Pizsamás történetek

Egy hónapra elrendelte Zuschlag János előzetes letartóztatását a Szegedi Városi Bíróság. A szocialista politikus, az MSZP reménysége, a párt Bács-Kiskun megyei szervezetének egyik vezetője, volt országgyűlési és jelenlegi önkormányzati képviselő egy időre börtönbe vonul. Az ügyészség indítványával egyetértve a bíróság is úgy látja, a politikus meghiúsíthatná az ügyében zajló büntetőeljárást, megkísérelné, hogy befolyásolja a tanúkat. Ezzel már eddig is próbálkozott. Emellett tartani lehetne a gyanúsított szökésétől, elrejtőzésétől. Zuschlag Jánost különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettével gyanúsítják.
Lendvai Ildikó szerint az ügy borzasztóan kellemetlen. Ez a legkevesebb, amit a frakcióvezető elmondhatott. A botrány kirobbanása egyenesen ciki. Gondoljuk csak el, az ember bemegy kihallgatásra a városi ügyészségre, s a végén nem mehet haza. Közlik vele, módosítják a gyanúsítás jogcímét, s immár 5-től 20 évig terjedő csalást rónak a terhére. Majd beszólítanak két őrt, a gyanúsítottat megkérik, hogy fáradjon át velük a fogdába, mert elrendelték az őrizetbe vételét. Utána pedig jön a hosszabb időre szóló beutaló, a letartóztatás. Szóval felettébb kínos ez. A kihallgatásra senki sem úgy indul el otthonról, hogy viszi magával a fogkeféjét, a pizsamáját, noha az előzetesben a gyanúsított a saját ruházatát viselheti.
Apropó, pizsama! Ezen a ponton – s persze ezen túl, minden lényeges ponton is – az eset kísértetiesen hasonlít a Tocsik-ügyre. Emlékezzünk vissza, miként történtek a dolgok jó tíz évvel ezelőtt, hogyan is volt az, amikor 1996. október 15-én Tocsik Márta bement az akkori központi bűnüldözési igazgatóság Aradi utcai székházába. A jogásznő délután hat órakor papucsban és egy szál fehér pizsamában érkezett, s csak másnap hajnali fél háromkor távozott az épületből. Kihallgatása nyolc órán át tartott. A rendőrség a saját autóján, a hátsó bejáraton csempészte ki Tocsikot, mert nem szerette volna, ha a várakozó újságírók ilyen öltözékben s állapotban látják.
Tocsik Márta maga 2002. január 22-én, a Fővárosi Bíróság esküdtszéki tárgyalótermében szó szerint azt mondta: nem önként és dalolva ment be a rendőrségre. Azért döntött a megjelenés mellett, mert ügyvédje, Szőgyényi József, aki aznap más ügyben bent járt, azt az információt szerezte, hogy a jogásznőért már elindultak a rendőrök. Tocsik ugyanis előző nap betegségére hivatkozva távol maradt a kihallgatásról. Az ügyvéd telefonhívása után úgy, ahogy volt, pizsamában beült a védő feleségének autójába, s betegen bevitette magát a rendőrségre. Ezen az éjszakán tette meg az úgynevezett pizsamás vallomását. Ekkor mondta azt, hogy a Bajor sörözőben őt az MSZP pénztárnoka és egy SZDSZ-hez köthető üzletember arra szólította fel: az ÁPV Rt.-től a számlájára érkező sikerdíj egy részét utalja át két alvállalkozónak nevezett társaság, az Arány és az Utilitas Rt. számlájára. A történet – mint emlékezetes – kalandos utat járt be. Tocsik később visszavonta éjszakai, pizsamás vallomását, mondván, hogy gyógyszerek hatása alatt vallott. A 804 milliós sikerdíjból 340 milliót átutalt ugyan a két társaságnak, a Bajor sörözőben lezajlott beszélgetés és így a pizsamás vallomás tartalmát azonban később nem lehetett perrendi bizonyossággal rekonstruálni. Az MSZP pénztárnokát és az SZDSZ-hez közel álló üzletembert felmentették a vád alól. Elítélték viszont azt a Szokai Imrét, aki a pártállam idején a Horn Gyula vezette Külügyminisztérium munkatársa volt, 1995–96-ban pedig az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökeként dolgozott. Az állami vagyonkezelő részvénytársaság az ő elnöksége idején bízta meg Tocsik Mártát, hogy alkudja le a privatizációs bevételekből a helyi önkormányzatokat megillető összeg egy részét. Mint a Legfelsőbb Bíróság 2003-ban jogerősen megállapította, az ÁPV és a jogásznő között létrejött sikerdíjas szerződés a jó erkölcsbe ütközött, ezért semmis. A pénz visszajár a vagyonkezelőnek. Az ítélet szerint aki a gazdasági-társadalmi átalakulás ellentmondásainak közepette, azokat kihasználva az állami vagyonból az átlagos jövedelmeket messze meghaladó bevételre tesz szert, illetve ilyet juttat, a jó erkölcsbeütköző magatartást tanúsít. Szokai Imrét és az ÁPV Rt. igazgatóságának azokat a tagjait, akik a Tocsikkal történő szerződéskötésre igennel szavaztak, hanyag kezelésért vonta felelősségre a büntetőbíróság. A tanúk között kormányzati szerepet betöltő személyek egész sora szerepelt. Például a Horn által időközben menesztett privatizációs miniszter, Suchman Tamás is.
Ne feledjük, a Tocsik-ügy idején a Bokros-csomag időszakát éltük. Egymást érték a megszorító intézkedések. Bevezették a tandíjat, emelték az adót, a járulékot. Emiatt gondolta Horn Gyula, hogy az önkormányzatoknak járó összegnek is csak a töredékét kell kifizetni. Erről határozatot is hozott az akkori kormány. Tocsiknak s az ő közreműködésével az Arány és az Utilitas Rt.-nek azonban bőven jutott a közpénzből. S noha a bírósági eljárások csak részleges eredményt hoztak, elmondható: a Horn-kormány bukását nem kis részben ez az ügy idézte elő. A pizsamás sztori a hozzá kapcsolódó ellentmondásokkal, tisztázatlan mozzanatokkal egészében a rendszer aljasságát, korruptságát bizonyította a közvélemény előtt. Azt tárta fel, hogy miközben a társadalom tagjainak hétköznapjait helyenként a nyomor, a reménytelennek látszó küzdelem jellemezte, a kormányzati elit dúskált a javakban, s a közelgő választások finanszírozására gyűjtötte a pénzt. Ilyen módon vált a szocialista–szabad demokrata kormányzás szimbólumává 1994 és 1998 között az Alkotmánybíróságon később jórészt megsemmisített Bokros-csomag, a Tocsik-ügy, majd pedig a közbiztonság szinte teljes hiányát jelző leszámolások utolsó esete, a Fenyő-gyilkosság.
A jogbiztonság, a létbiztonság és a közbiztonság a Horn-időszakhoz hasonlóan jelenleg is romokban hever. A jó erkölcs pedig még az akkorinál is nagyobb mértékben hiányzik. A kormánytöbbség csalárd módon szerezte meg a hatalmát. Megszorító intézkedései sokak létét, megélhetését fenyegetik. A kormány közben a szólás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát is korlátozza. Saját polgárai ellen rendőrattakot vezet. Uniós pénzből vízágyút vásárol. A hajdúsági libatenyésztő kisemberekben kellemetlen emlékeket ébresztő egykori vállalkozó szemérmetlenül azt nyilatkozza: azért jó a vízágyú, mert azzal hatékonyan és kíméletesen lehet majd védeni a schengeni határokat az illegális bevándorlóktól. Szó, ami szó: Bajnai Gordon komoly referenciákkal bír, nem lehet véletlen, hogy a Fittelina- és a Nomentana-ügyekből jól ismert Gyurcsány Ferenc éppen őt bízta meg az uniós fejlesztések felügyeletével. Eközben az egészségügyi miniszter önérzetesen utasítja vissza a korrupció gyanúját. Szerinte senki sem képzelheti komolyan, hogy az ő apósának a cége csak azért nem fog a megérdemelt támogatáshoz hozzájutni, mert a családi kapcsolat kimutatható.
Ilyen közegbe robbant be szinte váratlanul, de mégsem véletlenül az ifjú szocialisták esete. A feltörekvő új elit – a hajdani sportminiszter, Gyurcsány Ferenc közvetlen közelében – fantomalapítványok és -egyesületek pályázatai útján szerzett pénzt politikai tevékenységéhez. Hogy ez az ügy mivé növi ki magát, még nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy az eset a kormánytöbbség számára borzasztóan kellemetlen, a társadalom más körében pedig felháborodást okoz. Miközben az alávetettek filléres gondokkal küszködnek, felsőbb körökben nagy a jólét. Talán Nyugat-Európa is őket irigyli.