a nyugdíjkorhatár betöltése után életjáradékra váltja. Ha mindenki önmaga halmozza fel időskori megélhetésének fedezetét, értelmét veszti a szolgálati idő fogalma, hiszen csak a megtakarítás nagysága számít, függetlenül attól, hogy azt mekkora időtartam alatt és mekkora kihagyásokkal gyűjtötték. Átértelmeződik a nyugdíjkorhatár, a mai nyugdíjrendszer másik kulcseleme is, ugyanis ettől kezdve azt az életkort jelenti, amelynek elérésekor kérhető a megtakarítás életjáradékra váltása. Ez az a tiszta, szociális elemektől megtisztított rendszer, amelynek létrehozásával a kormányfő által összehívott nyugdíjszakmai kerekasztal résztvevőinek többsége egyetért. A kérdés a hogyan. Németh szerint, amikor életbe lépne a törvény, tehát az új belépők, a pályakezdők már saját számlára fizetnék jövendő nyugdíj-megtakarításukat, felállna az a független, szakértőkből álló nyugdíjtanács is, amelyik szakmai szempontok alapján tervezné meg az átmenetet. Az átmenet természetesen nem járhatna a szerzett jogok megcsonkításával, sem nagy töréssel, csak a mindenkori új belépők találnák magukat szemben az új szabályokkal. Ezzel véget is érne a politika játszótere, vagyis ahogy Bokros Lajos fogalmazott, a nyugdíjrendszer kikerülne a homokozójukból.
Ennyivel legalább rövidebb lenne a választási ígérvények listája.
Keanu Reeves
Chilében kerültek elő Keanu Reeves ellopott luxusórái
