„Weiszenberger László (W. L.): – Legkésőbb a februári pályázatokkal. Az 100 százalék, arra azt tudom mondani, hogy tuti! (…)
W. L.: – Én azt mondom neked, hogy mondjuk megcélozzuk a maximálisat, azt általában el szoktam tudni intézni, azt a 24-25 millió forintot, abból mondjuk, tekintettel hogy már segítesz is meg minden, egy húszas marad neked…
Vállalkozó (V.) – Igen.
W. L.: – Abból az áfa nem tudom, hogy lesz, abból még lejön az áfa, tehát 16-17 milliód marad. (…)
W. L.: – Én abból az ötösből már kapni fogok! (…)
W. L.: – Figyelj, én azóta csinálom. Eddig még nem dobták vissza pályázatomat.
V.: – A könyvelő jól megcsinálta…
W. L.: – Mi… Nem nyertek azok, csak azok, amiket én nem toltam. (…)
W. L.: – Huszonöt szokott lenni, eddig minden évben annyi volt a maximum.
V.: – És ötmilliót kell visszaadni…
W. L.: – Igen.
V.: – És azt te elviszed vagy elrakod…
W. L.: – Nem én rakom el.
V.: – Hagyjad már, Lacika, ne szerénykedj!
W. L.: – Bárcsak én raknám el, ha minden cég után. Eddig intéztem 20 cégnek, az visszaadna ötöt, lenne százmillióm. Hát nem úgy nézek ki.
V.: – Azért három év alatt úgy megtollasodtál, hogy én harminc év alatt, már ötvenéves vagyok, és életemben nem kerestem annyit, mint te.
W. L.: – Azért vannak mellette apró okosságaim. Ebből nem én tollasodok! Megnyugodhatsz… Kapok, nem panaszkodom, lekopogom, de ebből nem tudnék ilyen szinten megtollasodni, ahogy most vagyok. (…)
W. L.: – A pesti cégektől kértem a legtöbbet. Azok akkora sumákok, mint az állat. (…)
W. L.: – Az Alajos az olyan… Képzeld el, neked elmondom, hogy… amikor szarban volt a Zuschlag, és jöttek a választások, és még nem tudtuk, ki nyer, az Alajos nekem adott oda egymillió forintot, hogy adjam oda a Zuschlagnak. (…) Amikor a János öszszetörte az autóját, Alajos azonnal adott pénzt. Ő vette az autóját, nekem ő fizette ki a János autóját, nem a Jánostól kaptam rá pénzt, hanem az Alajos odahívott, és ő fizette a kétmilliót. Nem véletlenül vannak ők más elszámolásban a Jánossal. [Varga Alajosról, Zuschlag esküvői tanújáról van szó, aki Kiskunhalason felépítette a City Házat, amelyben az alapítványok irodája van.] (…)
W. L.: – Nekem szóltak a minisztériumból, hogy mikor viszem a pénzt. Én úgy leizzadtam. A leg…bb emberek a világon a politikusok… Ezek nagyon nagy parasztok tudnak lenni, életeket tudnak elintézni egy pillanat [alatt]. Akkor hívogattalak, hogy most már valami legyen. Hófehér lettem, leizzadtam. Akkor nagyon nagy gáz volt.
V.: – Miért, Pesten van?
W. L.: – Neki vannak ott üzletei. Neki van üzletrésze nyomdában, Átrium Nyomdában, meg minden. Tehát neki nagyon-nagyon komoly pénzei vannak.
V.: – De ő már kinn van, a Képviselői Irodaházban semmi keresnivalója.
W. L.: – Semmi keresnivalója, ott volt, a mai napig ott van irodája benn.
V.: –Ott van irodája benn?
W. L.: – Bizony, kormányőrök védik. Az irodáját meg minden. (…)
V.: – És akkor nem lehetne nekünk abból az ötmillióból engedmény?
W. L.: – Ebből már engedtem így is, mert az X. Y. tudja, hogy ők a 17 millióból fizettek ötöt. Te meg a huszonötből fizetsz ötöt. Nekem azok az első próbálkozásaim voltak…
V.: – Akkor megcsinálhattad volna ingyen is.
W. L.: – Persze. Kurvára… De nekem a D. volt az első. [D=Dobszai] (…)
V.: – Abból az ötből mennyi jár neked? Három biztos kijár.
W. L.: – Hülye állat.
V.: – Biztos, biztos…
W. L.: – Öt.
V.: – Ötszázezer forint? Nem, azt nem hiszem el.
W. L.: – Hülye vagy???
V.: – Azt nem hiszem el.
W. L.: – Már tíz ötszázezerből már ötmilliót keresek tisztán. (…)
W. L.: – Csak tudjad, nekem van egy kvótám, amin belül mondjuk tíz darab egy adott évben nyer… Ha beleteszlek benneteket és szar a pályázat, tök szar az egész, akkor azzal én ellövök egy lehetőséget, és nincs pénz. Én ezzel nagyon nagyot sz…tam. (…)
V.: – Most nincs tíz tuti befutód, mint régen volt?
WL.: – De van tíz tuti befutóm, csak abba tényleg olyat teszek bele, ami jó is és indokolt. Mint a Habi. (…) Azok tuti nyernek, mert nincs az, hogy itt semmi nincs. Nem egy égből kapott ötlet. Meg tudom csinálni azt is, csak ahhoz idő kell. Nekik nem kell semmi. Az, hogy a raktárba vesznek egy targoncát, kérnek árajánlatot, pecsétet rá, leadják nekem. A könyvelőnek alig van vele dolga, és az tuti pénz. (…)
W. L.: – A János megismertetett még annak idején egy-két emberrel, és nekem mindenkivel kapcsolatom van. A többi kistérségi megbízott ezt nem tudja. Azok busszal járnak előadásokra. (…)
V.: – Három éve még Trabanttal jártál te is…
W. L.: – Öt éve jártam Trabanttal.
V.: – Hány autód van? Őszintén…
W. L.: – Agila, Corsa, Golf, Merci. Most négy autóm van.
V.: – Gáspáréknak mennyi pénzt intézel?
W. L.: – Az egy nagyon komoly beruházás, az még most folyamatban van, az egy 140 milliós beruházás.
V.: – És hány százaléka a tietek? …az van vagy 30 millió!
W. L.: – Nem, azt megmondom őszintén, nem tudom, mert én a Gáspárral beszéltem egyetlenegyszer az Akadémiában, ők a Jánossal együtt szoktak ebédelni meg vacsorázni…
V.: – Kivel?
W. L.: – Zuschlaggal. A Gáspár feljár hozzá Pestre, a Zuschlag megy hozzájuk vasárnapi ebédre. Az az ő részük. Énnekem a Kis Lacival kellett ezt az egész dolgot megtárgyalnom… Én erről nem tudok, ez az ő részük. Én annyi pénzt kérek el tőlük, amennyi ennek az egésznek a megírása, én azt a részét, hogy én szerveztem… remélem, a Zuschlag ad nekem is valamennyi pénzt.
V.: – A Zuschlag intézi?
W. L.: – A Gáspárnak a dolgát.
V.: – A Zuschlag közel van a tűzhöz?
W. L.: – Persze.”
XIV. Leó pápa a fiataloknak üzent
