Slusszpoén Bátorfi Csillától

A S Z T A L I T E N I S Z A világbajnok kínai asztalitenisz-válogatott tegnap 3:0-ra legyőzte az Eb-győztes magyart, ám ezt kivételesen nem bántuk a Körcsarnokban, mert most a földkerekség legjobbjai is csak statiszták lehettek azon a gálán, ahol a világ szeme, de legalábbis a miénk a pályafutását lezáró Bátorfi Csillán volt. Kilencszeres Európa-bajnokunk megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmét.

Fél négy tájban toppan be a Körcsarnokba, és negyedóra múlva máris megy melegíteni, elvégre ezt a gálát nagyon komolyan kell venni. Előbb néhány törzsdöntés, majd pár karkörzés, aztán nekiáll ütögetni Tóth Krisztinával. Amikor végeznek, egy operatőr kedvéért többször is szervál, amúgy „Bátorfisan” jönnek a plafonig feldobott labdák. Negyed ötre befut a kínai különítmény: Csang Ji-nig, Ko Jüe és Li Hsziao-hmia megilletődötten pislog körbe, mert hiába a világranglista első, második és negyedik helyezettjei, ők is tudják, hogy ez az este most nem róluk szól. Szép gesztusként, gyakorlatilag jelképes fellépti összegért vállalták, hogy a magdeburgi csapat Világkupa megnyerése után hazafelé megállnak Budapesten, tisztelegni Bátorfi Csilla előtt.
„Persze hogy izgulok, hiszen nem tudom, mi lesz a pontos program, de remélem, hogy nagyon jó buli sül ki belőle” – mondja az ünnepelt, aki utolsó tétmérkőzését áprilisban játszotta, a Budesligában a Langweid csapatával a Kroppach ellen. „Azt a meccset én is megnyertem, a csapat is győzött, az azonban már korábban eldőlt, hogy elsők lettünk a bajnokságban” – árulja el az újságírók gyűrűjében. S a búcsúval itt a számvetés ideje is: „Azt hiszem, minden sportolónak az a nagy álma, hogy olimpiai és világbajnok legyen, ám asztaliteniszben ezt a kínai hegemónia miatt nehéz megvalósítani. Éppen ezért nincs is bennem keserűség, hogy európaiként nekem sem sikerült. Ha a pályafutásomból a csúcspontokat keresem, akkor két versenyt emelnék ki feltétlenül: az 1986-os prágai Eb-t és a 2000-es olimpiát. Prágában tizenhét évesen tudtam egyéniben Európa-bajnokságot nyerni, s a sydneyi olimpia is csodálatos volt, azzal együtt, hogy Tóth Krisztivel két ponttal maradtunk le a bronzéremről.”
„Óriási megtiszteltetés ez a gála számomra, úgy gondolom, meg sem érdemlem…” – folytatja immár a színpadon, miközben gyanúsan csillognak a szemei. Később egykori játékostársai emlékeznek; Urbán Edittől – akivel 1988-ban, Párizsban nyert Eb-t – megtudjuk például, hogy ők ketten majdnem kijutottak az 1986-os mexikói labdarúgó-vb-re. Merthogy Csilla focizni is kiválóan tud, és annak idején épp a Körcsarnokban egy női tornán a második helyezett csapat tagjai voltak. A győztes nézőként utazhatott a vb-re.
Tegnap világbajnok jött el hozzánk, s a kínai női asztalitenisz-válogatott végül 3:0-ra legyőzte a magyart, de a hangulaton ez sem ronthatott. Bátorfi ezen a mérkőzésen már nem játszott, viszont utána Tóth Krisztinával még egyszer utoljára összeállt egy mókás páros meccsre a horvát színekben versenyző Boros Tamara, valamint egykori társa, Zoran Primorac ellen.
A nap végén pedig Kamuti Jenő főtitkártól átvehette a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérmét, a MOB legmagasabb kitüntetését, ami csak a legnagyobbaknak jár. Bátorfi Csillánál méltó helyen lesz.