Ötvenéves az űrkorszak

Ma ötven éve a Szovjetunió felbocsátotta a világ első mesterséges holdját, a Szputnyik–1-et, és ezzel megkezdődött az űrkorszak. A kosárlabda méretű, alig száz kilogrammos szerkezeten nem voltak fegyverek, az Egyesült Államok polgárai mégis rettegve vették tudomásul, hogy orosz műhold kering otthonaik felett.

Ötven évvel ezelőtt, 1957. október 4-én Szergej Koroljov orosz mérnök izgatottan figyelte, ahogy egy átalakított R–7-es hordozórakéta különös szállítmányával a kozmoszba indul Kazahsztán elhagyatott sztyeppéjéről. A furcsa szerkezet Koroljov főtervező alkotása, a Szputnyik–1-es volt, a világ első mesterséges holdja, amely útnak indításával megkezdődött az űrkorszak – emlékezett a Space.com. A magyarul Útitárs nevű eszköz alig volt nagyobb, mint egy kosárlabda: 58 centiméter átmérőjű, 83,6 kilogrammos alumíniumgömb, egyik oldaláról négy, egyenként 2,4 méteres antenna nyúlt hátra. A csápok két rádióadóhoz csatlakoztak, ezek 20, illetve 40 megahertzes frekvencián, egy watt teljesítménnyel bip-bip hangjelzéseket adtak, amelyeket világszerte észleltek a rádióamatőrök és a katonai bázisok. Az adók 21 napig sugároztak, amíg le nem merültek a szerkezetek akkumulátorai. A Szputnyik–1-es 92 nap alatt 1440-szer kerülte meg a Földet, majd 70 millió kilométer megtétele után, 1958. január 4-én visszatért a légkörbe és elégett.
Az amerikaiakat sokkolta a sikeres start híre, rettegve vették tudomásul, hogy orosz műhold kering biztonságosnak vélt otthonaik felett. Hasonlóképpen a tudományos élet képviselői is megdöbbentek, Teller Ede például így nyilatkozott: „Nagyobb és fontosabb csatát vesztettünk el, mint Pearl Harbornál.” Az Egyesült Államok nemcsak presztízsveszteséget szenvedett el, de biztonsági pozíciói is megrendültek, mert a szovjet atomfegyverek immár közvetlenül elérhették az amerikai nagyvárosokat. A fenyegetett helyzetre tekintettel az USA 1958. október elsején megalapította az amerikai Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hatóságot (NASA), amely napjainkra a világ legnagyobb, űrkutatással foglalkozó szervezetévé nőtte ki magát.
Amerika és a Szovjetunió versengése az űrtechnikában a második világháború után kezdődött. Mindkét nagyhatalom a náci Németországban hadizsákmányként lefoglalt V–2-es rakétákkal, illetve az ezeken dolgozó mérnökökkel kezdett munkához. Az Egyesült Államok csapatát Wernher von Braun, míg az oroszokét a már említett Szergej Koroljov vezette. A szovjetek eleinte egy másfél tonnás szerkezeten dolgoztak, később azonban hírét vették, hogy ellenlábasuk jóval kisebb műhold kifejlesztésén fáradozik, ezért ők is váltottak. Így született meg a Szputnyik. A kísérleteket szigorú titoktartás övezte, jól jelzi ezt a fellövés helyének neve is: a Tyuratam falu mellett lévő bajkonuri űrrepülőtér 370 kilométerre fekszik a névadó várostól.
A történelmi léptékű siker után folytatódtak a fejlesztések, az Egyesült Államoknak az 1957. október 4-i pofon után november 3-án egy újabbat kellett elszenvednie: a Szovjetunió felbocsátotta a Szputnyik–2-es műholdat, amelynek fedélzetén az első élőlény, Lajka kutya utazott a világűrbe. Az egyik moszkvai sintértelepről kiválasztott keverék eb néhány órával a Föld körüli pályára állás után hőgutát kapott és elpusztult. A hivatalos verzió szerint Lajka hét napig volt életben, végül utolsó adag tápjával idegmérget kapott.
Az egyensúly 1958. január 31-én billent helyre, amikor az Egyesült Államok elindította az Explorer–1 mesterséges holdat. Az űreszköz fedélzetén egy kicsiny tudományos csomag is helyet kapott, amelynek műszereivel felfedezték a Föld mágneses sugárzási zónáit, az úgynevezett Van Allen-öveket – olvasható az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumának honlapján. A verseny mára véget ért: a két nagyhatalom együtt építi a Nemzetközi Űrállomást.