Sufnituning

A járműépítő szakma és a motorozás szerelmesei világszerte felfigyeltek a Time Machine-nek, vagyis időgépnek elnevezett meghökkentő magyar járműcsodára. A múlt és a jövő furcsa keresztezéséből megszületett, méretét, formáját és a készítéséhez felhasznált anyagokat tekintve is rendhagyó motorkerékpár már számottevő nemzetközi elismerésekben részesült, szülőszobájában, a Sapka Művek műhelyében pedig időközben megálmodták utódjának terveit.

Évszázadok óta foglalkoztatja az álmodozókat az időutazás kérdése, de csak kevesek fantáziáját indította meg annyira, mint a science fiction, vagyis a tudományos-fantasztikus irodalom egyik atyjának tartott Herbert George Wellsét. Az író 1895-ben készült el a The Time Machine, vagyis Az időgép című regényével, amelyet aztán a hatvanas években és 2002-ben is filmre vittek. Előbbi alkotás ihlette meg a fiatal magyar motorépítőt, Sapkát, alias Pákozdi Tamást, aki társaival egy megrendelésnek eleget téve az idén március 23-ra elkészítette saját építésű csodajárművét, a Time Machine-t. Mint meséli, olyan gépet akart létrehozni, amilyenhez fogható eddig sehol a világon nem készült; amely egyszerre tiszteleg Wells emléke előtt, s idézi meg a jövő stílusirányzatait.
A kétkerekű nem sokkal a Dunaharasztiban lévő műhelyből való kigurulását követően részt vett a mainzi motorépítő Európa-bajnokságon (European Championship of Custom Bike Building), szabad stílus kategóriában, amelyet meg is nyert, noha a csapat technikai okokból lekéste a rendezvény kezdetét. A gyorsan jött sikert aztán újabb követte, augusztusban a dél-dakotai Sturgisben tartott világbajnokságon ugyanis százharminc indulóból az ötödik helyezett lett az „időgép”. Sapka – aki érdeklődésünkre a budapesti Ötvenhatosok terén mutatta be művét – azt meséli, a járgánynak azóta csodájára jár a világ, a legnagyobb motorépítő cégek is mindent megtudtak róla. A három méter hosszú, háromszáz kilogramm tömegű motor persze nemcsak a szakértők érdeklődését kelti fel, a téren is percek alatt tucatnyi járókelő kezdi tanulmányozni a járművet, sőt a végén még egy fotós szakkör diákjai is befutnak, végre akad jó téma számukra.
A Time Machine-t kizárólag magyar kezek építették, az alkatrészek azonban a világ legkülönbözőbb pontjairól származnak, a váltó például japán, a sárhányó orosz, az első lámpa egy 1925-ös olasz Carello Fratelli-, a hátsó pedig egy 1922-es angol Blackburn-gyártmány. A motor talán leglátványosabb részei a luxuslovaskocsi-gyártás alapanyagából, a magyar kőrisből készült küllők, amelyeket elegáns rézgyűrűk rögzítenek a húszcolos felnihez. Az aszfalt és a műalkotás közötti kapcsolatot klasszikus mintázatú Firestone-gumik biztosítják.
Volt olyan – meséli Pákozdi Tamás –, hogy rajta s építőtársán, Szilvási Istvánon kívül még tízen–tizenöten, rokonok, barátok dolgoztak egyszerre a motoron, ami így is csak fél év alatt készült el. A jármű szíve egy veterán Harley Davidson-blokk, teljesítménye nagyjából megfelel a klasszikus márka ezerkétszáz köbcentis kiadásáénak. A dugattyúk egy hegyikristállyal ékesített berántókar révén mozgathatók meg, ám a mély, tekintélyes motorhang csak ritkán zúg fel, elvégre a Time Machine sokkal inkább iparművészeti alkotás, mintsem praktikus kétkerekű közlekedési eszköz. A gép egy magyar befektető ötlete és pénze révén valósulhatott meg, de a kivitelezésben Sapkáék szabad kezet kaptak, így ölthettek testet ebben a formában a régi álmok. Az építők persze már tesztelték, mit tud a motor az aszfalton, ám bármilyen meglepő, tulajdonosa még sosem lovagolta meg.
Távolról nézve nem könnyű megállapítani a jármű anyagát, hiszen bordóba hajló sötét színe s hajlékony vonalvezetése miatt úgy fest, mintha teljes egészében fából lenne kifaragva, ami persze nem igaz. Ránézésre egyszerre elegáns és félelmetes. A motor értékét sem egyszerű meghatározni, Sapka húsz- és harmincmillió forint közöttire becsüli abból kiindulva, hogy kiutaztatása előtt a biztosító nyolcvanezer euróra taksálta.
A siker újabb álmok szövögetésére ösztönözte az egyébként is motorépítéssel, átalakításokkal foglalkozó Sapka Művek csapatát, így a tervezőasztalon már megszületett a méltó utód, a Time Machine Evolution, amelynek életre keltéséhez már csak egy körülbelül tizenötmillió forintot nélkülözni tudó befektetőre lenne szükség. A motorblokk már adott, hiszen a szerkezet volt a megnyert nemzetközi megmérettetés jutalma. Tudni lehet azt is, hogy a százharminc lóerős új masina – szemben a múlt előtt tisztelgő előd bonyolultabb indítási rendszerével – mágneskártya segítségével kel majd életre a legújabb BMW-khez hasonlóan.
Mivel nem egyszerűen motorépítésről, hanem művészetről van szó, az építők nem gondolkodnak sorozatgyártásban, különben sem lenne egyszerű az alkatrészek pótlása. Igaz, az utángyártás hatalmas üzlet, az ezzel foglalkozó cégek csak tavaly egymilliárd-százmillió dolláros forgalmat bonyolítottak.
A járműépítés, -fejlesztés vagy akár önmagában véve a motorozás nem olcsó hobbi, a piac azonban erősödik, a szakértő közösség tagjai pedig egyre közelebb kerülnek a sajátos kultúra magyarországi meghonosításához. A Time Machine jelentősége a sikerek mellett abban is rejlik, hogy a sufnituning nagy hazai hagyományaira alapozva itthon is népszerűbbé teheti a művészi járműépítés nyugaton elismert műfaját. A járműről két jelző mindazonáltal addig is leírható: tudományos, fantasztikus.