A Magyar Nemzet 2007. szeptember 1-jei számában Kerpen Gáborral, a PDSZ elnökével készült interjú a Pedagógusok Szakszervezetére (PSZ) vonatkozó valótlan, hitelrontó állításokat tartalmaz.
„Az együttműködés legnagyobb gátja, hogy a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) olyan dolgot követett el saját tagjai ellen is, amilyenre még nem volt példa Magyarországon. Miközben egy másik érdekvédelmi szervezet aktív akcióba kezdett a kötelező óraszám emelése ellen, s egy jobb oktatásfinanszírozásért, a PSZ több vezetője az ellenérdekelt politikai hatalom mellé állt; olyan intézkedések mellé, amelyek tanárok tízezreinek állását veszélyeztetik. Együtt kell működnünk ezek után is, de nagyon nehéz lesz.”
A PSZ és vezetői nem álltak a hatalom intézkedései mellé. Az érdekegyeztetés során és más alkalommal is rendszeresen megfogalmaztuk bírálatunkat és a módosításokra vonatkozó javaslatunkat. Erről a Magyar Nemzet is többször tudósított, és közölte a magyar közoktatás napján (2006. november 22-én) megjelent hirdetésünket is. Ebben megfogalmaztuk elvárásainkat, kompromisszumos javaslatainkat. Ennek nyomán született meg egyebek között a pedagógusok számára ingyenesen elrendelhető két óra visszavonása. Attól, hogy más módszerekkel próbálkozunk az érdekérvényesítés területén, nem vagyunk a kormányintézkedések támogatói. Az pedig tényszerűen bizonyítható, hogy ez az út több eredményt hozott, mint a PDSZ országos sztrájkja, tüntetései.
Árok Antal alelnök, PSZ
Érdeklődéssel olvastam a Kerpen Gáborral készült lapinterjút. Különösen az érdekérvényesítésről mondott szavait. Az a véleményem, hogy a mai szakszervezetek egyike sem látja el kellően feladatát. Kerpen szervezete még próbálkozik, és lehet jövője. Ám MSZP-uralom idején például az MSZOSZ és intézményei szinte leblokkolnak. Kivész belőlük a harcos kritika.
Szekeres László, Budapest
Új szintre léphet a migráció elleni küzdelem Görögországban
