Mindenki elismeri a villámkezű indiait

Kettős érzelmet vált ki az emberből a Mexikóvárosban vasárnap véget ért sakkvilágbajnoki döntő: egyrészt az igazság beteljesüléseként fogadhatjuk az indiai Viswanathan Anand megkoronázását, másrészt viszont hiányérzetünk támad Lékó Péter teljesítményének értékelésekor.

Különös alakja a világ sakkozásának Viswanathan Anand. A szellem sportja immár több mint fél évszázada a szovjet, illetve orosz és az európai nagymesterek csatározása jegyében zajlik, amibe időnként egy-egy tengerentúli játékos is beleszól; Bobby Fischer történetesen meglehetős sikerrel. Még egyszerűbben úgy mondhatjuk: a sakk a nyugati világ játéka. Immár csak volt. A nőknél már évek, egész pontosan Polgár Zsuzsa trónfosztása óta kínai a világbajnok – jelenleg Xu Yuhua –, a férfiaknál pedig vasárnap óta az indiai Anand.
A sakk Indiában valaha a vezetők kiválasztására szolgált, ám a földrész a játék múlt évszázadbeli felvirágzásából kimaradt. Az ország újbóli felzárkózásának is a jelképe, hogy világbajnokot adott a sakkozásnak. Anand 1969-ben született, tehát immár 38 éves, ami alapján azt mondhatnánk, hogy későn érő típus, hiszen elődei többnyire 30 éves koruk előtt jutottak fel a csúcsra. Ám ez csak féligazság, az indiai nagymester valójában üstökös tehetségként tűnt fel. Jómódú családban született – olykor ma is homlokára festi az előkelő kasztok jelét, az úgynevezett bindut –, talán ennek is köszönhette, hogy megismerkedett a sakkal. Érdekes módon édesanyjától tanulta meg a játék alapjait. Már gyermekkorában kitűnt gyors gondolkozásával; az időzavar számára a mai napig ismeretlen veszély, ha hibázik, inkább úgy, hogy túl gyorsan lép. 1987-ben ifjúsági világbajnoki címet szerzett, a felnőttek között pedig 1991–92-ben robbant be az elitbe, amikor Kaszparovot és Karpovot megelőzve megnyerte a Reggio Emilia-i tornát. 1993 és 1995 között mindkét vb-sorozatban – addigra vált külön Kaszparov a FIDE-től – versenyben volt a trónusért, a FIDE-nél a világbajnokjelöltek döntőjében kapott ki Kamskytól, a PCA-nál pedig a fináléban Kaszparovval nem bírt. A kettős kudarc kicsit visszavetette, de azóta nem kérdéses, hogy a világ legjobb három sakkozója közé tartozik. (Függetlenül attól, hogy Kaszparov, Karpov, Kramnyik vagy Topalov társaságában.)
A FIDE égisze alatt rendezett kieséses rendszerű tornán, amelyet ma világbajnokság helyett inkább Világkupának neveznek, 1998-ban még alulmaradt az előcsatározásoktól megkímélt Karpovval szemben, 2000-ben viszont a csúcsra ért.
Társaival egyetemben ő is tisztában volt azzal, hogy az igazi sikert az egyesített vb-cím jelenti. Két éve Topalov még megelőzte, az idén Mexikóvárosban azonban egyértelműen ő volt a legjobb. Egyéniségét úgy jellemezhetjük, hogy nincs irigye, mindenki elismeri, a világbajnoki cím dukált a „villámkezű Vishynek”. Sokáig nem ülhet a babérjain, májusban Kramnyikkal játszik tizenkét játszmás, címvédő páros meccset, majd további egy éven belül újabb kihívója lesz. A jelenlegi terv szerint a Világkupa idei első helyezettje mérkőzik meg Topalovval, s a nyertes csap össze az Anand–Kramnyik párharc győztesével. Úgy is értelmezhetjük tehát, hogy a címegyesítés még várat magára, ám Anandot mindenki teljes értékű világbajnoknak tekinti.
A világbajnokság végeredménye: 1. Viswanathan Anand 9 pont, 2–3. Vlagyimir Kramnyik és Borisz Gelfand 8, 4. Lékó Péter 7, 5. Peter Szvidler 6,5, 6–7. Alekszander Morozevics és Levon Aronjan 6, 8. Alekszander Griscsuk 5,5. Az Élő-pontszám-változások: Anand (2792) +10, Kramnyik (2769) +5,8, Gelfand (2733) +14,2, Lékó (2751) 0, Szvidler (2735) –0,8, Morozevics (2758) –11,4, Aronjan (2750) –10, Griscsuk (2726) –9,4.