Kérdések válaszok nélkül

Megszavazták a vagyontörvényt. Kevesek tudatát borzolta, hiszen Kelemen Anna vagy Havas Henrik sokkal több lelki munícióval szolgál a „fotelmagyarnak”, mint a hír, hogy az ország maradékát is kiárusítják, és ezt törvényileg meg is szavazzák. Hogy mégis vette a fáradságot néhány ezer ember, és elment a Parlament elé, bizonyság arra, hogy még mindig hisznek a parlamentáris demokráciában. Odamentek, és reménykedtek. Abban, hogy a koalíció képviselőiben felébred a jóérzés, az ország és polgárai iránt viselt felelősség, és nem szavazzák meg a végeladást. Fenyegető példa erre a vízművek privatizációja, a francia tulajdonos most duplájára emeli a vízdíjat. Hogy nem tudjuk kifizetni? Miért kellett eladni?
A tüntetők tévedtek, a törvényt megszavazták, és most a kormány bosszúért liheg. Takács Albert miniszter, mint a bekattant kakukkos óra, egyre sebesebben darálja: büntetni, büntetni, büntetni. Ugyan miért? Mert az elkeseredett emberek kitéptek egy tő árvácskát, és intim közelségbe hozták a képviselő urak autóival? Netán mert leköpködték márkás kocsijukat? Mit vártak? Cvikipuszit meleg kézrázással? Meghozzák az év legkegyetlenebb, a magyar nemzetre nézve legkártékonyabb törvényét, és csodálkoznak, ha ezen felháborodunk.
Tettlegességre nem került sor, mert a magyar átlag jól idomított, de a kormányoldal nagyon szeret az idegeinken táncolni, úgy, hogy közben méri a hatást, mikor lehet már csürhézni és csőcselékezni. Kóka Jánost, a sunnyogót kellene perbe fogni, aki lecsürhézett mindenkit, aki a Parlament előtt tüntetett. Másnap ezek a főcsürhézők bemennek a televíziókba, és jámbor pofával beszélnek arról, hogy a társadalmi együttélés alapja a tisztelet, de „ezekkel”, és elmutatnak jobbra, nem lehet párbeszédet folytatni. Nem ártana tudni, például kinek a kedvence olyannyira a csürhe és a csőcselék mint minősítés, hogy kivirul az arca, amikor használhatja. Bárkire, akit még nem félemlítettek meg annyira, hogy kérdezni mer. Nézzük a kormánytagokat vagy a koalíció képviselőit, amikor ellenzéki társuk beszél vagy kérdez. Arcrángás, cinkos összekacsintás, összezárás, harag, gúny és lefitymálás. Ellenzéki riporter ne kérdezzen, mert a miniszterelnök válasz helyett elszelel.
A cérna, a húr vagy a türelem egyszer elszakad, elpattan és elfogy. Túl sok a válasz nélkül hagyott kérdés, és amíg Kaya Ibrahim és Joszip Tot állandó vendégek a 168 Órában, azt nem akarózik megkérdezni, hogy ki találta ki Simicska Lajos ellen a hosszú bájtok éjszakájának hazug történetét? És ki másoltatta le mégis adatainkat, és milyen alapon a Medgyessy-kormány alatt? Ki használja fel, és mire a sutyiban eladott Földhitel és Jelzálogbank aranynál értékesebb adatbázisát?
Máig nem oszlott el a köd Szász Károly megverése körül, mintha ennél fontosabb lenne Gusztos Péter dísztárcsája. Megöltek Debrecenben egy fideszes önkormányzati képviselőt, Balla Irmát. A mai napig nem tudjuk, ki tette, de az „biztos”, hogy politikai indíték kizárva. Igen? És ezt honnan tudja a nyomozó hatóság, ha a mai napig nem tud semmit? Évek óta nem kapunk választ arra, hogy az MSZP vagy az SZDSZ tudta-e megválasztása előtt, hogy Medgyessy Péter fedett tiszt volt? Igen vagy nem? Mert ha igen, akkor a szocialisták minden törvényt és szabályt áthágnak, ha a hatalomról van szó, és ennek okán soha nem szabad hinni nekik. Ha Medgyessyről beszélünk, hatvanmillió forint állami pénzt kapott házának biztonsági berendezéseire, mert nem költözött be a miniszterelnöki villába. Akkor ez a pénz most visszajár az adófizetőknek, vagy nagyvonalúak vagyunk, ha az új uralkodó osztály tagjairól van szó? Mi van a M.E.G.A. cégcsoporttal, hogy ne csak a kormány kerüljön szóba? Mekkora volt a fogadkozás és komoly megtorlások kilátásba helyezése a több száz tonna lejárt élelmiszert hamisítók, lejárt címkéket gyártó nagyüzemet működtetők ellen. Fogyasztásra alkalmatlan tojás, kenyér, hús, lekvárhegyek – magyar, osztrák, ukrán, izraeli érdekeltségek. Történt valami? Tudunk valamit? Vagy az erkélyen tartsunk tyúkot, a kádban meg disznót, hogy biztosak legyünk abban, mit eszünk?
Ugyancsak tudni szeretnénk, mi újság a dioxinnal. Senki nem hiszi el azokat hablatyokat, amelyek szerint minket semmi veszély nem fenyeget, itt nincs büdös hús és romlott sonka, nincs rákkeltő adalék, színezék, de ha mégis, miért nem olvassuk el a használati utasítást (!). Magyarországon évente 60 ezer új rákbeteg van, többek közt a rákkeltő ennivalóktól is. Ha megkérdezzük, hogy Európából miért jöhet szabadon bármiféle szemét a magyarok asztalára, akkor a válasz: a piac. Az új isten, a piac, ami jelen állapotában nem működik. A piacon a vevő tudja, mit árul az eladó. Nálunk pedig az itt a piros, hol a piros nyomán itt a dioxin, ott a csirkevészvírus, amott meg a szalmonella.
Madárinfluenza. Miniszterelnök úr, hol van az a négymilliárd forint, amellyel ön támogatta az Omninvest Kft. vakcináját, világsikert és legalább 500 milliárdos nyereséget ígérve a magyar polgároknak? Milyen az a projekt, amelyre egy napig, azaz 24 óráig lehetett pályázni? És hol az a madárinfluenzavírus-mutáció, amely emberről emberre vándorol?
Tudjuk, ki döntött arról, hogy a lízingelt Gripen vadászgépekre harmincmilliárd forintért utántöltők kellenek, holott még háborúban sem repülnének egyvégtében Budapesttől Krasznojarszkig? Mintha ez a Medgyessy-kormány sara lenne, de a válasz máig várat magára.
Megvan-e már a felelőse a tavalyi tűzijáték halottainak? A meteorológuson kívül. Vagy a múlt év október 23-án ki adott engedélyt a símaszkok viselésére, a rendőr-azonosítók levételére? Hogy gumilövedékkel fejre lőjenek? Ki? Mondjon már valaki egy nevet! Nem szeretnék telhetetlennek mutatkozni, de ki a „Gyurcsányi nagy ember”, aki Kulcsár Attila noteszában szerepel? Ad absurdum: mi van a K&H-üggyel? Kik sikkasztották a milliárdokat, kiknek küldtek zacskóban pénzeket? Hol az a lista, mikor láthatjuk? Hány libatenyésztő lett öngyilkos, és mi van a többi földönfutóvá lett gazdálkodó családjával, becsületével, életével? Csak azért említem, mert a miniszterelnök olyan országban szeretne élni, ahol innovatív emberek a szolidaritástól kísérve tömegesen sietnek a boldogság felé. Megkérdezte már valaki, mi végre találták ki Keller Lászlót, és mennyibe került ez nekünk? Az egész közpénzügyi államtitkárság drága propagandaeszköz volt a Fidesz-kormány ellen, eredménye meg szánalmas kudarc. Ebből következően miért is kellett Berkecz Máriát mélytesti motozásnak alávetni? Megtudhatnánk, hogy a szadista kéjérzeten kívül, az „azt csinálok veled, Fidesz-bérenc, amit akarok” -nak van valami értelme, célja, mozgatója? Kik érintettek az olajügyben, hány besúgó ügyködött a médiában, és a dolgok lényegét tekintve mikor nem hazudik Gyurcsány Ferenc? Ez utóbbi fontos lenne az őszödi beszéd ismeretében. De a legfájóbb morális kérdés máig a levegőben kóvályog: Milyen képviselők ülnek abban az MSZP-frakcióban, ahol nem akadt egyetlen ember, aki kimondja, hogy ennek a hazugsággyárosnak mennie kell? Hát olyanok, akik mindenre képesek a biztos suska reményében. Utoljára azt szeretnénk tudni, mit tesz a magyar állam azért, hogy megállítsa a tragikus népességfogyást. Betelepít kínaitóla izraeliig bárkit, aki éppen erre jár.
Mi pedig…? A melegházasságon meg a Magyar Gárdán rágódunk, miközben az egészségügyi reform áldása nyomán naponta halnak meg honfitársaink kórházról kórházra vándoroltatva. Végső kérdés: ez véletlen vagy tudatos ritkítása a nemzetnek?