Utolsó transzport

Mi a különbség a tigris és az elefánt között? Egy új magyar kormányrendelet szerint az, hogy az előző szerepelhet cirkuszban, az utóbbi nem. A törvénycikkely a letűnt korok hangulatát őrző mutatványosok eltűnését sietteti, egyben évszázados családregények végét is jelentheti.

Szandra, mutasd meg, mit tudsz! – emeli fel a hangját Richter József, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója Pápán, egy autóparkoló mellett felállított sátorban. Szandra az ormányát előrenyújtogatja. Nem mintha félnék, de hátrébb lépek annak ellenére, hogy az állat egyik első lába vastag lánccal ki van kötve. Szandra produkálja magát, elefántul beszélni kezd.
– Keksz kellene neki – mondja a cirkuszigazgató, mintha értené e „beszédet”. Szemével a földön keresgél, zsömledarabok mindenfelé. Szandrát azonban már nem érdekli az evés, sokkal inkább a férfi, aki a hátán ül, és egy hatalmas kefével vakargatja a bőrét. Ő Kocsi Gyuri. Ötvenöt éves, kőműves. Három éve gondoz állatokat a cirkuszban havi kilencvenezerért.
Szépnek kell lennie, nemsokára kezdődik az előadás. A tevék karámban legelésznek, a lovak bokszokban várják a fellépést, az előbb már őket is letisztogatták. Az egyik fehéret egy szlovák férfi csutakolja, hiába. Az állat annyira megizzadt – mindennap húsz kilométert futtatják őket –, hogy a barna izzadságfolt minden erőfeszítése ellenére ott marad a jobb első lábánál. A sátor hátsó bejáratánál egy fehérre festett arcú bohóc hegedül, egy lakókocsi előtt egy szintén bohócnak maszkírozott kisfiú bóklászik. Megszólítom, nem válaszol. Megismétlem a kérdést, hátha nem hallotta. Egy fiatal nő hajol ki a lakókocsi ajtaján. Kiderül, hogy olaszok, a kisfia, Paolo négyéves, ő is fellép a híres kutyarevüben, amelyet a férjével és harminc kutyával adnak elő nemsokára. Elnézést kér, mert épp festi magát.
Nagy Kriszta énekesnő eredetileg szociálpedagógus. Ő már készen van, teljes pompában álldogál a füvön. Amerikában dolgozott két évig, március óta lép fel Richter József cirkuszában. Elégedett, bár a pénz sokkal kevesebb, mint korábban, de van egy lakókocsija.
– Eddig egy bőröndbe volt csomagolva az egész életem. Mindennap utaztunk, már nagyon untam.
Amikor kiderül, hogy az állatok miatt vagyok itt, elmondja, mit gondol a dologról. Társa lóidomár, sokat beszélgettek a témáról.
– Szerintem az új állatvédelmi törvény túlzás – véli Kriszta. – Csak akkor megy a közös munka az állattal, ha érzi az idomár részéről a szeretetet. Nálunk különben sokkal jobban vannak tartva, mint egyes helyeken a kutyák.
Lehet. Ha legalábbis Che Guevarára gondolok, vagyis arra a kutyára, amelyet egy augusztusi vasárnap délután dobott ki S. Andrásné budapesti, Teve utcai lakos egyéb tárgyak kíséretében az ablakon – akkor mindenképp. A kutyust az egyik szomszéd bevitte a Lehel úti állatkórházba, ahol nem látták el, majd az állatorvosi egyetemre, ahol szintén elutasították. Che Guevara elpusztult. Az eset annyira felháborította az állatvédőket, hogy szeptember 30-án tüntetést szerveztek a helyszínen, sőt létrejött az Első Országos Állatvédelmi Kerekasztal.
A kerekasztal egy új kezdeményezés, amelynek alapja a lobbitevékenységről szóló törvény. (Korábban nem volt lehetőség jogilag szabályozott lobbitevékenység végzésére hazánkban.) „A lobbi olyan lehetőség, amely az eddigi egyeztetések, fórumok és viták végeláthatatlan és a legtöbbször sajnos eredménytelen sora helyett a tettek mezejére lép. A lobbitevékenység az egyéb érdekérvényesítési csatornák mellett és nem helyett, azokkal együttműködve lehet valóban sikeres” – fejti ki Akszentievics Györgyi lobbista a honlapján.
Bár az új cirkuszrendelethez nem is nagyon kellett lobbizni. A kormányrendelet, amely az állatvédelmi törvény egyik végrehajtási rendelete, lényegében terelés, mint azt Czirák Zoltán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezető tanácsosa magyarázza. Terelés abban az értelemben, hogy a háziasított állatok, mint a kutya, macska, ló, szamár, galamb, marha, juh, kecske, lúd, kacsa vagy éppen a vadászgörény tartása egyszerűsödött, nem kell hozzá engedély, míg a többi állat tartása engedélyköteles. Érdekes, hogy elefántot, majmot, orrszarvút betanítani és szerepeltetni ezután nem lehet, bár ha már van a menazsériában, akkor az állat még dolgozhat. A többi vadon élő állat (például oroszlán, tigris, medve, krokodil) azonban szerepelhet, de csak akkor, ha fogságban született. Ezeknek az állatoknak a tartását szigorú engedélyekhez kötik.
Az állat, tartozzon akár a háziasított vagy a vadon élő kategóriába, naponta két előadáson léphet fel, és a szereplések között legalább két óra pihenőidő jár a számára. Ingerekben gazdag életteret kell biztosítani neki, tilos kikötni, és nem szállítható azon a járművön, amelynek a tetején hangszóróból szól az előadás reklámja.
E tiltás előzményeihez tartozik egy eset, amely kiváltotta az állatvédők haragját. Történt ugyanis, hogy az R-Go zenekar tevéket és oroszlánokat akart szerepeltetni a jubileumi koncertjén. A Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora, Szilágyi István azonban arra figyelmeztetett, hogy az óriási hangerő, a különleges fények és effektek kiszámíthatatlanná teszik az állatokat. A koncert próbáján baleset történt. A kölyökoroszlánra olyannyira nagy hatással voltak az erős hangeffektusok és fények, hogy ijedtében megmarta az egyik R-Go-énekesnő kezét. Az állatokat a történtek után elszállították, a Fehérkereszt pedig kérvényezte az új állatvédelmi törvényt. Ez év augusztusában érvényesítették is a 222/2007. számú kormányrendeletet, amely szabályozza a cirkuszi állatok szerepeltetését.
*
– Üdvözöljük a kormányrendeletet, bár nehezményezzük, hogy megalkotása hat évig tartott. Kételyeink azonban vannak – mondja Szilágyi István. – Kérdés, lesz-e elegendő szakember és pénz a cirkuszi menazsériához tartozó állatok ellenőrzésére. Olvasatunkban a rendelkezés elméletileg képes kiszűrni a Magyarországon nem honos vagy nem háziasított állatok tartásával kapcsolatos szabálytalanságokat, mert a működési engedély kiadása jól szabályozott. Probléma lehet azonban, hogy mivel a vándorcirkuszok bevétele egyre kisebb, nem lesz miből finanszírozniuk a szigorúbb állatvédelmi előírások betartását.
Ugyanezt mondja Richter József is.
– Bár nem emelkedett hatályra, csak ajánlás volt eddig az állatvédelmi törvény, mi mégis betartottuk. A lovak nálunk hét éve bokszokban vannak, az elefánt és a tevék is elektromos karámban szabadon legelnek. Azt szeretnénk, hogy legyen egy anyagi keret, egy bizonyos összeg, amelyet az a cirkuszigazgató kapna meg, aki az új feltételeket nem tudja saját erőből biztosítani. A Magyar Nemzeti Cirkusznak van ugyan téli szállása, de mi vagyunk az egyetlenek Magyarországon, akik ezzel rendelkeznek. Azonban nálunk is korszerűsíteni kellene az istállót.
A cirkuszigazgató úgy véli, egy jó cirkusznál az állatoknak jobb helyük van, mint némely állatkertben. Richter Józsefnek van rálátása a dolgokra, mivel a világ számos nagy cirkuszában megfordult. Régi mutatványosdinasztia az övék, a feljegyzések szerint már 1812-ben fellépett a család a Brandenburgi kapunál. Az biztos, hogy szülei és azok testvérei artisták voltak, akik levegőszámokkal léptek fel saját cirkuszukban, amíg az állam 1950-ben nem államosította a magán-utazócirkuszokat. A családnak semmije nem maradt, még az egy szem motorbiciklijüket is elvették. A lakókocsit hagyták meg csupán, amelyet lovak húztak, azzal járták a falvakat. 1956-ban, a forradalom előtt azonban némileg összeszedte magát a család, olyannyira, hogy elkészíttették első kétszáz személyes cirkuszsátrukat. 1960-ban megvették első elefántjukat is, Jubile-t – 120 ezer forintért. 1965-ben az állami cirkusz leszerződtette a számaikat, többek között az akkor tizennégy éves Richter Józsit is, aki édesanyjával szerepelt egy kézegyensúlyozó számban. Majd a Szeged Cirkusszal kiküldték őket Jugoszláviába, és ezzel megkezdődött világ körüli utazásuk. Jártak Bulgáriában, az NDK-ban, Iránban, a Szovjetunióban, Németországban, a skandináv államokban, Angliában és Amerikában is.
– Világszámokat mutattunk be – emlékezik a cirkuszigazgató. – Akkor már három elefántunk volt, az egyik családtag tevéket hozott. Szandrát Németországban vettük. Ő az utolsó transzporttal jött be, amely legálisan érkezett Indiából harminc évvel ezelőtt.
Richter József tizenhárom éve rendelkezik saját cirkusszal. Azóta, amióta világhírű artistaszámai már nehézséget okoznak számára. De még ma is zenél, és ha kell, idomít. Jelenleg a Magyar Nemzeti Cirkusznak száz állata van, Európa legnagyobb kutyarevüje náluk lép fel, Paolo szüleinek idomításában. Van négy tevéjük, két zebrájuk, harminc lovuk és egy indiai elefántjuk, Szandra.
– Sokan tévhitben élnek. Azt gondolják, a cirkuszokban kínozzák az állatokat. Pedig egy jó idomár játékosan tanít. Erőszakkal egy öttonnás elefántot nem lehet rábírni, hogy a két lábát emelje föl. Az elefánt nem felejt. Hozzánk a szülő a gyerekkel, a nagypapával és a nagymamával jön el. Három generáció, amely élvezi a cirkuszt – mondja Richter József, aki a tradicionális cirkuszra esküszik. Akárcsak Süle Márton. Őt a jegypénztárnál szólítom meg.
– Mennyi mindent látnak a gyerekek a tévében, ami rossz nekik. Miért pont a cirkusztól kellene őket megóvni? Három- és ötéves fiaim vannak, elvittük őket az orosz cirkusz előadására. Hiába voltak ott artisták, a legjobbak, csak az állatok érdekelték őket. A fókák különösen. A cirkusz csak az állatoktól az, ami, különben olyan, mint egy színházi előadás.
– Azzal a vízilóval a szüleim dolgoztak – mutat egy fekete-fehér képre Eötvös György, a Magyar Cirkusz és Varieté Kht. művészeti vezetője budapesti, Andrássy úti irodájában. – Az állatkert hívta fel a figyelmüket arra a kis vízilóra a hatvanas években, amely kézből elfogadta az almát. Ő volt Kicsi. Az én számom az volt, hogy bedugtam a szájába a fejemet, és a hátán szaltót ugrottam.
Bizonyára nem mindennapi látvány lehetett az sem, amikor a kis György pórázon sétáltatta Kicsit a nyolcvanas években a Városligetben.
Az ő családjuk is megrokkant az államosítások idején. Édesapjáék tizenhárman voltak testvérek, édesanyjáék heten. Ők is elölről kezdtek mindent. Eötvös György húszévesen szaltózott, harmincévesen már tartóember volt. Huszonnyolc éven keresztül mutatta be akrobataszámát, amellyel az egész világot bejárta.
A Magyar Cirkusz és Varieté Kht. ma Kelet-Európa legnagyobb cirkusza. Évente három nagy programjuk van. Hozzájuk tartozik a legberendezettebb akrobata-próbaterem. Ez év szeptember elsejétől pedig az akrobataképzésért is ők felelnek, de bohócok is tanulnak náluk.
– A cirkusz nem színház. Egy számunk van általában, azzal járjuk a világot. Nem vagyunk képesek megújulni úgy, mint a színészek.
Persze akad olyan cirkusz a világ porondján, amely erről másképp vélekedik. A Cirque du Soleil magyarul azt jelenti: a Nap Cirkusza. Ez egy montreali székhelyű cirkusz. Náluk nincsenek állatszámok és bohócok, csak mozgásművészek és akrobaták. A cirkuszt 1984-ben Guy Laliberté és Daniel Gauthier alapította. Ma több mint háromezer alkalmazottjuk van (míg a Magyar Nemzeti Cirkusznak nyolcvan). A Delírium című műsoruk, amely október végén Magyarországon is látható lesz, az egyensúly kereséséről szól. Az biztos, hogy akrobatáik igen tehetségesek. Nemrég hárman közülük Torontóban, az 553 méter magas CN-toronyban négyperces előadást mutattak be. Ez minden idők legmagasabban bemutatott akrobata-előadása volt.
Fellépésük itthon is szuperprodukciónak ígérkezik, amelyre Richter József csak annyit mond, ez már nem is cirkusz.
– A feleségem német, és mindkét testvére nagy utazó cirkuszokkal rendelkezik hazájában. Az egyik sógorom esküdött a Cirque du Soleil-féle stílusra, hogy állatok nélkül is lehet jó cirkuszt csinálni. Most rájött, nem lehet, mert azt a fajta cirkuszt a közönség nem igényli. Akkor inkább elmegy a varietébe, a lokálba vagy a színházba – véli Richter.
Ma a Fővárosi Nagycirkusznak, amely a Magyar Cirkusz és Varieté Kht. része, sincsenek állatai. Ha mégis láthatunk a porondon állatos számokat, azok külföldi produkciók.
Csehország kivételével még mindegyik külföldi cirkuszban felléphetnek állatok. Hollandiában azonban nagymacskákat és majmokat nem birtokolhat magánember, valamint cirkusz sem, és Angliában is kitiltották az elefántokat és a majmokat a porondról.
Vannak olyan állatos számok, amelyek egyértelműen állatkínzásnak minősülnek. Ilyen például a Balkánon elterjedt medvetáncoltatás. Bulgáriában ezt azonnal betiltották, amikor az ország az Európai Unió tagja lett. Nem csoda: az állatokat zeneszó közben tüzes vasra állították, hogy kapkodják a lábukat, így szoktatva őket arra, hogy később ugyanarra a zenére mindig táncoljanak. Az utolsó 25 egykori táncos medve most a dél-bulgáriai Rila hegységben, egy 12 hektáros parkban él, amelyet a Négy Mancs Alapítvány és a filmsztárból állatvédelmi aktivistává lett Brigitte Bardot hozott létre. A volt tulajdonosok segélyt kaptak traktor vagy juhnyáj vásárlásához. (Ha az unió bővítése töretlen lesz, a következő feladat a szerbiai medvetáncoltatás felszámolása.)
Más kérdés, miként lehet érvényt szerezni az állatkínzást tiltó jogszabályoknak. Az első állatvédelmi törvényt 1770-ben az angol parlament hozta. A mi állatvédelmi törvényünk még uniós tagságunk előtt, 1998-ban született. Ehhez kapcsolódik a büntető törvénykönyv módosítása 2004-ben. Azóta bűncselekménynek minősül, ha „valaki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy azzal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza”.
Magyarországon mindeddig a fenti bűncselekményért nem ítéltek el senkit, bár felfüggesztett börtönbüntetést több esetben kiszabtak.
– Évek óta hangoztatjuk, hogy szükség lenne Gepárd csoportra az állatkínzók leleplezéséhez is. (A Gepárd csoport a lakásmaffia ellen és a lopott autók felkutatására alakult tíz éve – K. E.) Ez a csoport szakemberekből állna. Amíg egy ügyet úgy vizsgálnak ki, hogy előtte felhívják az állattulajdonost, addig nincs esélyünk – mondja Szilágyi István.
A Fehérkereszt Állatvédő Ligának létezik egy alapítványa, amely ingyenes állatvédelmi információs és jogsegélyszolgálatot működtet hat éve. A megnövekedett lakossági igények miatt 2003-tól állatvédelmi információs iroda is létezik, szintén jogsegélyszolgálattal.
Míg itthon senki nem ült börtönben állatkínzás miatt, addig Los Angelesben nem is oly régen három év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy férfit, aki légpuskával belelőtt a saját kutyájába. Az 53 éves William Craig Howard nem tarthat a jövőben kutyát, és szabadulása után speciális nevelő tanfolyamon kell majd részt vennie. A kutyában 13 friss és 26 korábbi lövedéket találtak, hallójáratából pedig egy barackmagot távolítottak el. Az állatot elkobozták, és azóta már örökbe is fogadták az állatvédőktől.
Nagy kérdés, hogy a cirkuszi fellépést milyen alapon lehet egy kalap alá venni az ilyen esetekkel.
– Az állatvédők ne csak a cirkusztól védjék az állatokat, hanem a bikaviadaloktól vagy a hollywoodi filmekben való szerepléstől is, ahol a lovak elesnek. De azt is érdemes lenne megnézni, hogyan idomítják a kutyákat a rendőrségen – ajánlja Richter.
Míg mindezt írom, a Magyar Nemzeti Cirkuszban folyik az előadás. Talán épp a nyolcéves Richter Kevin áll a porondon két kicsi pónijával, vagy a négyéves Paolo szüleivel és a harminc kutyával. Esetleg Robert Stipka lovai szerepelnek, vagy Richter József menye, Kevin anyja, Edith Falco lóg a csilláron. De az is lehet, hogy Szandra nyújtogatja az ormányát, közben hangosan kiált. Az ostor csattog, igaz, sohasem az állat bőrén, csupán mellette. Állatok a cirkuszban. Ki tudja, meddig?