Ön a Nemzeti Liberális Párt tagja. Magyarországon furcsa hallani a nemzeti liberális formulát, hisz a budapesti kormánykoalíció kisebbik pártja balliberális irányvonalat képvisel és a posztkommunistákat segítette hatalomra. Mit fed a Nemzeti Liberális Párt megnevezés?
– Az én pártom az újkori Románia legrégebbi pártja, amely 1875-ben alakult. A kommunista rendszer alatt betiltották a pártot, majd 1989 decemberében azok, akik újjáalapították a Nemzeti Liberális Pártot, természetesen ragaszkodtak a történelmi megnevezéshez. Tagjai vagyunk a liberális internacionálénak, a nemzeti jelző semmiféle kötődést nem jelent a nacionalizmushoz, az ugyanakkor tény, hogy jobbközép politikai irányvonalat képviselünk.
– Romániát köztudottan nagyon szoros szálak fűzik az Egyesült Államokhoz. Constantánál amerikai katonai bázis működik, román katonák szolgálnak Irakban. Miért fontos Bukarest számára ez a stratégiai viszony, illetve nem gondolja, hogy ez a kapcsolatrendszer bizalmatlanságot gerjeszt Romániával szemben az Európai Unióban?
– Románia nincs abban a helyzetben, hogy válasszon Amerika és az EU között. Uniós tagként stratégiai partnerünknek tekintjük az Egyesült Államokat. Ismerem azokat a véleményeket, amelyek szerint Lengyelország vagy Románia egyfajta amerikai bástyát képez Európában. Ezek a nézetek rendkívüli módon leegyszerűsítik a valóságot. Románia egyszerre NATO- és EU-tag, s ezek a tagságok jogokkal, de kötelezettségekkel is járnak. Partneri szövetségünk Washingtonnal nem jelenti az unió elárulását.
– A jó viszony ellenére a román állampolgárok továbbra is vízummal utazhatnak az Egyesült Államokba. A diplomáciában működik a valamit valamiért elv. Mire számít Románia e partnerség fejében?
– Nem várunk jutalmat szövetségünkért senkitől. Ami a vízumügyet illeti, világos az amerikai feltételrendszer: amikor a különböző okok miatt elutasított romániai vagy magyarországi vízumigénylők aránya tíz százalék alá süllyed, akkor életbe léphet a vízummentesség. Románia esetében egyelőre a húsz százalékot is meghaladja az elutasítottak aránya.
– Az utóbbi időben sok szó esik a közös európai energiapolitikáról. Melyek Románia prioritásai ebben a kérdésben?
– Románia érdeke egy közös európai álláspont ebben az ügyben. Fontosak az Oroszországgal folytatott tárgyalások, de közben folyamatosan keresni kell az alternatív megoldásokat. Fontosnak tartom a napokban Budapesten szervezett Nabucco-konferenciát, amelyen a résztvevők igyekeztek összegzést adni az európai energiapolitika jelenlegi helyzetéről. Tisztában vagyunk vele, hogy időre van szükség a konkrét megoldások megtalálásához, de jelzéseket kell adni Oroszországnak az egységes európai álláspontról. Oroszország politikai célokra kívánja felhasználni természeti kincseit, csakhogy Moszkva legfőbb ereje egyben legsebezhetőbb pontja is, hiszen, ha nincs piaca az orosz árunak, akkor könnyen bajba kerülhet az ország.
– Korábban egy lapinterjúban Gyurcsány Ferenc álomnak nevezte a Nabucco vezetéket, ráadásul közismert az utóbbi években kiépült magyar–orosz stratégiai partnerség. Nem ártott ez a magyar különvélemény az egységes uniós energiapolitika megvalósulásának?
– Nem hiszem, hogy ártott, hiszen még az út elején vagyunk. Én mindenesetre engedékenyebb vagyok az álmokkal kapcsolatban. A mai valóság egy jó része is valamikori álmok eredménye. Bár valóban sok munkát igényel még a Nabucco-terv gyakorlatba ültetése, szerény véleményem szerint jó esélye van a megvalósulásra.
– Mi a román álláspont Koszovó jövőjével kapcsolatban?
– Egységes európai uniós álláspontra van szükség, mi ebben vagyunk érdekeltek. Eddig az EU egyfajta elbizonytalanodást mutatott a kérdésben, valahol az amerikai és az orosz álláspont között igyekezett egyensúlyozni. Az uniónak sokkal határozottabban kellene szerepet vállalnia a kérdés megoldásában. Mindeközben biztatni kell a szerb– koszovói párbeszédet, s fontos a közvetítő trojka munkája is. Nem szabad azt a látszatot kelteni Szerbia, illetve Koszovó irányába, hogy a döntés gyakorlatilag már megszületett, hisz akkor nyilvánvalóan feleslegesnek tartanák a kétoldalú dialógust. Románia minden olyan megoldást támogat, amelyet mindkét szemben álló fél el tud fogadni. Jelenleg a függetlenség egyoldalú kikiáltása csak bonyolítaná a helyzetet, ez lenne a lehető legrosszabb megoldás.
– A székelyföldi magyarság nem az elszakadásért, csupán az önrendelkezésért küzd. Mivel magyarázza azt az egyértelműen elutasító álláspontot, amelyet a román politikai elit a területi autonómiával kapcsolatban képvisel?
– Nincs szó egyértelmű elutasításról. Pontosan meg kell azonban határozni, mit is értünk autonómián. Beszélhetünk kulturális, oktatási vagy éppenséggel területi autonómiáról is. Az az érzésem, hogy azok, akik felvetik az autonómia ügyét, elsősorban politikai tőkét igyekeznek kovácsolni ebből. Vannak mérsékelt hangok, politikusok, s vannak radikálisabb álláspontok. Úgy gondolom, hogy a területi autonómia követelése a politikai radikalizmus kategóriájába tartozik, s szerintem ez a cél nem használ sem a székelyeknek, sem Romániának. Ráadásul nincs összhangban az európai nyitottsággal. Nem tartom jó megoldásnak, hogy a Székelyföldön élő magyarok bezárkózzanak, várfalakkal vegyék körbe magukat.
– Említette a mérsékelt hangokat, megoldásokat. Nyilván ezek közé tartozik a kisebbségi törvény, amely a kulturális autonómiának teremtené meg a kereteit. Csakhogy jelen állás szerint esély sincs arra, hogy ez a jogszabálytervezet átmenjen a bukaresti parlamenten. Nem gondolja, hogy ez a kudarc azoknak ad igazat, akik a határozottabb követelések mellett kardoskodnak?
– Nem hiszem, hogy e kérdés megközelítésekor valamiféle zsarolási módszert kellene alkalmazni, miszerint, ha nem fogadod el a mérsékeltebb megoldást, akkor előállunk a radikálissal. A kisebbségi törvény körül kialakult helyzet rendkívül egyszerű. A jelenlegi román kormány kisebbségben kormányoz, s egyszerűen nem volt és nincs meg a megfelelő parlamenti többség a jogszabály elfogadásához. Az én pártom, a Nemzeti Liberális Párt (amely a kormányfőt is adja – a szerk.) támogatta ezt a kezdeményezést, de nem tudta elfogadtatni a többséggel.
– Ön a csütörtöki, budapesti sajtótájékoztatón azt mondta, Koszovó jövőjének alakulása semmilyen formában sem jelenthet precedenst Erdély tekintetében, ugyanakkor megoldási modellként szolgálhat a Balkán egyes részein vagy a Moldovai Köztársasághoz tartozó Dnyeszteren túli terület esetén.
– Mint már mondtam, Románia rendkívül rossz megoldásnak találja Koszovó esetében a függetlenség egyoldalú kikiáltását. Amikor azonban erről a veszélyes precedensről beszélünk, akkor nem Erdély jut eszünkbe, hanem például a Dnyeszteren túli terület vagy a Balkán egyes részei. Mint ismeretes, a Dnyeszteren túli terület a Moldovai Köztársaság olyan része, ahol az úgynevezett helyi hatóság egyoldalúan hirdetett autonómiát, és a Moldovától való függetlenedést célozza. Több olyan jegelt konfliktusgóc létezik, amelyek esetében veszélyes precedens lehet az egyoldalú koszovói lépés, gondoljunk például Boszniára. Ezzel szemben Erdély egy uniós tagország régiója, szomszédos a szintén EU-tag Magyarországgal, és fel sem merül a helyzet radikalizálódása.
taktaharkányi önkormányzat
Újabb település köti feltételekhez az ingatlanvásárlást
