Telefon „fentről”

Szilvásy György lerázva magáról minden vádat, tükörsima teflonarccal tűrte, hogy parlamenti biztosok tartsák felelősnek öt ember tavaly augusztus 20-i haláláért. Rezzenéstelen kígyószemekkel viselte el, hogy egy milliárdos adócsalással és csempészéssel megvádolt alapítvánnyal hozzák kapcsolatba a testvéreit. Egy lajhár nyugalmával tette túl magát azon, hogy kiebrudalták a kancellária bársonyszékéből, és könnyen napirendre tért afelett is, hogy nem volt képes bekebelezni a katonai és a polgári titkosszolgálatokat.
Szilvásy Györgynél azonban mostanában mintha betelt volna a pohár. Odáig persze nem jutott, hogy ufológiai és ezoterikus előrejelzéseket készítsen egy elképzelt kormányzati jósda számára, mint a már említett bűnügybe keveredett alapítvány által egykor támogatott testvére, de az már igazán meghökkentő volt, hogy hirtelen felindulásból fölmentette a pozíciójából szinte az összes vezetőt a Nemzetbiztonsági Hivatalnál.
Amikor meg „kezd eluralkodni az országban a fasizmus”, és közeledik október 23., a nyilvánosan zsidózó Zuschlag bandájának feje fölött pedig összecsapnak a hullámok, egyszer csak telefonon fenyegeti meg az egyik volt munkatársát, aki kitálalja régi ügyeit.
Topolánszky Ákos ugyanis – aki a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkáraként dolgozott együtt Szilvásyval, a tárca egykori közigazgatási államtitkárával, Gyurcsány Ferenc kérészéletű sportminisztersége idején – nem átallott azt mondani egy interjúban a Zuschlag-ügy kapcsán, hogy ő is találkozott nehezen megtagadható kérésekkel, amikor a támogatásokról kellett dönteni. A HVG-nek adott interjújában a volt helyettes államtitkár arra is utalt, Szilvásy György bevezette „a közigazgatási double checking”, a kettős ellenőrzés rendszerét. Szerinte ekkor jött létre a szaktárcánál a pályázati pénzek elosztásának „előzsűrije”, amit Szilvásy György legközelebbi munkatársai, a kommunista ifjúsági és úttörőszövetség egykori funkcionáriusai végeztek.
Topolánszky állítása szerint az interjú megjelenése után a tárca nélküli miniszter „a hivatalos vonalán, és hivatalos minőségében” felhívta őt és közölte: ha nem vonja vissza állításait, akkor közleményt ad ki arról, hogy Zuschlagékhoz hasonlóan ő is egy alapítványon keresztül próbált megszerezni bűnös módon közpénzeket. Szilvásy természetesen cáfolta az egykori helyettes államtitkár által mondottakat, de mit tehetett mást, ha már beomlott fölötte a tető.
Ezek után mindenesetre két magyarázat lehetséges. Topolánszky hazudik, és előre menekül, vagyis megpróbálja elfedni korábbi lenyúlásait. Vagy a titokminiszter nem mond igazat, és újraéledtek a már elfeledettnek hitt „vörös telefonok”. A harminc fölöttiek talán még emlékeznek ezekre a telefonokra.
Ezek voltak azok a készülékek, amelyeken az elvtársak szóltak le a központi bizottságból, hogy eddig, és ne tovább. Ezek voltak azok a telefonok, amelyeken valamikor Lendvai Ildikó szólt le a Nemzeti Színházba, hogy Sütő András darabját a lezajlott próbafolyamat ellenére sem szabad bemutatni. Ezek voltak azok a telefonok, amelyeken az MSZMP agitprop. osztályának parancsa érkezett, hogy egy újságban mi közölhető, és mi nem, ezek voltak azok a telefonok, amelyek „fentről” utasítást adtak, fenyegettek, zaklattak, kineveztek, kirúgattak.
Topolánszkyt és a „vörös telefonok” feléledését látszik igazolni a HVG tegnapi írása is. Ebből kiderül, az interjú megjelenése után a titokminiszter sajtótitkára telefonon nehezményezte, hogy anélkül jelentették meg a cikket, hogy előzőleg velük konzultáltak volna. A cikk szerzőjét a mobiltelefonján hívták, pedig ezt a számot nem adta meg Szilvásyéknak. Ez azonban nem lehetett akadály. A hívás „fentről” érkezett.