Sokkolni fog a jövő évi áramár

Szinte elviselhetetlen mértékű áramáremelés vár a kis- és középvállalkozási szektorra, illetve az intézményekre, ha a kormány jelenlegi terveivel megegyezően jövőre már tisztán piaci alapon kell áramot vásárolniuk.

Általánosságban sokan sokfélét mondtak már arról, mennyit kell majd fizetnünk az áramért január elsejétől, amikor megszűnik a jelenlegi közüzemi rendszer. Lapunk most olyan számításokhoz jutott hozzá, amelyek a regionális árampiaci adatok alapján konkrétan megmutatják, hogy a versenypiacra kényszerülő kisebb gazdasági szervezeteknek, illetve intézményeknek mennyivel nő majd a tarifája, ha a kormány valóban teljesen kivonul az árszabályozásból. A számok, amelyek egybevágnak a Napi Gazdaság tegnapi számában közöltekkel, mellbevágóak: az intézményi és a vállalkozói kör számára átlagosan harminc százalék felett drágul majd a villany.
*
Hogy kinek mennyivel, az nagyban függ a különböző fogyasztók profiljától, ám az átlagos ugrás olyan óriási lehet, hogy az már a nemzetgazdaságra nézve is komoly hátrányokkal jár majd.
Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője szerint a drágulás mindenféleképpen negatívan hat majd a magyar gazdaságra. Szerinte azok a vállalkozások járhatnak a legrosszabbul, amelyek alaptevékenysége erősen energiafüggő.
– Ha a szektor nem lesz képes áthárítani a vevőkre az áremelkedés miatt megugró termelési költségeit, az akár sorozatos csődökhöz, vállalati bukásokhoz is vezethet, s ez direkt módon fékezi le a gazdaságot. A kevésbé energiaigényes vagy jobb piaci pozícióban lévő társaságok képesek lehetnek beépíteni áraikba a drágább energia okozta többletköltséget, de közvetetten ez is lassítja a gazdaságot, hiszen apasztja a fogyasztók vásárlóerejét, rontja az ország versenyképességét, valamint növeli a termelői árszintet és az általános inflációt – nyilatkozta a szakember.
Arra a kérdésre, hogy miért lehet biztosan kijelenteni a jövő évi áremelkedést, viszonylag egyszerű a válasz. Jelen pillanatban az áram ára a magyar közüzemben a hosszú távú áramvásárlási szerződéseknek, illetve a hatósági árképzésnek köszönhetően az önköltségtől függ. Magyarán: a méltányolható hasznot levonva annyit fizetünk érte, amennyibe az előállítása és a szállítása kerül. Jövőre ezzel szemben a kereslet és a kínálat alakítja majd ki a tarifákat, és ennek semmi köze az önköltséghez. Boross Norbert, az Elmű és az Émász kommunikációs igazgatója szerint a régió piaci árait a forráshiánnyal küzdő balkáni térség határozza meg, ahol szavai szerint kis túlzással „bármennyit megadnak az áramért”. Az új villanytörvény alapján a Magyar Villamos Műveknek (MVM) október végéig árverésen kell felkínálnia lekötött kapacitásait, s mivel az aukción nemcsak hazai szereplők indulnak, nyilvánvaló, hogy a magyar árszint is a balkánihoz igazodik majd. Boros szerint ha ez bekövetkezik, valóban lehetséges a harminc-negyven százalékos áremelkedés.
A jövő évtől életbe lépő szabadpiaci modell háromféle fogyasztót különböztet meg. A lakosság és a legkisebb, háromszor huszonöt ampernél nem nagyobb erősségű áramot használó vállalati fogyasztóknak nem kell versenybe szállniuk, s maradhatnak jelenlegi szolgáltatójuknál. Ezt nevezik egyetemes szolgáltatásnak, melynek lényege, hogy itt megmarad az állami kontroll az árképzésben. A második csoportba azok a nagyvállalatok tartoznak, amelyek vannak annyira erősek, hogy képesek legyenek kivédeni az áremelkedést. A harmadik csoportba tartoznak a fent vázolt áremelkedéssel szembesülni kénytelen, gyönge kis- és közepes vállalkozások, illetve a már most is napi anyagi gondokkal küzdő intézmények. A szakemberek szerint az áremelkedés katasztrofális következményeit csak akkor kerülhetnénk el, ha Szlovákiához hasonlóan Magyarország is részben lezárná határait a nemzetközi áramkereskedelem előtt, s ha a vállalkozások és az intézmények számára is fennmaradna az állami ármegállapítás lehetősége átmenetileg.