Körülbelül két hónapja van arra a kormányfőnek, hogy az új koncepcióval előlépjen, s bizonyítsa ennek életszerűségét, meggyőzze a frakciót és a kongresszust – így nyilatkozott 2004 augusztus közepén Suchman Tamás a Népszabadságban Medgyessy Péter bukása előtt. „A kormányfő által elhatározott lépések végigvihetők, de nagyon sokat kell konfrontálódni, és szövetségeseket kell találni. Nekünk is, Medgyessynek is ez az utolsó esélyünk” – állította a Horn-kormány privatizációs minisztere.
Most pedig Szanyi Tibor szocialista képviselő, volt államtitkár így nyilatkozott ugyancsak a Népszabadságban, hasonló hangot megütve: „Gyurcsány nélkül is menni fog, ha úgy hozza az élet. Lehet, hogy száz év múlva; lehet, hogy holnap.” Ha a frakció többsége úgy dönt, hogy Gyurcsánynak mennie kell, akkor menni fog – fűzte hozzá.
Szanyi Tibor nem tartja jónak, hogy a kormányfő látványosan lemond a fizetéséről, mert ez rossz üzenet a rendes, „güriző” képviselők felé. „Minden képviselő nevében kikérem magamnak, hogy bárki példát mutasson abból, miként kell lemondani a jövedelmünkről” – hangsúlyozta az MSZP-s képviselő. (Gyurcsány cégeinek osztalékából havi több millió forint jövedelemmel büszkélkedhet.)
Suchman elhíresült nyilatkozata után néhány nappal Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője jelentette ki: „Beszéljünk őszintén, ne kerülgessük a forró kását: a kormányátalakítást a miniszterelnök lecserélésével kellene kezdeni” – mondta. Néhány nap múlva ki is robbant a kormányválság, amely elsodorta Medgyessyt, és Gyurcsányt repítette a miniszterelnöki bársonyszékbe.
Új szintre léphet a migráció elleni küzdelem Görögországban
