A parlament kulturális és sajtóbizottságának elnöke, Halász János a tisztújító közgyűlésen elmondott köszöntőjében kifejtette, hogy a Magyar Írószövetséget az egyik legjelentősebb civil szervezetnek tartja, az irodalmat pedig a magyar lélek leghitelesebb hordozójának. Az irodalom három fő megnyilvánulási területe szerinte a reprezentatív szervezetek, a folyóiratok és a könyvkiadás, mindenekelőtt a kisebb műhelyek, hiszen azok adják ki az élő irodalom nyolcvan százalékát. Hangsúlyozta, a mindenkori magyar kormány erkölcsi kötelessége, hogy az élő irodalmat ne szolgáltassa ki a pénz uralmának. Mezey Katalin felháborodva fejtette ki, hogy a világ legtöbb táján az állam – Magyarországgal ellentétben – közvetlenül támogatja a kortárs magyar irodalom könyvtárakba juttatását is.
Az eseménydús napnak voltak ironikus pillanatai, például amikor Szentmártoni János a fiatal írók életének tragikomikus pillanatait ismertette. A nap érzelmi csúcspontja a szűnni nem akaró vastaps volt, amellyel a tagság a korábbi elnöknek, Kalász Mártonnak megköszönte az írószervezet élén eltöltött hatéves munkát. Őt Jókai Anna javaslatára az írószövetség örökös tagjának választották. Egyetlen elnököt sem ért annyi méltatlan támadás, mint Kalász Mártont, aki példátlan erkölcsi erővel állt helyt posztján – mondotta el beszédében L. Simon László, az írószövetség titkára, kinek újraválasztásáról vagy utódlásáról a következő elnökségi ülés dönt. A vezetőség, az elnök, a választmány, a felügyelőbizottság, a tagság és a székházi dolgozók fegyelmezett hűségének, a támogató nagylelkűségének köszönhető, hogy a szövetség ma is létezik. Felháborítónak tartotta, hogy a három esztendővel ezelőtt is minimálisnak számító évi húszmilliós támogatás tavaly hatmillióra csökkent. Hogy a Bajza utcai székházból idén nem tették ki az utcára a legnagyobb írószervezetet, annak köszönhető, hogy Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter idején a tárca 2011-ig bérbe vette a székházat a szövetség számára. Csontos János költő előadásában a szellem papjainak nevezte írótársait. Felidézte az írók szerepét az 1956-os forradalomban, s hogy ez a szellemiség élt tovább 1986-ban, az emlékezetes, forró hangulatú közgyűlésen, amely már a rendszerváltozás felé mutatott. Tavaly pedig, az október 23-i békés megemlékezés szétverése ellen az elsők között tiltakozott a Magyar Írószövetség.
Sebeők János író javaslatára az írószövetség tisztújító közgyűlése megszavazta, hogy csatlakozva a magyar politikai közösség és a magyar, illetve a nemzetközi diplomácia álláspontjához, felszólítja a szlovák parlamentet a Benes-dekrétumokat újraszentesítő többségi parlamenti döntés haladéktalan visszavonására. A kollektív bűnösség gondolata az európai uniós eszmeiségbe semmiképp sem illeszthető bele. Az írószövetség a magyar–szlovák megbékélés híve, ezért a leghatározottabban tiltakozik a történelmi sebeket ismételten feltépő szlovák parlamenti döntés ellen. A szövetség Mezey Katalin javaslatára alapszabályába foglalta többek között, hogy vállalja a folytonosságot a két világháború között sokáig eredményesen működő Írók Gazdasági Egyesülésével (IGE), mintegy cáfolva azt a közkeletű hamis vádat, hogy a Magyar Írószövetség kommunista találmány. Kiss Gy. Csaba előadásában kimondta: szeretne úgy megszabadulni a múlt örökségétől, ahogyan a németek, a szlovákok, s újabban a lengyelek is próbálják, akik nyilvánosságra hozták az egykori besúgók listáját.
A legfontosabb feladatokról a három évre megválasztott elnök, Vasy Géza elmondta: segíteni kell „az irodalom túlélését” a jelenlegi nehéz időkben. Felidézte a herderi jóslatot a kis népek megsemmisüléséről, hangsúlyozván: a nemzetet megtartó legfontosabb erő a nyelv és annak legtartósabb foglalata, a szépirodalom.
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
