Újság

– Jó napot! Megérkezett a Színházi Élet?
– Micsoda, kérem?
– Talán rosszul méltóztatik hallani? A friss Színházi Életet keresem.
– Mi a fene az a Színházi Élet? Tréfálni tetszik?
– Dehogy! Egy újságárussal miért tréfálna bárki is?
– Azt én is szeretném tudni. Tegnap például kértek tőlem egy lapát Szabad Földet. Úgy látszik, hidegfront van.
– Soha nem szoktam tréfálni, kifejezetten búval bélelt, sótlan embernek tartanak, de ez most nem tartozik ide.
– Semmi baj! Keresse fel az idegorvosát, és tőle kérjen Színházi Életet! Megegyeztünk?
– Nézze, mint tudományos ember egész életemben a mágneses mezők természetével foglalkoztam, ott pedig nincs helye a tréfának, nekem elhiheti. Kapok végre Színházi Életet?
– Nincs! Érti? Nincs! Vigyen Magyar Nemzetet vagy Népszabadságot, nekem mindegy.
– Ezekről soha nem hallottam. Egyébként se politizálok, árt a gyomorfekélyemnek. Netán elfogyott a Színházi Élet?
– Tudja mit, elfogyott. Az előbb vitték el az utolsót.
– Ó, milyen balszerencse. Ki van a címlapon?
– Tessék engem békén hagyni! Újságos vagyok, nem ápoló.
– Az az érzésem, hogy Erdélyi Micit tették a címlapra. Arra se emlékszik, hogy nő volt vagy férfi?
– Megmondom, ha utána békésen hazamegy. Megígéri? Legyen magának sátoros ünnep, nő van a címlapon.
– Na, látja! Biztos, hogy az Erdélyi Mici! Megérdemelte, hogy címlapot kapjon, ugyanis most mutatták be az új filmjét. Hallatlan siker. Megjegyzem, már a Péntek Réziben is felejthetetlen volt! Kicsit beleszerettem, pedig a százharmincharmadik évemet taposom.
– Hohó, ezt nevezem! Jól tartja magát a bácsi. Gyakran tetszik moziba járni?
– Sajnos egyre ritkábban, pedig rajongok a filmekért! Más hegedül, bélyeget gyűjt, gombászni jár. A Bodográfba szoktam jegyet váltani, bár a Royal Apollóhoz közelebb lakom, de ott nagyon recsegnek a székek. Az Ungerleiderben pedig lábszag van.
– Érdekes, egyiket se ismerem. Merre tetszik lakni?
– Itt a Szegényház téren bérelek lakást, közvetlenül a kisdedóvó-képezde mellett. Gyalog pár perc a villanyosmegálló. Csak az a baj, hogy a házmesterünk úgy iszik, mint a kefekötő. Szó szerint rum kering az ereiben. Van rá remény, hogy holnapig kap Színházi Életet?
– Nem hiszem. Sőt, kizárt.
– Mindegy. Legfeljebb majd beülök a Schulzba, és ott elolvasom.
– Hová tetszik beülni?
– A Schulz kávéházba. Az első világháború kitörése óta oda járok. Ott a legjobb a kapucíner. Mit szól Az Újság elkobzásához?
– A micsodához?
– Hol él maga? Leközölték Beniczky Ödön volt belügyminiszternek a Somogyi-Bacsó gyilkosság ügyében tett vallomását. A lapot betiltották. És még ezt nevezik jogállamnak. Magától nem vitték el a detektívek Az Újság példányait?
– Nem is kaptam belőle. A lapról se hallottam.
– Bizony, a cenzúra soha nem vezet jóra. Földindulás lesz belőle.
– Nekem mondja? Az átkosban nőttem fel, a jó öreg szocializmusban. Úttörő is voltam.
– Nahát, már nincs szocializmus? Eltörölték? Látja, fiatalember, nem kell elkeseredni, egyszer minden jóra fordul.
– Igen? Jóra fordul? Na, akkor most vágtasson a bácsi a Schulzba, amíg szépen mondom!