Keréknyom

Pár hónappal ezelőtt botrány rendítette meg az automobilsport királykategóriáját. A Forma–1-ben főszerepet játszó két versenyistálló, a Ferrari és a McLaren–Mercedes között kipattant kémüggyel történetének egyik legkellemetlenebb skandalumát kénytelen feldolgozni. A világbajnoki címért folyó harcot megzavarja a szerzői és gyártási jogok eltulajdonítása.

Dieter Zetsche, a DaimlerChrysler konszern főnöke öntudatosan jelentette ki az IAA – a Majna-Frankfurtban zajló nemzetközi automobil-kiállítás – négykerekű csodáitól körülvéve: „Mi érzelmeket is árulunk!” Röviddel e kijelentés után a Mercedes menedzsere váratlan hírrel találta szemben magát: a stuttgarti cég résztulajdonát képező McLaren–Mercedes vállalkozásra a motorsport mindeddig legnagyobb büntetését szabták ki. A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) elvette az angol Ron Dennis dirigálta istállótól a konstruktőrök versenyében szerzett pontjait, és további százmillió dollár bírság kifizetésére kötelezte. A FIA tizenöt tagú világtanácsának a döntése sokkal drasztikusabb is lehetett volna. De megkegyelmezett a két versenyzőnek – a spanyol Fernando Alonsónak és a brit Lewis Hamiltonnak –, akik megtarthatták pontjaikat.
„Nem vitás, hogy a McLaren–Mercedes kémkedett. Így még szerencséje volt, hiszen kizárhattuk volna a 2007–2008-as idényből. Csak hosszú vita után született meg a határozat, hogy pilótái tovább versenyezhetnek!” – nyilatkozta Max Mosley FIA-elnök. Az Itáliában szertartásos tiszteletnek örvendő Ferrari konstrukciós kincstárába történt betörés részletei, a botrányt kommentáló kijelentések hangvétele aggodalommal töltötte el Dieter Zetschét: az ügy jelentős imázsveszteséggel fenyegeti a német ipar cégérének számító konszernt.
A konkurencia titkainak eltulajdonítását szolgáló akció hosszú lánc egyik szeme, és elsődlegesen emberi gyengeségre vezethető vissza. Nigel Stepney, a Ferrari mérnöke sértve érezte magát, mert úgy vélte, megkerülték a Scuderia munkatársainak előléptetésénél. A bosszútól hajtva hétszáznyolcvan oldalas – számos Ferrari-titkot tartalmazó – dokumentációt adott át a McLaren–Mercedesnél dolgozó kollégájának, Mike Coughlannek. A szigorúan titkos adatok a Forma–1 egyik korifeusának tartott Ron Dennis uralta McLaren-tesztpilótához, Pedro de le Rosához kerültek tovább. Igazolva a hajdan szintén csapatfőnökként működő Eddi Jordan meggyőződését: „Ahogy más sportágakban a dopping, a Forma–1-ben az üzemi kémkedés jellemzi a rendszert!” A Spiegel hírmagazin más oldalról közelíti meg a „királykategória” szokásait, de hasonló eredményre jut: a fair play elve nem tartozik a szakma meghatározó szelleméhez. „A csalás a ravaszság legmagasabb formája, és csak az a buta, aki hagyja elcsípni magát!” – véli a hamburgi hetilap.
A Stepney–Coughlan tengely bűnös ténykedésére a véletlen és egy figyelmes kiszolgáló terelte rá a hatóság figyelmét. Az időközben elbocsátott McLaren-alkalmazott Coughlan felesége, Trudy két aktacsomagot adott át egy angol copyshop alkalmazottjának, hogy CD-re rögzítse az iratokat. A papírok Ferrari-logója és a rajtuk ékeskedő „titkos” felirat kiváltotta az átvevő érdeklődését, aki értesítette a rendőrséget. A nyomozók ellenőrizték a kapcsolatot a két gyanúsított között, és négy hónap során csaknem háromszáz sms-re és harmincöt telefonbeszélgetésre bukkantak.
A regisztrált adatok szolgáltattak okot az FIA-nak arra, hogy vizsgálatot indítson. Az eljárás során a világtanács megállapította ugyan az iratok eljuttatásának tényét Mike Coughlanhez, de nem tudta bizonyítani, hogy fel is használták az adatokat, így felmentő ítélet született. A felborzolt kedélyek nem rettentették el a tesztpilótát, De la Rosát attól, hogy – e-mailen keresztül – továbbítsa értesüléseit a világbajnok Alonsónak a Ferrarik tömegelosztásáról, aerodinamikai egyensúlyáról, fékrendszeréről, a gumiabroncsokra hűtő hatást gyakoroló gáztöltetről.
A kínos botrány keltette hullámok valószínűleg le is csillapodtak volna, ha a McLaren–Mercedes-istállón belül nem robbannak ki mélyreható ellentétek. A helyzet a Hungaroringen mérgesedett el azt követően, hogy a rajtkockák elosztásáról döntő utolsó „qualifying”-edzésen Alonso önhatalmúlag meghosszabbította tartózkodását a bokszutcában, és ezzel megakadályozta mögötte érkező csapattársát, a vb-táblázaton minimális előnnyel vezető Lewis Hamiltont, hogy javítson addig elért idején. A FIA büntetésként öt hellyel hátraparancsolta a spanyol pilótát a Magyar Nagydíj rajtjánál. Augusztus 5-én, a verseny napjának délelőttjén Alonso a szó legszorosabb értelmében megzsarolta a McLaren-főnököt, Ron Dennist. Az érzelmektől fűtött dialógus során a versenyző kifejtette, hogy szerinte rosszindulatúan bánnak vele, és közölte, amennyiben nem tesznek eleget követeléseinek, például nem egyeznek bele 2009-ig tartó szerződése idő előtti felbontásába, nyilvánosságra hozza a laptopján rögzített e-mail anyagot, és ezzel dokumentálja a versenyistálló aktív részvételét a kémkedési botrányban. A fenyegetés hatására Ron Dennis nem látott más kiutat, mint hogy azonnal informálja a nemzetközi szövetség elnökét, mintegy följelentve önmagát. Ugyanakkor nem győzte hangoztatni, hogy kocsijai felkészítésénél kizárólag a saját ötleteit valósította meg.
Max Mosley FIA-elnök felszólította a pilótákat, működjenek együtt a szövetséggel, adják ki a hozzájuk eljuttatott információkat, különben megvonják tőlük a Forma–1-en való részvételhez szükséges szuperlicencet. Hamilton ártatlannak nevezte magát, a világtanács elé került papírok tehát csak az Alonso–De la Rosa kettőstől származhattak. Ezek alapján állt össze a szövetség tizenöt oldalt kitevő dokumentuma, amely megmagyarázza a szeptember 13-án meghozott ítéletet. Ron Dennis állítása („a bizonyítékok többsége tőlem származott!”) elsősorban a kompetenciájában mélyen sértett szakember önvédelmét szolgálta. A FIA testülete viszont arra a megalapozott gyanúra támaszkodott, hogy a McLaren–Mercedes specialistái tudatosan használták kocsijaik tesztelése során a titkos Ferrari-adatokat. Ezzel érvénybe léphetett a szövetség szabályzatának 151/c cikkelye a csalás tényállásának megállapítására.
A százmillió dolláros büntetés nem fenyegeti a McLaren-versenyistálló létét. A vállalkozás két meghatározó részvényese – a német autókonszern és Bahrein uralkodóháza – megingathatatlan anyagi pillérnek számít. A négyszázmillió dolláros rekordköltségvetést biztosító szponzorok hűségéhez sem férhet kétség. A stuttgartiak mindenekelőtt hírnevük csillogását féltik, és hajlanak arra, hogy minél gyorsabban pontot tegyenek a botrány végére. Norbert Haug sportigazgató spontán reakciója ugyan úgy hangzott, hogy minden lehetséges fórumon fellebbeznek a világtanács ítélete ellen. Röviddel később azonban jelzést kapott a konszern jogászaitól, hogy álljon le, mert az esetleges tiltakozás túl nagy kockázatot rejt magában. A feljebbviteli tárgyalás eredménye még szigorúbb lehet. Ha pedig végső fokon polgári bírósághoz fordulna a McLaren–Mercedes, akkor biztosra veheti kizárását a Forma–1-ből, mert a FIA szabályzata tiltja, hogy bárki kivonja magát a sportbíráskodás hatásköréből. Az ezer személyt foglalkoztató McLaren céget életművének tekintő és két alkalmazottjával továbbra is világbajnoki címre esélyes Ron Dennis számára ez a lehetőség katasztrófával érne fel, tehát okosabb dolog lemondani a további pereskedésről. A lassan végéhez közeledő vb-idény érdekében Dennis arra is készen áll, hogy megtorlás nélkül viselje el azt a megaláztatást, amelyet Fernando Alonso kényszerített rá zsarolásával. „Semmi szükség rá, hogy versenyző és csapatfőnök karöltve sétáljon! Az a fontos, hogy továbbra is sikeresen szerepeljünk!”