Könnyű az a kérdés, amelyikre tudjuk a választ. E tekintetben tehát eldönthetetlen, hogy a „van-e egy kagylónak lába vagy a gombának gyökere” a nehéz vagy a könnyű kérdések kategóriájába tartozik. Kell-e ezt egyáltalán tanulnia egy mai gyermeknek? De lehet más szempontból is vizsgálni az új televíziós vetélkedőt, például hogy nem rombolja-e a felnőtt-gyermek viszonyt. A műsor végén ugyanis a vesztes játékosnak, a felnőttnek fennhangon el kell ismernie, nem okosabb, mint egy ötödikes. Elvérzett már a gyermekekkel szembeni vetélkedésben sok tanult ember, közöttük pedagógus is. Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke több helyen is nyilatkozta, hogy a játék veszélyes mintát nyújt, mert a fiatal, tizenegy év alatti nézőket abba az illúzióba ringatja, többet tudnak, mint a felnőttek, ami egyrészt rosszul hathat az iskolai tanár-diák együttműködésre, másrészt a gyerekekben azt rögzítheti, hogy egyenrangúak a felnőttekkel. Vele szemben Ranschburg Jenő pszichológus úgy vélte, a műsor inkább azzal szembesít, hogy mennyi felesleges tudást ad a jelenlegi oktatási rendszer. A gyerekek szemében pedig, mint mondta, nem feltétlenül megalázó a felnőttek tudatlanságának beismerése, sőt: ez akár több elismerést is kiválthat, mint a tudás látszatának a fenntartása.
Viták ide vagy oda, az Okosabb vagy, mint egy 5.-es? (eredeti címe: Are You Smarter Than a 5th Grader?), amelynek első szériáját ez év februárjában indították el az Egyesült Államokban, máris majd húsz ország kereskedelmi csatornáin sikeres. Persze mindenki a maga tudás- és ismeretanyagához igazítja. Az argentin, amerikai, bolgár, német, francia vagy magyar diák egészen másfajta szemléletű és tartalmú tananyagon nő fel. Miközben a kereskedelmi tévék csak szórakoztatni akarnak, a szakemberek pedig a vetélkedő hatásain vitatkoznak, a nálunk is népszerű játék, bár a felnőttsávban fut, elsősorban az iskolás gyerekek kedvence. Az első adást 1,2 millió ember látta, közülük is kiemelkedik a tizennyolc év alattiak aránya.
Végeredményben nem lenne szabad komolyan venni ezt a játékot, és ez alapján állítani, hogy egy tizenegy éves gyermeknek egy csomó felesleges dolgot tömnek az agyába. Már csak azért sem, mert mint azt Kalmár András, a műsor kreatív producere elmondta, a négy pedagógus által válogatott kérdések alapján a szerkesztők döntik el, melyek illenek a legjobban a műsorba. „Törekszünk arra, hogy a kérdések tisztességesek legyenek, valamint hogy informatív és szórakoztató legyen az adás. Az már nem a produkció hibája, hogy tízéves gyerekeknek péntek este kilenckor nincs jobb dolguk, mint a tévé előtt ülni, és azt sem hiszem, hogy épp ennek a műsornak kell ráébresztenie az oktatáskutatókat, hogy egy csomó felesleges dolgot nyomnak a kisdiákok fejébe. Mi valójában semmit nem akarunk bizonyítani, csak szórakoztatni” – mondja Kalmár.
Csényi Katalin főszerkesztő is megerősíti, sokkal rázósabb kérdéssort is összeállíthatnának, mivel egy ötödikes diáknak már nagyon sok évszámot és szabályt kell tudnia. De nem ez a cél. Hanem hogy mi az, ami nézői szempontból izgalmas lehet, például: rendeztek-e Magyarországon gladiátorjátékot amfiteátrumban? A főszerkesztő szerint egyébként a műsor sokkal elegánsabban bánik a vendégekkel, mint nemzetközi társai, és hangulatában, tartalmában illeszkedik a hazai igényekhez. Erőssége még, hogy bár sok pénzt lehet nyerni vele, a versenyző több segítséget kap, és vannak benne helyes és okos gyerekek.
– Az eredeti amerikai verzióban tízéves gyerekek vesznek részt, hisz ott ötéves korban kezdődik az iskola, és egészen más típusú követelményrendszer van – magyarázza Csényi Katalin. Ott nem adatszerűen, hanem összefüggéseiben tanulják a világot, tehát felületesebb, de nagyobb tudásanyaggal rendelkeznek. Tőlük meg lehet kérdezni, eszik-e pingvint a jegesmedve, nálunk nem, mert az első öt osztályban a tananyag nem foglalkozik a hideg égövi állatokkal. Szerepelt már az amerikai műsorban olyan kérdés is, hogy mi a REM (Rapid Eye Movement), vagyis az alvás alatti gyors szemmozgás, ami meglepő ismeret egy tízévestől. Nálunk viszont azt kell tudni, hány törvénye volt Hammurápinak. A műsorban részt vevő gyerekek nincsenek külön felkészítve a kérdésekre, mondják a szerkesztők, de tudható, hogy mindegyiküknek van specialitása, a versenyzők pedig erre támaszkodnak. Így nincs semmi meglepő abban, hogy a gyerekek hibátlanul teljesítenek. Sőt, mondják, még jót is tenne a műsornak, ha hibáznának.
Horváth Zsuzsanna oktatáskutató mindenekelőtt azt tartja fontosnak, hogy az Okosabb vagy, mint egy 5.-es? csak egy televíziós játék, amelyben válogatott kérdések és gyerekek szerepelnek. Így tehát ostobaság ebből vonni le messzemenő következtetéseket a magyar oktatásra vonatkozóan. Horváth szerint azonban a műsor rossz üzenete, hogy egy felnőtt tudása versenyeztethető egy gyermekével. A gyermek számára ugyanis az enciklopédikus tudás természetes, az életkorának megfelelő, sőt része is a megismerés folyamatának. Egy sor olyan ismeretről van szó, amelyik látszólag nem szervezhető rendszerbe. Gondoljunk csak arra, hány óvodás sorolja lelkesen az autómárkákat vagy a focistákat. Ebben a műsorban viszont, és ez hiba, öszszekeveredik, hogy mit tart érvényes tudásnak egy gyermek és egy felnőtt. Ma kétségkívül a pragmatikus és szituatív tudás a korszerű, és a műsorban előhozott enciklopédikus ismeretanyag ennek nem felel meg. De ettől még ez a tudás mindig volt és lesz. Az ismeretszerzés az iskolai munkának csak egy, ám kikerülhetetlen része. A tanárok pedig, akik a kérdéseket összeválogatták, nyilván úgy gondolták, hogy ez az a terület, amelyen felnőttet és gyermeket versenyeztetni lehet.
– Melyik szülő nem vérzett még el a gyermeke kérdésein, és nem rohant lexikont venni, hogy felelni tudjon? – kérdezi Horváth Zsuzsanna. – Az ifjúsági irodalom is ismeretközlés, e korosztályos igény kielégítése. Verne egyetlen oldalon képes számtalan hajózási vagy természettudományi ismeretet közölni, és a gyermek figyelmesen és kíváncsian olvassa. A felnőtteknek persze már nem erre van igényük, de valamikor ők is innen indultak el. Ezt a fajta tudásszerzést bizonyos életkorban nem lehet kikerülni. Ezért helytelen a felnőtt és a gyermek tudásának szembeállítása.
Az oktatáskutató mindehhez hozzátesz még egy szempontot. Nyilvánvaló, mondja, hogy a kereskedelmi televíziók, illetve általuk a multik önálló fogyasztói rétegként kezelik a gyermekeket. Ennek megerősítéséhez pedig szükség van a nemzedéki ellentét kiélezésére. Horváth Zsuzsanna úgy véli, ez a műsor, ha bújtatott formában is, része ennek a folyamatnak, hiszen a felnőttet olyan terepen versenyezteti, amelyet a gyermek ismer. A gyermek-felnőtt szembeállítás tehát manipulatív.
Mindebből, vagyis végeredményben egy kvízműsorból már csak ezért sem szabad messzemenő következtetéseket levonni.
Vagy mégis?
Otthon Start Program
Indul az Otthon Start hitel
