Nem csak engem, a táncot tisztelték meg önök azzal, hogy eljöttek. A táncot, ami az életem, és ami valószínűleg a halálom is lesz – köszöntötte Seregi László Kossuth-díjas koreográfus a bensőséges operaházi jubileumi ünnepségen a vendégeket. Sok volt a tisztelgő, s régen ünnepeltek ilyen túláradó szeretettel, ilyen egyöntetű elismeréssel művészt.
Seregi László ötven éve lépte át az Operaház küszöbét néptáncosként, amikor átmenetileg megszűnt a Honvéd Művészegyüttes. Fedelet, menedéket kínáltak neki abban a házban, amelynek minden zuga a szépséget sugározza – emlékezett a hétfői ünnepségen. Úgy érzi, megfizette a „lakbért” nagy sikerű balettjeivel a Spartacustól a Makrancos Katáig. Szirtes György, az Operaház hajdani igazgatóhelyettese elevenítette fel azokat a termékeny éveket, amikor testközelből nézte végig a pályakezdő, majd Spartacus című táncjátékával a világsiker ormaira jutott koreográfus munkásságát, a hétköznapoktól az 1968-as ősbemutató 35 perces, zajos ünnepléséig a zeneszerző Hacsaturján jelenlétében. Keresztül-kasul járták a Spartacusszal a világot, Seregi pedig megannyi metropolisban rendezte meg újra és újra a nagy balettet, öregbítvén a magyar táncművészet és kultúra hírnevét. És hol volt még akkor A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, a Sylvia, A cédrus, a Shakespeare-táncjátékok sora?
Az illanó színpadi művek elementáris erejét, feszes dramaturgiáját, hasonlíthatatlan atmoszféráját, a táncos szerepek karakterességét s kivált a múlhatatlan élményként rögzülő pillanatok szépségét idézte meg – az életmű darabjaiban – Kaán Zsuzsa tánckritikus.
Huszonöt éve játsszák folyamatosan a Madách Színházban a Seregi által koreografált Macskákat. Az igazgató Szirtes Ádám azt is megköszönte, amit akkori együttműködésük során ebben a műfajban tanult tőle. A Rómeó és Júlia világsikere, a Szentivánéji álom és a Makrancos Kata után a Shakespeare-ciklus egyhetes Seregi-fesztiváljára tett ígéretet a jubileumi ünnepség záróakkordja gyanánt Keveházi Gábor, a Nemzeti Balett igazgatója és Vass Lajos, az Operaház főigazgatója. Nem kell óvakodnunk a szuperlatívuszoktól: munkáit az elmúlt évtizedek táncművészetével összevetve a legnagyobb magyar koreográfusként ünnepelhetjük, remélhetőleg, még sokáig. Örök lakó a Múzsák kertjében.
Új szintre léphet a migráció elleni küzdelem Görögországban
