Kungyanú

Elsősorban a nyelvészek érdeklődésére tarthat számot Baski Imre munkája. Számukra forrásértékű e kötet, de érdekes olvasmány lehet a nyelvészet rejtelmeit fürkésző más érdeklődőknek is. Mintegy negyed század kutatásainak eredményét találhatjuk a könyvben. Baski Imre az MTA–ELTE Közép-ázsiai Kutatócsoportjának főmunkatársa; kutatási területe a török névtan, a besenyő és a kun nyelvemlékek, a tatár nyelvjárások.
A hazai névtani kutatások a kunok etnikai és nyelvi hovatartozása körüli viták során kerültek a tudományos kutatás homlokterébe. A kunokat kezdetben tősgyökeres magyarnak vélték, csak Bél Mátyás figyelt fel először arra a XVIII. században, hogy a kunok által lakott vidék helynevei közül több ismeretlen nyelv jegyeit hordozza. Kuun Géza fontos megállapítása volt a XIX. században, hogy a kun tulajdonnevek többsége török eredetű. A témában ekkor kezdtek alapos nyelvészeti kutatásokat, amelyekben később meghatározó szerepe volt a közelmúltban elhunyt Rásonyi Nagy Lászlónak. Az ő örökébe lépve gondozta Baski Imre lélekkel és szorgalommal mestere tudományos hagyatékát, az immár közös munkát, és folytatta a kutatást. Rásonyi László hagyatékából látott napvilágot az idén a Baski által szerkesztett Onomasticon Turcicum Amerikában. E missziójának legfontosabb írásai találhatóak meg a most megjelent kötetben. A teljesség igénye nélkül: Török nevek–magyar nevek: szerkezeti hasonlóságok a becézőneveken, oszmán-török szavak tulajdonneveinkben, Vaskapuk, Magyarországi kun eredetű tulajdonnevek kutatása… A könyv nagy erénye még a végén található névtár, amely azokat a tulajdonneveket és személynévi eredetű földrajzi neveket sorolja föl, amelyek a tudomány mai állása szerint bizonyíthatóan kun eredetűek, vagy ahogyan a szerző fogalmaz: kungyanúsak… Ilyen fontos munka a kun nyelvészetről és a török–magyar összehasonlító nyelvészetről jó ideje nem jelent meg magyar nyelven.
(Baski Imre: Csagircsa. Török és magyar névtani tanulmányok, 1981–2006. Kunszövetség, Karcag, 2007. Ármegjelölés nélkül)