Mikrovilág, örök törvény

Egyre távolabb került egymástól a kétféle történés a XX. század folyamán: az, amely a világban és az, amely a művészetben, a mű létrejötte során lejátszódik. A teljesség vágyát azonban mégsem lehet kiölni az emberből, főként, ha művész. Ahogyan Franz Kafka egyik novellájának a címe mondja, felnőtt, sőt öregedő emberekben is él a Vágy, hogy indiánok lehessünk „vágtató lovon, beledőlve a levegőbe” (Tandori Dezső fordítása). Pató Károly grafikusművész illusztrációt készített ehhez a miniatűr, alig tízsornyi remekműhöz, a grafikán megjelenő, a végtelenséget jelképező lóalak kontúrjait azonban nem lószerszámok ábrájával töltötte ki, hanem olyan részletekkel, amelyek a természet mikrovilágait idézik meg. Hasonló kettősség figyelhető meg kiállított grafikái többségén is. Egymás mellé kerülnek a mikro- és a makroszkopikus részletek, az azonosítható, visszacsatolható motívumok és a tömörített, transzformált formák, a teljesség részletei
Nemcsak grafikákat, de fotókat is kiállít a művész a fővárosban, a XII. kerületi polgármesteri hivatal Folyosó Galériájában. Ezek szinte kivétel nélkül az erdélyi Buzán készültek a falu lakóiról, fáradt, de rokonszenves arcokról, tiszta szemekről. Az egyik képen, amely azelőtt készült, hogy tavasszal a távoli hegyi legelőre hajtották volna a csordát, egymás mellett hosszú sorban ülnek az emberek. Mellettük edények, a „tejbemérés” eszközei, ahogyan a beléjük fejt tej menynyisége aránylik az egészhez, olyan arányban kapnak részt a falu lakói néhány hónap múlva, amikor az állatok visszatérnek a havasról, s sajtból, túróból. Minden az élet, a természet ősi törvényei szerint történik ma is.