Stratégiai szinten Budapest és Kijev viszonya

A schengeni határátlépési rendszer január elsejei életbelépésével új kihívással szembesülnek a dinamikusan fejlődő, ma már stratégiainak nevezhető magyar–ukrán kapcsolatok. A szigorítások legalább részbeni enyhítését szolgálja a napokban aláírt kishatárforgalmi megállapodás. Dmitro Tkaccsal, Ukrajnának a kétoldalú viszony javítása felett a kezdetektől bábáskodó nagykövetével erről, a kárpátaljai magyar kisebbség gondjairól, s a vasárnapi választások jelentőségéről beszélgettünk.

Az ukrajnai választási kampány hajrájában írta alá a két külügyminiszter a kishatárforgalmi megállapodást. Mi az oka e sietségnek? Netán nem bíztak abban, hogy megalakul Kijevben az új kormány a schengeni szigorítások január elsejei életbelépéséig?
– Nem kapcsolnám össze ezt a két eseményt. A kishatárforgalomról szóló kormányközi megállapodás előkészítését már az év elején megkezdtük, s mi már vagy egy hónappal ezelőtt készen álltunk az aláírásra, ám a magyar félnek még egyeztetni kellett a szöveget Brüszszellel.
– Számomra úgy tűnik, a magyar fél általában nem állt teljesen készen az aláírásra. Nem világos, hogy a magyar hatóságok miként fogják működtetni ezt a rendszert. Felállítanak például még egy határzárat, mondjuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán, hogy az ilyen papírral érkezők ne utazhassanak tovább az ország belsejébe?
– Ukrán oldalon mintegy 750 ezer embert, benne szinte az egész kárpátaljai magyarságot érint a megállapodás, amelynek értelmében könnyített feltételekkel, 20 euró ellenében akár öt évig érvényes, hat hónapon belül három hónapos magyarországi tartózkodást lehetővé tevő engedélyeket lehet kiállítani a határ menti ötven kilométeres övezetben élők számára. Magyar oldalon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valamennyi jelentősebb városa, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye egy része lesz elérhető a kishatárforgalmi engedéllyel rendelkezőknek.
– Tovább azonban nem utazhatnak…
– Ez a megállapodás alapvetően abból a humánus szempontokat szem előtt tartó megfontolásból született, hogy a határ mentén élők meglátogathassák rokonaikat, vagy adott esetben azok sírjait, ismerőseiket, barátaikat. Egyszóval, minél akadálytalanabb legyen a kapcsolattartás. Az említett kör 70-80 százaléka ebben a sávban él, s mikor a rendszer működéséről beszélünk, ne felejtsük el azt sem, hogy a tárgyalások elején még csak egy 15 kilométeres körzetről volt szó, ami a magyar fél rugalmassága következtében megszületett kompromiszszum értelmében bővült 50 kilométeressé. Természetesen ez csak az első, a schengeni szigorítások enyhítését célzó lépés és a megbeszélések folytatódnak. Így például a 2003-as vízummegállapodás új körülményekhez igazításáról, amit az is indokol, hogy Ukrajna közben megegyezett az Európai Unióval a rendszer egyszerűsítéséről.
– A kishatárforgalmi megállapodás valóban csak részben enyhíti majd a kárpátaljai magyarság számára a határátlépésnél a schengeni szigort, a teljes megoldást azonban a letelepedés nélküli kettős állampolgárság lenne. Egyes magyar politikusok szerint elképzelhető, hogy Ukrajna erről kétoldalúan megállapodhatna Magyarországgal. Reálisnak látja ezt a verziót?
– Nem, mivel Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárságot, s belátható időn belül ezen nem is kívánunk változtatni. Az alkotmány e kitételének módosítása beláthatatlan következményekkel járhatna, s nem a kárpátaljai magyarok miatt. Óvatosan közelítünk tehát minden ilyen felvetéshez, s legfeljebb az ország politikai-gazdasági megerősödése után jöhet esetleg szóba bármiféle változás.
– Schengen azonban Ukrajna szomszédai közül nem csupán Magyarországot, hanem például Szlovákiát és Lengyelországot is érinti. Ennek ellenére nem látni, hogy ezen országok összehangolnák lépéseiket, s közösen tárgyalnának például Ukrajnával…
– Ezt a kérdést nem nekem kell megválaszolnom, de tény, hogy ezen országok közül Magyarország elsőként írt alá velünk kishatárforgalmi megállapodást, Szlovákiával és Lengyelországgal még csak most kezdtük erről a tárgyalásokat. Ez magyarázható követségünk aktivitása mellett azzal is, hogy Budapestet nem kellett különösebben kapacitálni, hiszen mindig is megértette Ukrajna helyét Közép-Európában, s a kétoldalú kapcsolatok fontosságát. Ennek köszönhetően kiválóan alakulnak a két ország gazdasági kapcsolatai, a kereskedelmi forgalom értéke tavaly meghaladta a kétmilliárd dollárt, s az idei év első hat hónapjában már újabb 48 százalékos a növekedés. A befektetések is jól haladnak, a Dunaferrt évekkel ezelőtt megvásárló Donbass Ipari Szövetség teljesíti vállalt kötelezettségeit, Ukrajnában pedig sikerrel vetette meg a lábát az OTP. Szemmel látható az előrelépés a kulturális, a civil szférában. Köszönettel vettük, hogy Budapesten áll nemzeti költőnk, Tarasz Sevcsenko szobra, Ukrajna minden értelemben támogatja a vereckei emlékmű ügyét, s legkésőbb jövő nyárig túl leszünk az avatáson. Túllépve a múlt sérelmein ápoljuk a második világháborúban Ukrajna területén elhunyt magyar katonák emlékét is, rendbe hozzuk a temetőket. Kijev e téren megtette az első lépéseket, amelyeket a Luganszk melletti Brjankában egy emlékmű felállítása követ. Összességében tehát nyugodtan kimondhatjuk, hogy a kapcsolataink stratégiai szintre léptek.
– Maradjunk még egy szóra a kárpátaljai magyar kisebbség problémáinál. E közösséget érzékenyen érinti a diplomák honosítására megadott ukrán határidő közeli lejárta. A magyar oktatóknak is meg kellene ezt tenniük október 31-ig, ami az eljárás hosszadalmas és költséges volta miatt szinte lehetetlen. Veszélybe sodorhatja ez a késés a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működését?
– Minden ukrán felsőoktatási intézmény akkreditálásának elengedhetetlen feltétele egyebek mellett, hogy az oktatók az ország által elismert tudományos fokozattal rendelkezzenek. S mivel e főiskolán vagy másfél tucatnyian Magyarországon szerezték meg e fokozatot, át kell esniük egy átminősítési folyamaton. A két ország kölcsönösen elismeri egymás diplomáit, ám ennek megvan a maga bürokratikus rendje. A beregszásziaknak is Kijevhez kell fordulniuk, s ott megbeszélni ennek a részleteit. Be kell például mutatni a disszertáció referátumának ukrán fordítását. A legfontosabb, hogy keresni kell a megoldást, s nem csak ölbe tett kézzel várni. Ha ez a folyamat elindul, akkor már a követség is tud segíteni, az első lépést azonban a beregszásziaknak kell megtenniük. Ez esetben aligha okozhat problémát maga a határidő. Ahogy a főiskola első lépéseinél segítettem, úgy azt most is megteszem, a beregszászi vezetés helyett azonban nem léphetek.
– A kárpátaljai magyarok életminősége alapvetően függ az ország helyzetétől, a gazdasági-politikai átalakulás sikerétől. Ukrajna ismét parlamenti választások előtt áll. Miként illeszkedik ez a több mint másfél évtizede hol lassabban, hol gyorsabban zajló változásokba?
– Ukrajna számára ma a legfontosabb a politikai stabilitás, amelyet reményeim szerint megteremtenek a vasárnapi választások. A politikai rendszer átalakulása is közelebb kerül ahhoz, hogy egyetlen erő se sajátíthassa ki a hatalmat. Biztos vagyok abban, hogy a választások megfelelnek majd a demokratikus normáknak, nem lesznek csalások, s minden erő elismeri az eredményeket. Mindez biztosíthatja a további töretlen gazdasági fejlődést, hiszen a mutatók a jelenlegi körülmények között is optimizmusra adnak okot, a növekedés hétszázalékos, a külföldi, benne a magyar tőke beáramlása folyamatos.